Between the Vampires (The Vampire Diaries) ~Befejezett~

(Damon in cascet)Damon koporsóban

Felsiettem az emeletre és berontottam Klaus szobájába.
(Nelly)
HOL VAN ??!!!
(Klaus)
Fogalmam sincs miről beszélsz.
(Vigyorgott)
(Nelly)
Hol van DAMON??!!
(Klaus)
Nem kell aggódnod tündérem,
(Közben felém sétált)
Egy zárt helyen van, nem eshet semmi baja.

(Nelly)
Mit csináltál vele?!
(Klaus)
Komolyan ilyen gonosznak nézel?
(Egy sértett tekintettel nézett rám utána ismét elmosolyodott..)

Hirtelen egy egy másik személy nyitott be az ajtón
Kol volt az.

(Kol)
Klaus már megint ki van lent a pincében a koporsóban?
(Vigyorgott)

(Nelly)
Damon!!

Felkiáltottam majd kiszaladtam a szobából..

(Kol)
Hoppá, lehet hogy ezt nem kellett volna..
(Vigyorgott továbbra is)

(Klaus)
Fivérem 2 napja jöttél haza és már is tönkre teszed a szórakozásom..
(Vámpírsebességgel megfogta Kolt és a falhoz nyomta, majd közel hajolt hozzá)
Ha ez még egyszer megtörténik te is csatlakozhatsz Damon mellé.
(Gúnyosan mosolygott, majd hirtelen eltűnt)

(Nelly)
Lefutottam a fenti lépcsőn, majd a földszinten lévőkön is, és egy sötét nyirkosabb helyen találtam magam.

Megláttam a koporsókat..
Gyorsan odarohantam hogy megnézzem melyikbe van Damon.

Amikor a hozzám legközelebbi koporsóhoz értem és felakartam nyitni, hirtelen Klaus megragadott és a falhoz nyomott kezeimet leszorítva.

(Nelly)
ERESSZ EL!!
Kiabáltam rá mérgesen.

(Klaus)
Hogy kiszabadítsd az idegesítő Salvatore testvért..ezt nem engedhetem.

(Nelly)
Még is mit akarsz tenni vele??!
Ijedt kérdő tekintettel kémleltem az arcát.

(Klaus)
Hát ha tényleg érdekel arra gondoltam hogy fejjel lefele lógatom majd és kivéreztetem.. majd amikor teljesen legyengül, és kiürül a verbéna a szervezetéből és meg tudom igézni, majd arra utasítom hogy kínozza magát

(Nelly)
Miért csinálod ezt??
Csalódott tekintettel néztem rá..

(Klaus)
Közelebb hajolt, szinte már csak pár centiméterek választották el az arcunkat egymástól.

Több mint 2000 éves vagyok..Nevezd unalomnak.
(Komoly és közömbös tekintettel nézett a szemembe.)

(Nelly)

(Én is közelebb hajoltam hozzá és kérdő tekintettel néztem a szemeibe)

Nem, nem hinném.
Talán csak az zavar hogy ennyire törődöm vele...

(Klaus)
Hol van a verbénás nyakláncod??
(Önelégülten kezdett vigyorogni)

Az én arcomról pedig ijedtség sugárzott.
Nem szóltam egy szót se.

Majd lassan közelített a nyakamhoz én pedig mozdulni se bírtam, csak azt éreztem hogy a szívem egyre gyorsabban ver ... A félelemtől?,  vagy talán attól a fura és titokzatos érzéstől amit akkor érzek ha a közelébe vagyok?.,..nem tudom..
Becsuktam a szemem és próbáltam az ellentétes irányba fordítani a fejem.. de a félelmet már tisztán éreztem..
Klaus úgy éreztem hogy pár másodpercre felém pillant majd
ezután hirtelen egy enyhébb fájdalmat éreztem a nyakamon.

Fogait a bőrömbe mélyesztette és éreztem ahogy a véremet szívja.
Majd gyorsan abba hagyta.

(Klaus)
Verbéna mentes vagy.. gondoltam (mosolygott)

Majd megfogta az arcom és maga felé fordította..
A szemébe néztem,

(Klaus)
Azt akarom hogy felejtsd el hogy Damont a koporsóba tettem és hogy mi egyáltalán találkoztunk a mai nap folyamán.
Csak annyira emlékezz hogy Damon elhozta a cuccaid és utána elment.
Megértetted?
(Nelly)
Igen.
(Klaus)
Felejtsd el hogy valaha is lejöttél ide.
Az ebéd után felmentél és aludtál.

Majd Klaus megragadott és a szobámba vitt, majd eltűnt.

(Nelly)
Jaj a fejem..
Aludtam?
Inkább most kipakolom a ruháimat..

Azzal megfogtam a bőröndömben lévő holmikat és elkezdtem őket kipakolni

Miután végeztem átmentem picit Rebekahoz jobban megismerkedni vele..
Azután pedig visszamentem a szobámba és estig bent olvastam..

Vacsoránál ismét mindenki együtt volt és arról beszéltek hogy holnap hogy kapják el a vámpírokat.,.Vacsora után ismét felmentem a szobámba és az esti zuhanyzás után ledőltem az ágyamra majd elaludtam.