Te vagy a Menedékem

13. rész

Összenéztünk Declan-nel. Egy pillanatig láttam a tekintetén, hogy hajlik arra, hogy elmondja a kódokat, de aztán hideg és közömbös lett a tekintete.

- Ostoba próbálkozás - pillantott a férfira - Sohasem mondom meg a kódokat.

- Rossz válasz - mondta a pasi majd lendületből pofon vágott. Declannek még  a szeme sem rebbent. Én viszont dühömben leköptem a pasit. - Ribanc - ütött meg újra

- Amint kiszabadultam innen kitekerem a nyakad - vicsorogtam

- Gyönyörű és vad - szólalt meg Mr. Reynolds majd kapott egy fegyvert az egyik fegyverestől és Declanre célzott vele - Jó választás. Mindig melléd állt a szerencse. Ezért is gyűlöllek annyira.

- Most már tudjuk, hogy hogy jutottak be - mondtam - Magam engedtem be őket.

- Szerencse, hogy nem Declan engedett be. Bár ahogy látom nem ismer meg - pillantott újra Declanre

- Oliver? - kérdezte döbbenten - Mi a fenét művelsz?

- A bosszúról hallottál már? - nézett dühösen a férjemre - Emellett van valamid, ami kell nekem.

- Honnan ismeritek egymást? - kérdezte Charles

- Az egyetemről - válaszolt szűkszavúan Declan

- Nekem ennél bővebb válasz kell - néztem mérgesen a férjemre

- Hoppá! Csak nem viszályt szítottam a kapcsolatotokban? - vigyorgott

- Dehogyis - mondtam - Csak beverem a hülye angol képét - ordítottam és próbáltam kiszabadulni

- Nem kell a múltam minden egyes pillanatáról beszámolnom neked - vágott vissza dühösen Declan

- Tényleg? - kiabáltam - Elegem van a titkaidból. Ha lenyomtuk ezeket a barmokat, akkor elválok tőled - ordítottam

- Már alig várom - ordított ő is majd egyszerre léptünk. Declan elkapta Oliver fegyvert tartó kezét, majd kicsavarta és könnyedén a földre kényszerítette.  Közben én megfejeltem először az egyik, majd a másik fogvatartómat, akik ettől megszédültek, így könnyedén kiszabadultam, majd leütöttem őket. Aztán jött a pasi, aki fegyvert fogott rám. Őt Emma ütötte le az egyik vázával. Sajnos nem voltunk elég gyorsak, így a többi fegyveres leütött minket.

Egy székhez kötözve ébredtem. Körülöttem mindenkit megkötöztek. Emmát, Charlotte-t és Charles-t is. Declan azonban nem volt sehol, ahogy Oliver sem.

- Hol van Declan? - kérdeztem ijedten

- Egy órája vitték el - felelt Emma

- Bántani fogják? - kérdezte Charlotte rémülten

- Igen - sóhajtottam - Valószínüleg megkínozzák, hogy megmondja a kódokat.

- Istenem - sírta el magát Charlotte

- De nem ez a legrosszabb - mondtam

- Nem az a legrosszabb, hogy kínozzák a fiamat? - kérdezte felháborodottan Charles

- Nem - jelentettem ki nemes egyszerűséggel - Az a legrosszabb, hogy nem fog mondani semmit.

- Honnan tudod? - kérdezte Emma

- Onnan, hogy kiképezték rá. Mellesleg volt már ilyen eset. Akkor egy hétig volt kómában.

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és két fegyveres hurcolta be a félájult Declant. A velem szemben lévő székhez kötözték. Nehezen vette a levegőt, de legalább magánál volt.