Mischief and Love /Loki fanfic/ {BEFEJEZETT}

Itt vagyok

Thrace szemszöge

Sötétség. Semmi mást nem érzékelt. Lassan kezdett emlékezni mindenre,ami nemrégiben történt. Hol vagyok? Érezte maga körül a kanapé puha támláját. Istenem! Loki él!-jutott eszébe. Azonnal felült,kinyitotta  a szemeit. Ott ült előtte. Ő. A szerelme. A kedvese. Elájultam volna?Behozott...

Loki a kanapé mellett ült egy széken. Lágyan elmosolyodott és megsimította a lány összezavarodott arcát.

-Hiányoztál.-mondta halkan,ahogy hideg ujjai végigsimították Thrace hamvas bőrét.A barna hajú lány csak tátogott,de hang nem jött ki a száján. Már csak arra eszmélt fel,hogy Loki ajkait érzi a sajátján. Pillái lassan lecsukódtak és kezei automatikusan a jól ismert férfi nyaka köré fonódtak. Kedvese csókja ugyanolyan édes volt mint régen. Ugyanolyan megbabonázó és varázslatos. Loki elhúzódott óvatosan,keze megfogták Thrace derekát és az ölébe emelte. A lány lesütötte a szemét. Annyi kérdése volt Loki számára. Annyira sok kérdés...kevés válasz.

-Kérlek....szólj valamit!-ráemelte a férfira a tekintetét,és a szemébe nézett. Aggodalmat és félelmet vélt látni szerelme szemében.

-Hol voltál Loki? Hol voltál?-kérdezte újra a sírás szélén. Combjai körbeölelték a férfi derekát. Loki arca elszomorodott egy pillanat múlva.

Loki szemszöge

Ettől a kérdéstől félt. De jól tudta,ha visszajön,ezzel igenis szembe kell néznie. Muszáj szembe néznie....

-Az igazat?-emelte fel átható tekintetét az ölében ülő lányra,akinek az arcán halk könnyek peregtek le. Loki a hüvelykujjával letörölt egyet. Thrace lassan bólintott. 

-Az igazat.-helyeselte. A csínyek istenéből nagy sóhaj szakadt ki.

-Nem hazudok Thrace. Minden igaz amit mondok mingyárt,de kérlek,könyörgöm-fogta meg a kezeit-mielőtt meghallgatsz....bocsáss meg!-kérlelte a szemébe nézve. Látta  a lány döbbent arcát,de végül szerelme belement.

-Neked Loki,neked,bármikor. A szeretetem nagyobb mindennél.-válaszolt a barna halkan.-De magyarázatot,igenis megérdemlek.-szólt megtörten-1 évig,abban a hitben voltam,hogy soha többet nem láthatlak,-emelte rá könnyes szemét.- nagyon rossz gondolataim támadtak...Loki én..-itt tört el a mécses. Sírt,zokogott és Loki mellkasára dőlt. Az isten kezeivel lágyan átölelte és cirógatta Thrace selymes haját. Loki egyszerű midgardi gatyában és zöld pólóban virított,míg a lányon csak egy póló és egy kicsi nadrágocska volt.

-Mindent elmondok. Mindent. Kérlek..ne sírj! Megszakad a szívem...-ölelte magához. Puszit nyomott a fejére. Felemelte a lány tekintetét. Csókot adott a szemeire. Mindkettőre. Hogy többet ne sírjanak.

-Meghaltam Thrace. meghaltam,ne áltasd magad.-mondta keserűen,belekezdve a történetbe.-Tudom,tudom,ingatta a fejét-bolondság volt az amit csináltam. De a tetteimet nem tudom visszavonni. Odin halott,most valószínűleg Thor gyászol,és ő a király. Én csak egyet akartam,értsd meg-szabadkozott-hogy én bosszút állhassak minden keserűségárt Odinon,és elfoglaljam a helyem a trónon. Veled. Veled Thrace.-mérges volt magára-Lehetett volna több eszem. Thor mindvégig testvéreként szeretett,én pedig nem láttam az irigységtől.-vallotta be. Kisebb csend telepedett közéjük. Thrace megfogta Loki kezeit és a vonalakat kezdte cirógatni a tenyerében,közben figyelt szavaira.

-Miután meghaltam-kezdte-Hélbe kerültem. Az alvilágba.-rázta ki a hideg-Borzalmas hely..-nevetett kényszeredetten.-De nem fogom elmondani neked,mit éltem át.-puszit adott a meleg ajkakra-tudnom,hogy nem akarod hallani. de a vége az egésznek végül is az lett-sóhajtott- hogy kiszabadultam. hosszú ideig kellett a megfelelő pillanatra várnom,és fájdalmas dolgokat átélnem. De mindez megérte. Érted.-nézett Thrace íriszeibe.-Érted. Csakis érted. 

Thrace már nem Loki kezeit nézte,hanem az arcát. Azt az arcot,amibe beleszeretett. Azt az arcot,amit annyiszor csókolt. Azt az arcot,amiről azt hitte meghalt. 

Csatt!

Ott repült talán a világ legnagyobb pofonja. Loki majd feldőlt a lánnyal székestül,de végül megmenekültek a padlócsókolástól.  Loki hitetlenkedve,majd csak csendben dörzsölte az ütéstől vörös arcát.

-Ezt megérdemeltem.-mosolygott félénket a lányra.

-Te bolond,bunkó,undok dög!-nevetett sírva és két kézbe fogva a férfi arcát,hevesen megcsókolta. Na igen...most borultak fel székestül,mindenestül.

Nagyot puffantak a földön,de Thrace puhára esett,nevetve landolt Lokin. Míg a barátja,szerelme nyekkenve landolt a földön,leesve a székről. Egymásra néztek,és éktelen kacagásba kezdtek. Loki mosolyogva hagyta nagy nehezen abba a nevetést. Szája sarka mosolyra görbült és ujjait végighúzta Thrace ajkain. Annyira Hiányzott már neki...

Nem lehetett volna megakadályozni. Egymásnak estek. Szinte falták egymást. Mindkettőjük lelke mélyéről feltörtek az elfojtott vágyak és érzelmek. Be akarták pótolni az elveszett időt. Mert az idő..bizony nagy úr. A szél még mindig üvöltött kint,és lemenőben volt a nap. A fehér palástot,amit a felhők hullattak a földre,vérvörösre festették  a lemenő  nap sugarai.

Mire teljesen besötétedett,a szerelmespár,pőrén,egymás karjaiban ölelték egymást a meleg,és puha szőnyegen. teljesen kifulladva,végtagjaik összegabalyodva. Loki megsimogatta a lány arcát.

-Még mindig gyönyörű vagy.-jelentette ki halkan,attól félt,megtöri a tökéletes csendet. Thrace még mindig belepirult ezekbe  a mondatokba.

-Te meg még mindig ugyanolyan sunyi vagy!-csapta mellkason kuncogva.-Gyere-intette és kibontakozva az ölelésből,felült-bizonyára éhes vagy.-állt fel. A hold besütött az ablakon,megvilágítva Thrace gyönyörű bőrét,és páratlan alakját. Midgardi..és mégis milyen gyönyörű!-gondolta Loki. És hogy most említette a lány,tényleg éhes volt.

Mindketten felkapták  a ruháikat,és mintha újra minden a régi lenne,bár még sok javítanivaló volt azon a hegen,amit Loki halála okozott. Megittak egy meleg teát,közben mindent elmesélt Lokinak Thrace,mit csinált ezalatt az egy év alatt,és hogy hogyan költözött ide. A férfi érdeklődve hallgatta,és iszonyúan bánta,hogy nem lehetett itt a lánnyal,hogy támogassa. A múlton már nem tudsz változtatni Loki,törődj bele. Miközben körbenézett a konyhában ülve,kifele kukkantott a konyhából,és megpillantotta az egyik fal mellé támasztva a képet amit Thrace csinált. felállt és odalépett. Tátott szájjal bámulta magát a vásznon. 

-Ezt te csináltad?-makogta. Thrace is odament mellé kissé szégyellősen.

-Igen én. Tetszik?-kérdezte a férfi fenekére vezetve a kezét. Amaz felnevetett.

-De meg mennyire!-csókolta meg átölelve,mintha ez lenne az utolsó.

(Loki és a Rock'n Roll éljen örökké! \m/ #brofist )