Between the Vampires (The Vampire Diaries) ~Befejezett~

Vampires in the life

(Nelly)
Klaus. Te már megint itt?
(Klaus)
Nelly, Stefan-hoz jöttél?
Nézett közbe rám mosolyogva.
(Nelly)
Igen. Mármint szeretnék beszélni vele.
Beengednél?
(Klaus)
Fáradj beljebb.
Majd kijjebb nyitotta az ajtót és oldalra lépett
(Klaus)
Stefan vendéged jött!!
Kiabált fel az emeletre.

Stefan lesétált a lépcsőn, arcáról komorság és meglepettség sugárzott.
(Stefan)
Szia Nelly
Mijáratban?
(Nelly)
Csak szeretnék veled beszélni.
Négyszemközt..
(Klaus)
Már itt sem vagyok.
Mondta,
Azzal kisétált az ajtón és elment

(Stefan)
Miről szeretnél velem beszélni?
(Nelly)
A ládában .. mi volt az..? Amit tegnap láttam..
(Stefan)
Az csak halloween-re kellék.
Művér igazából.
(Nelly)
És ezt akkor miért nem mondtad?
(Stefan)
Nem kérdezted..

(Nelly)
(Csak nevettem rajta..)

(Stefan)
Ugye nem hitted azt hogy igazi..?
Mosolygott
(Nelly)
Nem, persze hogy nem..
Zavarban voltam...

Miután ezt megbeszéltük még más témákról is beszélgettünk, aztán elmentünk egyet a városba kávézni.

A kávézó előtti kinti részen ültünk.
Jó idő volt, kellemes. A kezünkben a itallappal ültünk.
5 perc gondolkozási idő után végre sikerül kiválasztani a kávékat.

Megrendeltük.

A pincérnő pár perc múlva jött és hozta a tálcán a 2 kávés csészét.
Először elém tette le az egyiket.
Aztán a másik felé nyúlt és oda akarta rakni Stefan elé de kiejtette a kezéből és Stefan kezére esett a csésze.

A szilánkok megvágták a kezét és a forró kávé égette a bőrét.
Gyorsan elrántotta a kezét és felugrott az asztaltól.
(Pincérnő)
Jaj, Istenem, annyira sajnálom!!!!
Hozok kötszert!!! Sietek.. annyira sajnálom!!!!!!
(Nelly)
Stefan, Istenem minden rendben ?. Mutasd a kezed.
Közben már felkeltem a helyemről és felé mentem.
(Stefan)
Nincs semmi gond.. rendben vagyok.
(Nelly)
De hát a kezed vérzik..

Elakarta rejteni a kezét.. a nadrág zsebéhez tette, de én megfogtam és magamhoz húztam hogy megnézzem hogy milyen súlyos a sérülés.
De amikor megnéztem nem volt semmilyen ... eltűnt a vér .. a karcolások...

Döbbenten ránéztem.
Ő megragadott és elfutott velem.Már csak a Salvatore házat láttam magam előtt.

Féltem, sőt rettegtem..Még is a kíváncsiságom sokkal erősebb volt.

Megkérdeztem.

(Nelly)
Ezt mégis hogy csináltad ?!és még is mi van a kezeddel??
Mi Vagy Te??

(Stefan)

(Halk hangon megszólalt)
Már te is tudod.

(Nelly)
Nem., nem tudom
Stefan mond el az igazat. Egyre idegesebb lettem, hangom kezdett elcsuklani.

Mélyen a szemembe nézett.

(Stefan)
Nelly mond már ki, 
felemelte a hangját, de közben lehetett hallani ahogy a félelem töri meg a hagszínét.

Csak csöndben álltam, és a szemeibe néztem.
Halkan, remegő hangon megszólaltam
(Nelly)
Egy vámpír.
..
Majd néma csönd pár másodpercre.

De, nem..
Vámpírok nem léteznek. Ez lehetetlen.
(Stefan)
Ez az igazság. Vérfarkasok vámpírok boszorkányok... mind léteznek.
Nem akartam elmondani mert nem akartam hogy ez miatt esetleg veszélybe kerülj.

(Nelly)
Hát de ez .. . most csak viccelsz velem ugye?

(Stefan)
Tudom hogy nehéz megemészteni de igazat mondtam.
(Nelly)
És mi van Klaus-al?
Ő is ..?

(Stefan)
Igen. Mármint igazából ő egy ősi vámpír.
A legidősebb és a legerősebb. Egy hybrid. Félig vámpír félig vérfarkas.

De jól figyelj, ezt soha nem mondhatod el senkinek.

(Nelly)

Hátat forditottam neki majd pár lépésnyit előrébb haladtam..
Aztán hirtelen megáltam és feléfordultam.

(Nelly)
Mind az amit most elmondtál elég lehetetlennek hangzik..
De hiszek neked..

Megőrzöm a titkotokat de
ez most nekem nagyon sok
Azt hiszem most haza kéne mennem..

(Stefan)
Rendben. Teljesen megértem., ez most biztos sok így egyszerre.

Miután megfordultam és elindultam még egyszer hozzám szólt.

(Stefan)
És Nelly,.
(Nelly)
Igen?
(Stefan)
Köszönöm.
De talán jobb lenne ha hazakísérnélek.

(Nelly)
Most inkább jobban szeretnék egyedül lenni..
(Stefan)
Rendben

Elindultam hazafelé.
Egy elhagyatott részen mentem végig.
Egy kisebb erdőn keresztül egy kis ösvényen.
Sötét volt, szinte alig láttam valamit.
Féltem is picit.

Hirtelen valami zajt hallottam..
Mintha levelek, faágak recsegtek volna.
Megáltam majd körülnéztem.
Sehol senki...
Megfordultam aztán hirtelen erős fájdalmat éreztem a gyomromban.
Egy kapucnis ember kést döfött a gyomromba., majd ugyanolyan hirtelen ki is húzta.
Nem tudtam sikítani. A lábam már nem bírta tartani a testem . Szépen lassan a földre rogytam. Elfeküdtem és csak azt éreztem hogy szép lassan valami meleg dolog szivárog ki a testemből, és egyre jobban álmosodok.1 perc eltelte után már minden kezdett homályosodni... aztán minden elsötétült.