Te vagy a Menedékem

9. rész

Némán néztünk Declan után. Kétségbeestem, mert a kettősünkben mindig Declan volt az optimistább. Mindig ő tartotta bennem a lelket, bármi is történt. De most, hogy rajta is azt látom, hogy feladta, végképp kétségbeestem.

- Te ismered az apját? - kérdezte Will

- Az enyhe túlzás, hogy ismerem - sóhajtottam - Charles évek óta nem áll szóba Declan-nel. Azt mondta, hogy csalódást okozott neki.

- Mégis mivel? - kérdezte Kate

- Azzal, hogy nem sztereotíp angol arisztokrata - sóhajtottam - A szülei szerint, azzal, hogy katona és tudós lett rangján alul választott szakmát. Ez a gondjuk velem is. Azt akarták, hogy jogász, vagy politikus legyen. De persze Declan nem akar az a tipikus gazdag nemes úrifiú lenni, mint aminek a szülei szánták. Ez természetesen vérig sértette Lord MacRae-t. De az, hogy ezért tönkretegye a saját fiát, az túlzás.

- Nem hagyom, hogy ez megtörténjen - mondta anya - Declan keményen dolgozott azért, hogy oda kerüljön, ahol van. James az első pillanattól tudta, hogy ő lesz az utódja. Kétellkedtem benne, hiszen még csak egy fiatal pimasz srác volt. De ahogy telt az idő bebizonyította, hogy méltó James helyére. Mindent megtettünk, hogy mindenre megtanítsuk és megfelelőképpen kiképezzük.

- Tudom - mosolyogtam - Emlékszem James mennyire büszke volt rá. Nemcsak azért, mert jól bánt az abnormálisokkal, hanem mert jól bánt a szavakkal. Tipikus angol eleganciával oltotta le az embereket, úgy hogy azok észre sem vették és mégis tanultak belőle - nevettem el magam

- Igen - nevetett anya is - És ezt a mai napig profin csinálja. Mint ahogy minden mást is. Beszélj vele! - váltott ismét komolyra - Összeszedetten van rá szükségem a videókonferencián. Ő az egyetlen, aki talán tud bánni az apjával. Talán rá tudja venni, hogy vonja vissza a kérvényét.

- Kétlem - ráztam a fejem - A MaRae-k nagyon makacsok tudnak lenni. Charlotte, Charles és Declan húga Emma is. Nem beszélve Declan-ről, aki talán mindegyikükön túltesz - forgattam a szemeimet Erre persze mind elnevették magukat. - De ha apa és fia egymásnak feszülnek, akkor abból háború lesz. És még ha Declan meg is nyeri a háborút, ő fog szenvedni. Annak ellenére, ahogy bánt vele, Declan szereti az apját.

- Tudom, de csak te tudsz hatni rá - mondta anya - Csak beszéljetek!

- Rendben - mondtam - Henry, hol van most Declan?

- Az északi torony tetején - mondta miután utána nézett a kamerák felvételeinek a tabletjén Szó nélkül hagytam el a konyhát és mentem fel az északi toronyba. Tényleg ott volt. Távolról látszott, hogy maga alatt van.

- Egy tizes skálán mennyire vagy reményvesztett? - szólaltam meg miközben hátulról átöleltem

- 9-es - sóhajtott és szembe fordult velem

- Ajjaj - mondtam - Ugye tudod, hogy ha te kétségbeesel, akkor én rettegek. Te vagy a tartóoszlopom. Amíg te nyugodt vagy és pozitívan látod a világot, addig én is nyugodt vagyok. Bár a Menedékben dolgozunk, de nekem te vagy a menedékem.

- Egy dolgot nem tudsz rólam - mosolygott rám - Van valaki, aki olyan hatással van rám, hogy a legsötétebb időkben is látom a fényt. Ő az én fényem! Tudod ki az?

- Nem - mosolyogtam - Ki?

- Egy gyönyörű, okos és vidám lány, akit mindennél jobban szeretek - simogatta meg az arcom, majd megcsókolt. Persze tudtam, hogy itt nincs megállás. Így a szobám felé vettük az irányt, ahol végre folytathattuk, amit elkezdtünk.

Egy órával később egymást ölelve feküdtünk az ágyban.

- Köszönöm - mondta

- Mégis mit? - kérdeztem