Legend of Alaröff

Part 18 - 3. nap: a tárgyalás

By: Saci

A harmadik napra virradtak hőseink. Kivételesen nem voltak hull a részegek, csak kissé pityókásak kivéve Annát és Sárát. Tudták, hogy józannak kell lenniük. Az éjszakát azzal töltötték, hogy megépítettek egy birodalmi űrhajót innen-onnan összekapart alkatrészekből. Anna barátai most az űrhajó előtt álltak és elbúcsúztak tőle, és Whitetól, aki 3 nap alatt teljesen felnőtt, és kiderült, hogy az űrben is tud repülni.

- Nyírd ki őket! - mondta Saci, és adott Annának egy sütit.

Alaröff, és Dzsó megölelték, Damon pedig rázendített a Requiem Annára, amiért kapott egy hatalmas taslit. Anna pedig beszállt a hajóba és elindult a messzeségbe.

SACI:

Jól van. Meglesz ez. Nem lesz semmi baj.

- Irány a trónterem! - mondom. - Loki hamarosan itt lesz. Alaröff te menj el a zálogunkkért!

Mind felmegyünk. A fejemre teszem a koronámat, és leülök (az azóta kipárnázott) vastrónra. Várok. Az ajtó hirtelen kivágódik, és besétál az a lenyalt fejű rinyagép. Úgy mosolyog, mint a tejbetök. Alig bírom megállni, hogy ne vágjak hozzá valamit.

- Loki - üdvözlöm a sorozatgyilkos hangomon.

- Sára - feleli gonoszul. - Nos? Hogy döntöttél?

- Úgy döntöttem, hogy azt teszem, ami a legjobb Westerosnak. - már látom az önelégült mosolyt azon a meztelencsiga képén. - Beszélek Cerceiel arról, hogy mikor fog térden csúszva bocsánatért könyörögni a fejedet, és Batman szívét egy ezüsttálcán tartva.

Na ez volt, amit vártam. Lefagyott a mosoly a redva kis arcáról, és úgy nézett, mint egy zavart kecske (amire rájátszott az a randa sisakja is). Fogalma sem volt róla, miről beszélek.

- Honnan tudsz Cerceiről? - kérdezi rémülten.

- Megvannak a forrásaim - felelem.

- Nem számít - nyeri vissza az önbizalmát a kis féreg. - Amit beszélsz az nem fog megtörténni. Elmész vagy meghalsz.

- Még van idő estig - emlékeztetem. - Most pedig menj szépen vissza oda ahonnan jöttél, és mond Cerceinek, hogy vagy személyesen jön ide tárgyalni, vagy elküldöm neki a kedves testvérét. Darabokban - teszem hozzá hangsúlyosan.

Alaröff, pont ekkor rángatta be Jamiet a trónterembe. Mitnemondjak csáveszkám elég szarul nézett ki. Ráfért volna már egy fürdés.

- Ha az hiszed, hogy elmondom ez Cerceinek - próbálta menteni a helyzetet a redvássa -, akkor nagyot tévedsz.

- Ó nem kell neki mondanod semmit - mosolygok elégedetten. - Már elküldtem neki a videót, amit most csináltam.

- Ezt még megbánod! - puffogott Loki, és kirohant a teremből.

- Akkor most várunk egy kicsit - fordulok Dzsóékhoz.

Minden a terv szerint haladt. Kb. fél óra múlva Cercei fel is vonult elém egész klónseregét, a város kapui előtt hagyva. Szinte szikrát szórtak nem létező szemei, amint meglátott engem a trónon. Körbefordult a teremben, és meglátta Jamiet, aki elég fura arccal nézett a nővérére.

- Nem győzhetsz - fordul vissza hozzám. - Halott ember vagy.

- Ha én az vagyok akkor a bátyád is.

- Azt hiszed érdekel? - nevetett fel ördögien. Westerosnak pusztulnia kell, vele vagy nélküle nem számít, amíg te meg az áruló kutyák meghaltok.

Na ez megdöbbentő volt, de, ami ezután jött az volt az igazi WTF?????? . Ugyanis Jamie hirtelen kirántotta az Alaröff oldaalára csatolt kardot a tokjából, és átdöfte vele Cercei torkát. Ahogy körbenéztem a teremben, nem csak én nem értettem, hogy mi folyik itt.

- Te idióta! - ordítok Jamiere.- Ő volt az egyetlen, aki feltartotta a seregét, te igenhülye!

De a szemetje nem figyelt rám, csak zokogott Cerceit szorongatva. Alaröff odarohant hozzá, és elvette tőle a kardot.

- Ebből csata lesz - mondtam Alaröffnek. - Vidd Damont és Dzsót! Nyissatok egy kaput a varázsbabbal! Vigyetek ki annyi embert amennyit csak tudtok aztán menjetek ti is. A seregünk majd feltartja az övéket.

Vagy 100 000 civilt küldtünk át a kapun. Damonék is átmentek. Én visszanéztem.

- Remélem, Anna terve beválik - mondtam, de mielőtt átléphettem volna a kapunk az bezárult.

- ******** - mondtam hangosan.

A csata hangjai elkísértek, míg visszafutottam a trónterembe. Jamie még ott volt, ahol hagytuk. Odadobtam neki a bilincse kulcsát, meg egy kardot, amit útközben szereztem a fegyvertárból. Valíriai acél (egy ősi misztikus acél, ami mindent képes megölni, csak már senki sem tudja, hogyan kell készíteni) volt, akár a nyilaim hegye.

- Na? - mondom. - Van kedved megölni pár klónt?

Ő csak dühösen felnézett rám, és nem szólt semmit.

- Ne nézz már így. Te nyírtad ki, most pedig vonszold fel a segged, és segíts vagy mind meghalunk!

Erre lassan kinyitotta a bilincsét a kulccsal, és felvette a kardot. Feltápászkodott, és még mindig elég csúnyán nézett rám.

- Csodás - nyugtázom. - Indulhatunk?

Itt elváltunk. Ő lement a kapuhoz, ahol a macskát, pingvinek, emberek és klónok harcoltak, míg én a falra futottam az íjászokhoz. Black felülről támadta az ellenséget.

- A francba - jelentem ki és lőni kezdtek. - Mi lesz már Anna?