Legend of Alaröff

Part 20. - Halott?

                                                          Évadzáró 

                                                           By: Saci

ALARÖFF:

Már egy nap eltelt mióta elhagytuk Westerost, és semmi hír Saciékról. Az embereket az elvarázsolt erdőbe (Egyszervolt, hol nem volt mesevilága, ami kb. egy középkori ország tele erdővel), mert úgy gondoltuk itt kevésbé lesznek feltűnőek. Mindenki elég szarul érzi magát, és aggódik. Még Damon is idegesen csapkod a lábával, meg a fülével, bár lehet, hogy csak izomgörcsei vannak a tegnap esti pálesztől.

Dzsó épp most ér vissza Charmingéktól (szintén Egyszervoltos karakterek = Hófehérke, és férje Prince Charming (Bájos herceg, ne kérdezzétek így fordították, de nekünk ő csak Charming)). Sikerült elérnünk, hogy befogadják az embereket, ha Westeros elpusztul, bár remélem erre nem lesz szükség.

SACI:

Lázasan kutatok a hamu között.

- Hol az a redvás rum? - kérdezem kétségbeesve.

Anna hamvai egy koszos zokniban lógnak az oldalamon, mert csak az akadt a kezem ügyébe. Black éppen a Vörös torony felett köröz, míg White épp a Jamiet vonszolja el a mezőről. Mindjárt indul Északra, megkérdezni, Melisandret (a Trónok Harcában, egy ilyen varázslónő szerűség, aki egyszer feltámasztott valakit), hogy vissza tudja-e hozni Annát, ha nem találom meg a varázsrumot, vagy a varázsbabot. És nem úgy tűnt, hogy meg fogom találni akár egyiket is. Minden elpusztult a vastrónon kívül, de a párnáim leégtek róla, szóval nincs az az ég,hogy én még egyszer ráülök. Nem találtam több túlélőt Jamien kívül, bár azt se értem ő, hogy élete túl. Csak azt remélem, nem megy át The 100 - os semmi nem öl meg, mert a közönség szeret emberbe.

Ekkor beugrott valami.

- Ó, Black - fordulok a madaram felé. - Itt az ideje köcsögre vadászni.

Nem tudtam jobbat, szóval felugrottam Backre, és jó erősen megkapaszkodtam a tollaiban.

- Na vesd be a sólyomszemed, és keress nekem egy Lokit!

Black lassan szállt fel, hogy ne essek le, de aztán begyorsított, és vagy 300 - al süvítettünk Dorn ( egy ország) felé. A palota mellett szálltunk le, és ahogy bementem az fogadott, amit vártam, meg az is, amit nem. Loki ott ült, és szőlőt eszegetett Oberyn Martellel (Dorn hercege).

Ahogy beléptem meg megakadt a torkán a falat, amin mosolyognom kellett. De Obery tényleg meglepett. Mármint azt hittem már meghalt.

- Te nem vagy halott? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Nem? - feleli Oberyn.

- Ja oké. Akkor bocs a szőnyegért.

- Mi? - néz értetlenül.

Én pedig nekilendülök, és nekiállok tiszta erőből püfölni Lokit. Már tiszta vér a feje, amikor abbahagyom.

- Most pedig velem jössz! - ragadom meg, és kezdem kifelé húzni a hajánál fogva.

Még visszafordulok a nyugodtan ücsörgő Oberynhez.

- Még egyszer bocs a szőnyeg miatt, majd kitisztíttatom.

Amikor visszaérünk Királyvár helyére White fogad minket. azt mondta nem találta meg Melisandret szóval visszajött (ilyen bagolynyelven tudunk beszélgetni vele).

- Nem baj White itt van nekünk Loki - mutatom meg neki a zsákmányomat.

Kikötözöm Lokit a vastrón hátuljához, majd benyúlok a kabátja zsebébe, és kiveszek egy laposüveget. Beleszagolok és megérzem az ismerős illatot.

- Azt hitted nem veszem észre, hogy valaki lopja a varázsrumot? Tényleg azt hitted, nem jövök rá, hogy jössz folyton vissza kis mocsok.

Előveszem Anna hamvait, és leöntöm őket a rummal. Nem sokára Anna teljes valójában áll előttem egy szürke köntösben.

- Na végre. Mi tartott eddig? - méltatlankodik.

DZSÓ:

3-an ülünk a sátorban. Damon, és a férjem vedel, de én nem. Aztán hirtelen minden sötét lesz.

Felébredek, de már nem a sátorban vagyok, hanem egy cellában. Alaröffék nincsenek sehol. Az egyetlen, amit hallok az a tűz ropogása. Kinézek a rácsok között, és meglátok egy lángolófejű hapekot. Jobban megnézem.

- Hádész? - kérdezem

- Szia Dzsó - fordul felém. - Hiányoztam?

ANNA:

Benyúlok a zsebembe, és megnyugodva sóhajtok. Van nálam egy varázsbab, vár nemtom, hogy került oda. Megnyitjuk a kaput, és áttereljük rajta White-ékat. Már csak mi vagyunk itt. Jamie már elindult vissza a szülővárosába, valahova a tenger mellé. Lokit, meg otthagytuk a trónhoz kötözve, egy tőrrel az oldalában, amit én tettem oda.

- Azért még visszajövünk ugye? - kérdeztem Sacit.

- Még szép! - feleli. - Még szép!

Átlépünk a kapunk, de amikor Saci felé fordulok egy kést látok kiállni a hátából. A kapu bezárul mögöttünk, de még éppen látom a mosolyogva elvérző Lokit.

- Ne! - üvöltöm, és odafutok Sacihoz, de ő már halott. - A fenébe is!

SACI:

Éreztem a fémet a hátamban, de már csak ajtókat láttam magam körül. Néhány le van láncolva, néhány nem, de mindből kiáltások hallatszanak. Ismerem már ezt a helyet. Elindulok az ajtók közt a főterem felé. Amint belépek meglátom őt. Ott ül, ahol mindig, és mosolyogva néz rám.

- Újra itt Saci? - kérdi.

- Na ja - felelem. - Már hiányzott a képed. Lucifer

Folytatjuk...