Insane (YOONKOOK)

3.

-Kulcsra zártad ugye?- léptem az ajtóhoz. A másik két fiu lepetten nézett engem, és elléptek onnan.- Figyelj, nemtudom mi bajod van. De legalább velük oszd meg. Borzasztó, mikor nem tudsz valamit feldolgozni. Mert akkor hiába vagy őrült, és hiába mondod azt, hogy jó érzés a fájdalom, akkoris kibaszott szar. Mert igen jó érzés... de nem a fájdalom jó, hanem hogy érzel valamit. Érzel valamit, ami nem üresség, vagy unottság. Ha szomorú vagy, akkoris azért nevetsz, mert fáj. Ezáltal érzel valamit. És talán az is eszedbe jut hogy nem vagy reménytelenül érzelmetlen. Hidd el tudom milyen... volt egy elég sötét korszakom, hasonló volt mint ez az idegbetegséged... csak egy kicsit máshogyan.- mondtam halkan.

Miközben meséltem, a sírás és nevetés hangja egyszerüen megszűnt, és a zár kattanását hallottam, de nem nyílt az ajtó, így folytattam.
-Én... én azt gondoltam, hogy csak én vagyok hibás... de... nem éreztem, hogy bűntudatomnak kellene lennie... ezért bűntettem magam... hogy érezzem, rossz amit tettem. És újra érzek... mert visszajöttek az érzéseim, egy valaki miatt. Ez a beteg viselkedésem átment depresszióba, mivel elhitettem magammal, hogy nem kellek neki... És most itt állok depressziósan szerelmesként, egy olyan emberbe, aki valószínüleg nem érez irántam semmit. Szóval tudom mit érzel. És tudom, hogy mennyire vagy őrült, de mindenkinek szüksége van valakire aki úgy elfogadja ahogy van... Neked itt vannak Hoseok és Namjoon. Szóval gyere ki... légyszíves...- mondtam.

Nagy meglepetésemre nyílt az ajtó. Lehajtott fejjel állt előttem, és az alkarját mutatta nekem. Bele volt vágva egy mondat.

''Mert nem szeret...''

Gondosan letisztogatta, és bevarrta a sebeit, de látszott rajtuk hogy frissek.
-Visszaestél- mondta a két barátja mellélépve, és egy szoros ölelésbe vonták Yoongit.
-Visszaesett?- mosolyodtam el, majd felhúttam a hosszúujjú felsőmet, és megmutattam az én alkaromat. Ugyanígy, ugyan ez a felirat volt rajta.- Érted hogy miért mondtam azt, hogy megértelek? Nem sajnállak, én sokkal rosszabbul voltam 3 hete.- mondtam mosolyogva
-Ti kibaszottul összeilletek- csúszott ki Hoseok száján halkan, mire Yoongi ijedten, de mégis értetlenül, én meg kérdőn néztem rá- upsz... bocsi
-Jungkook- mondta Namjoon
-Igen?
-Köszönjük- mosolyodott el

Csak bólintottam egyet, majd megfordultam, és igyekeztem lassan ellépdelni. De nem ment, mert valaki megfogta a hosszúujjúm ujját, és visszatartott. Ránéztem az illetőre. Yoongi volt.
-Kölyök- mondta halkan
-Féreg?
-Akkor semmi- mondta halkan, és elengedett. Nem értettem, így beléptem a szobámba.

-Yoongi-

Elsétált. Belépett a szobája ajtaján és itthagyott. Mondjuk... teljesen normális a reakciója... de...

Akkor most miért fáj?

Egyáltalán, miért táplálok felé gyengébb érzéseket?!

Mert igen, érzek valami különlegeset. Valami teljesen mást, mint eddig. Mindezt iránta, amit egyszerüen nem bírok felfogni.

Jo érzéseket csak Hoseok és Nam felé tápláltam eddig, az is a ragaszkodás...., a barátságunk volt, de ez...

Ez sokkal jobb érzés...

És most mégis annyira fáj...
-Yoongi? Ahj, jól vagy? Jobban vagy? Adom a gyógyszered- mondta Hoseok, majd eltűnt, de viszonylag hamar vissza is ért, és a kezembe nyomta az említett dolgot, egy pohár vízzel együtt. Bevettem.
-Rendben vagy?- kérdezte Nam is
-Ühüm.- hümmögtem
-Hyung miért... sírtál?- kérdezte Nam
-Mindegy. Már úgysem számít- ráztam meg a fejem, majd ismét önmagamként bevonultam a szobámba.

A gépemen megnéztem az e-mailt, miszerint holnap kezdek a munkahelyemen. Bahh... borzalmas. Kelhetek fel korán...

Most biztos azt kérdezitek, hogy hogyan, és hogy mi lehet a munkám, ha ilyen őrült vagyok.

Nos. Bámilyen meglepő, munkahelyen, vagy nem eléggé ismert körben tudom magam kontrollálni, pláne ha a gyógyszereim is szedem. ( Antidepresszáns, nyugtató.... semmi nagyon durva...)

És ezen is eléggé meg fogtok lepődni. Egy gimnáziumban tanítok biológiát. Holnaptól. Ez lesz az első napom....

A többiek is dolgoznak... Nam és Hobi egy hangszerboltban. Vagyis azt mondom, hogy ott is.... heh...

Mert amúgy itthon készít fegyvereket... