Elizabeth Magnus a világ egyik legkülönlegesebb embere. Ugyanis ő Helen Magnus, a Menedék hálózat vezetőjének lánya. Liz úgy ismeri a világ összes Menedékét, mint a tenyerét. Abnormálisok befogásával és védelmével foglalkozik. Londonban tanult Jame...
A nevem Elizabeth Magnus. 26 éves vagyok. Most elmesélem a történetem, de nem fogtok hinni nekem. Megértem. Ha most kirohannék az utcára és elmesélném az életemet valakinek, akkor az tutira diliházba küldene. Tény: az életem tényleg őrület.
Az édesanyámat Helen Magnusnak hívják. Dr. Helen Magnus. Erre allergiás, ha valaki lehagyja a neve elől a "dr." szócskát. A legtöbb politikus vagy hivatalos szerv meghallja a nevét vagy fejét vesztve menekül, vagy szó nélkül teljesíti anya minden kívánságát. Az utóbbi a gyakoribb. Anyámnak hatalmas befolyása van. Egy olyan hálózatot vezet aminek olyan sok háza van, hogy már számolni sem tudom. A hálózat neve: Menedék. A legnagyobb ház az amelyikben most is élek Old City-ben. Ezt a házat vezeti anya. 12 Menedékkel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Ezek a legnagyobbak. London, Mumbai, Moszkva, New York, Kairó, Rio de Janeiro, Tokió, Peking, Sydney, Lagos, Új-Delhi és persze Old City. Mindegyiket jól ismerem és persze a vezetőjüket is.
És hogy kinek nyújt menedéket a Menedék? Abnormálisoknak. Olyan lényeknek, akik inkább hasonlítanak mesebeli lényekre, mint emberekre, vagy állatokra. Különleges képességű emberek, sárkányok, sellők, hatalmas gyíkok, még nagyobb pókok. A mi feladatunk az abnormálisok begyüjtése és védelme. Titokban működünk. A világ nagy részének fogalma sincs, hogy a sárkány, akit a filmekben lát valóban létezik. Ami azt illeti én is abnormális vagyok.
Anya még az 1800-as években Oxfordban tanult Angliában, amikor talált tiszta ősi vámpírvért. Kísérleteket végzett rajta a társaival, majd magába fecskendezte a szert, majd a többiek is. Ők voltak az Ötök. Így nevezzük őket. Anyám az egyikük, ő a hosszú életet kapta. Most több mint 160 éves. Nem halhatatlan, de nem is öregszik. A másikuk John Druitt volt, de szerintem mindenki Hasfelmetsző Jack-ként ismeri. Ő anya vőlegénye és szerelme volt sokáig. Druitt volt a nővérem, Ashley apja is. Sajnos Ash már nincs velünk. Druitt-ot is csak egyszer-kétszer láttam. Ő amúgy a teleportálás képességét kapta a Forrásvértől. A harmadik alany Dr. James Watson volt. Igen, tudom. Így hívták Sherlock Holmes segédjét. Valójában James volt Sherlock Holmes. Elmondása szerint a legnagyobb szakmai kudarca, hogy nem jött rá hamarabb, hogy ki is Hasfelmetsző Jack. Egyébként James volt a londoni Menedék feje, amit a halála után Declan MacRae vett át. Róla majd később. James inteligenciája a vér hatására exponenciálisan megnőtt. Egy szerkezet segitségével maradt életben több mint száz évig. Így megismerhettem. A negyedik tag Nigel Griffin volt, aki a láthatatlanság képességét kapta az ősi vértől. Ezt örökölte a lánya Anna és az unokája Clara is. Sajnos csak Clarát ismerhettem meg, de sajnos már ő sincs velünk. Az ötödik tag Nikola Tesla volt. Igen, az a Nikola Tesla. A szerb zseni, akinek többek között a rádiót köszönhetjük. Nikola ősei vámpírok voltak, így benne is megvolt a vámpírgén. Miután megkapta a Forrásvért kijöttek a vámpírképességei. Vagyis ő azért él még, mert vámpír.
Ami pedig engem illet, én már csak azért is veszélyben vagyok mert egy Forrásvért hordozó személy lánya vagyok. Hát még ha megtudnák, hogy ki az apám. Vele talán évente egyszer találkozom, de azt is titokban. Rajtam, anyán és apán kívül senki nem tudja, hogy ki is ő. Persze a csapaton belül is kérdezgetik, hogy ki az apám, de tartjuk magunkat. Itt születtem Old City-ben, az egyetemi éveimet pedig Londonban töltöttem Oxfordban. Igen, anyám lánya vagyok. Míg ott voltam a londoni Menedékben laktam és James vigyázott rám. Itt ismerkedtem meg Declan-nel, aki akkoriban még James tanítványa volt. Egyértelmű volt, hogy James őt akarja utódjául a Menedék élére. Ő volt James kedvenc tanítványa, aki mindent megjegyzett és csillogó szemmel, szinte rajongással figyelte James minden egyes tettét. Ez volt az egyik, ami megfogott benne. A másik a szemtelen beszólásai, amivel megnevettetett. Már ha nem épp nekem szólt be! Ahogy telt az idő, egyre jobban beleszerettem. Ezt anyám is tudta-valószínűleg James-től-, mert egy mindentudó mosollyal az arcán engedte, hogy az egyetem elvégzése után is Londonban maradjak. Ez volt 6 éve. Declan és én 2 évig voltunk együtt, mielőtt megkérte a kezem. Egy hetet sem vártunk az esküvővel. Csak James, Terry(a londoni Menedék egyik tudósa, aki jó barátnőm is egyben), Alistair(szintén a londoni Menedék technikai zsenije és egyben vérfarkasa), Declan és én vettünk részt. Henry meg is sértődött, hogy nem lehetett ott az esküvőn. Nem beszélve anyáról, aki üvöltve mondta el, hogy milyen felelőtlen gyerekek vagyunk még. De nem érdekelt, mert szerelmes voltam. De valójában lehet, hogy igaza volt, mert Declan és én már nem vagyunk együtt. Két éve összevesztünk és rá kellett jönnünk, hogy nem megy együtt. Akkor jöttem haza. Anyától csak annyit kértem, hogy ha Declannel videókonferenciázik, vagy ő jön ide, én ne legyek itt. Eddig megúsztam. Nem hívjuk egymást, inkább anyán keresztül tudakoljuk meg, hogy hogy van a másik. Tudom gyerekes, de ha találkozom vele, akkor nem biztos, hogy tudok neki ellenállni. Ezért hagytam el Angliát is. Legyen köztünk egy óceán, hogy el tudjam felejteni. Henry szerint csak magamat gyötröm, mert szeretem őt és elfelejteni sosem fogom. Ezzel csak magamnak okozok fájdalmat. Igaza lehet, de még nem készültem fel rá, hogy lássam. Pláne nem arra, hogy beszéljünk. De nem történhet minden úgy, ahogy én elterveztem.
Egy reggel épp reggelizni siettem le, amikor összeakadtam Willel.
- Szia Liz - mosolygott rám - Hogy vagy?
- Szia Will - mosolyogtam én is rá - Jól vagyok. De te nem tűnsz kipihentnek. Mi történt?
- Az éjszaka folyamán egy abnormális megtámadott egy házaspárt. Gyakorlatilag széttépte őket.
- Honnan tudják, hogy abnormális? Volt szemtanú? - indultam el anya irodája felé
- A házaspár 10 éves fia látta az egészet - sóhajtott
- Istenem - kaptam a szám elé a kezem - Gondolom anya és Henry már rajta van az ügyön - feleltem
- Igen, de nem kéne oda bemenned - mondta, de én nem foglalkoztam vele Gondolkodás nélkül nyitottam be anyám irodájába
- Anya, most hallottam - léptem egyből az asztalához, ami mögött állt - Kimegyek Willel a helyszínre és rájövünk mi volt. Beszélek a kisfiúval is.
- Az abnormálisokkal jobban szót értesz, mint a gyerekekkel - hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Annyira megijedtem, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Nem azért ijedtem meg, mert nem tudtam, hogy van még bent valaki, hanem azért mert felismertem a hangot. Két éve menekülök előle, erre most a karjaiba sétálok. Pánikolva néztem anyára.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Gondolom emlékszel Declan-re - mosolygott rám anya - Igaz már két éve nem is beszéltetek.
- Csapdába csaltál - vádoltam meg suttogva - Csak azt kértem tőled, hogy találkoznom se kelljen vele.
- Ugyan Lizzy, egyszer úgy is meg kell beszélnetek. Bármi is az, amin összevesztetek - mondta anya De ő nem suttogott.
- Gondolom nem zavar titeket, hogy én is itt vagyok - hallottam meg újra a hangját Ekkor esett be Will is.
- Ó - reagálta le azt, hogy már elkésett - Én próbáltam szólni.
- Most már mindegy - morogtam majd megfordultam Két év után először láttam. Csalódott voltam, mert az ég világon semmit sem változott. Reméltem, hogy kárövendhetek egy sort.
- Szia Liz - mosolygott rám mintha ez a két év meg sem történt volna
- Mit keresel itt? - kérdeztem nem túl barátságosan
- Elizabeth - szólt rám anya - Vegyél vissza a modorodból!
- Bocsánat - mondtam inkább anyának mint Declan-nek - Reggel még eléggé nyers vagyok.
- Igen emlékszem - mosolygott a londoni Menedék feje
- Szóval hogy is kerülsz ide? - kérdeztem újra ezúttal kedvesebben
