Elizabeth Magnus a világ egyik legkülönlegesebb embere. Ugyanis ő Helen Magnus, a Menedék hálózat vezetőjének lánya. Liz úgy ismeri a világ összes Menedékét, mint a tenyerét. Abnormálisok befogásával és védelmével foglalkozik. Londonban tanult Jame...
Útközben anya elmondta a tervet. Kettes csapatokban körbekerítjük és Henry sokkhálóját használva elkábítjuk. Anya szerint a Mantikór csípése mérgező és próbáljuk meg kerülni. Anya megy Willel, én megyek Henry-vel és Kate megy Declannel. Gyorsan megtaláltuk. Mondjuk nem volt nehéz, mivel az emberek sikítozva futottak ugyanabból az irányból. A Mantikór körülbelül három méter magas volt.
- Henry, biztos, hogy van ekkora hálónk? - kérdeztem
- Nyugi szöszi - mosolygott - Henry bácsi mindenre gondol.
- Soha többé ne hívd magad Henry bácsinak! - néztem rá
Ezután egyszerre lőttünk rá a lényre. A kábítófegyver nem volt hatásos, inkább csak feldühítettük. Csapkodott ide-oda a farkával és a mancsával, csakúgy, mint Londonban. Aztán olyan dolog történt, ami után képtelen voltam koncentrálni. A lény Declan felé csapott a farkával, aki már nem tudott időben elugrani. Innentől kezdve mindent lassított felvételben láttam. Tudtam, hogy nem rohanhatok oda hozzá, mert akkor más is megsérülhet. Nagynehezen sikerült a sokkhálóval elkapni és elkábítani. Ezután rohantam oda a földön eszméletlenül fekvő Declanhez. Anya is leguggolt mellé és vizsgálni kezdte.
- Eltört néhány bordája és szerintem belső vérzése is van - kezdte anya
- Rendbe jön? - kérdeztem
- Ha a belső vérzést rendbe is hozom, még aggódnunk kell a csípés miatt is - mutatott sóhajtva Declan alkarjára. A jobb alkarján ugyanis egy hatalmas csípés volt.
- Van ellenszerünk? - kérdezte ezúttal Kate Láttam rajta, hogy bűntudata van. Ő mindig ilyen. Ha valamelyikünk megsérül egy akció alatt, akkor ő magát hibáztatja. Fóleg úgy, hogy most ő volt Declan társa és neki kellett volna vigyáznia rá.
- Mivel Mantikórral eddig még nem találkoztunk, így fogalmam sincs, hogy mi lehet a csípésére az ellenszer - mondta anya inkább nekem, mint Kate-nek - Vigyük gyorsan a Menedékbe! Azonnal műteni kell.
Fél órával később már a Menedékben voltunk. Anya pedig már fel is készült a műtétre. Nagyláb segít neki. A plexifal mögül néztem végig mindent. Henry mellettem volt végig.
- Jól lesz - szólalt meg
- Mikor végre elindultunk a békülés útján - mondtam szipogva - Újra akartuk kezdeni.
- Hé! - fordított maga felé - Declan nem fog meghalni. Keményebb, mint bármelyikünk. Emlékszel arra, mikor Walter jól helyben hagyta őt és Willt? - mosolygott Én is elnevettem magam az emléktől - Will végighisztizte a vizsgálatot, míg Declan egy vállrándítással elintézte a dolgot.
- De ez akkor sem ugyanaz - mondtam - Egy ismeretlen abnormális mérge van a szervezetében. És nekünk nincs rá ellenszerünk.
- A Doki kitalál valamit - mondta - Eddig mindent meg tudott oldani. Bízz anyádban. Ha valaki, akkor ő meg tudja gyógyítani.
- És ha nem?
Mint egy végszóra a műtőből kihallatszó halk csipogás éles és hangos egybefüggő sípolássá alakult.
- Ne! Ne! - néztem be pánikolva Anya egy pillanatra kinézett rám majd újra Declanre figyelt és kapkodva és emelt hangon igyekezett Nagylábbal megmenteni őt. Declan szíve leállt, előttem pedig elsötétült a világ.
A szobámban, az ágyamon fekve ébredtem. Anya mellettem ült és a pulzusomat mérte.
