Te vagy a Menedékem

10. rész

Türelmetlenül bámultunk Declan-re, de ő csak nem akart megszólalni.

- Nem hiszem, hogy ezt hallanod kéne - pillantott Emmára

- Minden részlettel tisztában kell lennem ha meg akarlak védeni.

- Hidd el! Ha mindent elmesélek, akkor nem akarsz majd tovább védeni.

- Azt hadd döntsem el én! - lépett elé a húga Declan anyára pillantott, aki egy szó nélkül bólintott beleegyezve abba, hogy Declan beavassa Emmát a Menedék titkába. Ezután elmeséltük neki, hogy mit is dolgozunk. Mondhatjuk, hogy meglepődött. Egy pár másodpercig némán ült a széken, majd nagy lendülettel felállt és rávigyorgott a bátyjára.

- Mindig tudtam, hogy nagy dolgokra vagy hivatott - mondta büszkén - Már értem, hogy apa miért akar befeketíteni - sóhajtott - Mert olyan vagy mint nagyapa volt. 

- Mindig imádtam a meséit - mosolyodott el Declan is - Erre kiderül, hogy minden meséje igaz volt.

- Na igen - nevetett - Apa ezért nem akarta, hogy tartsd vele a kapcsolatot, mert tudta, hogy jobban hasonlítasz az ő lázadó apjára, mint rá. 

- Hiányzik - szomorodott el Declan

- Nekem is - sóhajtott szomorúan Emma is

- Na jó - szedte össze magát Declan - Essünk túl rajta. Amit most elmondok nektek, az életem legnagyobb titka. Egy olyan titok, amiről csak nagyon kevesen tudnak.

- Még a Menedéknél is nagyobb? - kérdezte Will

- Igen - válaszolt Mind meglepődtünk - Gyerekkoromban nagyapám sokat mesélt legendákról, misztikus lényekről. Imádtam hallgatni. Minden érdekelt. Ez megmaradt felnőtt koromban is. Mikor tudomást szereztem a Menedékről felmerült bennem, hogy a nagyapám által mesélt történetekből talán van ami igaz. Így külön kutatást végeztem. Pár éve felhívott egy informátorom, hogy Dublinban találtak egy nőt, akiről azt feltételezik, hogy egy több száz éves abnormális. Így odautaztam. A nő időközben rájött, hogy keressük és meg akart lépni. Sikerült elkapnom. De sajnos nem beszélt. Nem maradhattam ott, de negyedévente meglátogattam. Két évig nem beszélt senkivel, csak ült a szobájában és meredt maga elé. De aztán négy évvel ezelőtt minden megváltozott. A szokásos látogatásom alkalmával voltam ott. Ahogy szoktam beszéltem hozzá, meséltem neki. Elmondtam neki, hogy milyen lénynek feltételezem. Ekkor rámnézett és elmosolyodott. Elmondta, hogy igazam van. Sok dolgot mesélt magáról. Például azt, hogy ő egy nagyobb titkot védelmez. Pontosabban egy rejtélyesebb abnormálist. Az a dolga, hogy senki ne jöjjön rá a létezésére.

- És hogy jön ide az IRA? - kérdeztem

- Ők nekem dolgoznak - sóhajtott egy nagyot

- Tessék? - kérdeztem a kelleténél talán nagyobb hangerővel - Te egy terrorszervezetet irányítasz?

- Elfelejtitek, hogy az IRA 2005-ben felhagyott a fegyveres hadviseléssel. Így nem, nem vezetek semmilyen terrorszervezetet. Az IRA egykori tagjai maguk jöttek el hozzám, hogy adjak munkát nekik. Megtettem. Az ő dolguk a nő védelme.

- Miért nem árulod el, hogy milyen abnormálisról beszélsz? Vagy egyáltalán a nevét? - kérdezte anya - Nem bízol bennünk?

- Nem erről van szó Magnus - rázta a fejét Declan - Ígéretet tettem neki, hogy nem adom ki a titkát. Hogy az életem árán is megvédem mindkettőjüket.

- Tudod, hog kit védelmez a nő - jelentette ki Will

- A világ legnagyobb rejtélyét - mosolygott Declan - És én azon kevesek közé tartozom, akik látták őt.