- Mi történt? - kérdeztem
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Elájultál és Henry behozott a szobádba - felelte
- Te jó ég! Declan - ugrottam fel, de anya visszanyomott
- Túl van a műtéten - mosolygott rám bíztatóan - Volt egy kis komplikáció a műtét közben, de helyrehoztuk.
- A belső vérzést elállítottuk, de a méreg miatt nem reagál a szervezete a gyógyszerekre.
- Vagyis?
- Ha nem találunk ellenszert, akkor napokon belül le fognak állni a szervei.
- Mennyi ideje van még? - kérdeztem könnyezve
- Ellenszer nélkül egy hét - válaszolt anya - De a legjobb tudósok dolgoznak az ügyön. Idehívtam Terry-t is a londoni Menedékből. Mindent megteszünk, kicsim.
- Akkor mit keresel itt? - kérdeztem - Amíg itt vagy velem, addig nem juttok előrébb.
- Csak aggódtam a lányomért - mondta
- Én pedig a férjemért aggódom - ültem fel
- Nocsak! Több mint két éve nem hallottam, hogy férjednek hívtad volna - mosolygott
- Mesélte Henry, hogy mikor jött szólni az akcióról, akkor Declan nálam volt?
- Igen - mosolygott
- A problémáink egy részét megbeszéltük. Úgy döntöttünk, hogy helyrehozzuk a házasságunkat.
- Már ideje volt, hogy megbeszéljétek. Nagyon örülök, hogy harcoltok a kapcsolatotokért - szorította meg a kezem mosolyogva - Megígérem, hogy minden követ megmozgatok, hogy meggyógyítsuk. Hiszel nekem, ugye?
- Persze anya - mondtam még mindig könnyezve - Bízom benned!
- Rendben - mondta
- Meglátogathatom? - kérdeztem szinte könyörögve
- Persze - bólintott anya - Ha akarod mellette is aludhatsz a szomszéd ágyon.
Majd együtt indultunk el a gyengélkedő felé. Szörnyű volt látni, hogy a szerelmem holtsápadtan fekszik a kórházi ágyon és csövek lógnak ki belőle. Mellé ültem és megfogtam a kezét. Folyamatosan beszéltem hozzá.
2 nappal később
2 napja ülök a gyengélkedőn Declan kórházi ágya mellett. Az állapota nem sokat változott. Folyamatosan lázas és egyre gyakrabban vannak rohamai. Anya, Terry és még néhány orvos folyamatosan dolgozik az ellenszeren szinte pihenés nélkül. Nagyláb időnként hoz be ételt, de pár falaton kívül nem csúszik le több a torkomon. Aludni is csak félórákat alszom. Mindenki beszélgetni akar velem, de nekem nincs erőm hozzá. Nem szólok senkihez, csak ülök Declan mellett és beszélek hozzá.
- Hol van a csodaszép, mosolygós Elizabeth Magnus? - hallottam meg egy régen hallott ismerős hangot Fáradtan néztem az ajtó felé, ahol állt. Nem is tévedtem. Maga Nikola Tesla állt az ajtóban, de most nem volt az arcán az a ravasz mosoly, amit megszoktam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Őt most nem fogod látni - mondtam
- Nem szeretlek így látni - sétált oda hozzám - Belesajdul a szívem.
- Neked van olyanod? - kérdeztem egy halvány mosollyal Kaptam egy lesújtó pillantást - Mi járatban vagy? Ismét kifosztod a borospincénket?
- Anyád hívott - mondta - Elmesélte mi történt. Úgy gondolta talán segíthetek.
- Ha valaki, akkor Nikola Tesla megtalálja az ellenszert - mondtam
- Nem csak ezért jöttem - simogatta meg az arcom - Szükséged van rám és én itt vagyok. Annak idején ígéretet tettem Helennek, hogy téged soha, semmilyen körülmények között nem hagylak cserben.
- Köszönöm - mondtam könnyezve Ő pedig megölelt.
- Az apád vagyok. Ez a dolgom - suttogta a fülembe
- Szeretlek apa - suttogtam én is
- Én is téged Elizabeth Patricia Magnus Tesla - mondta
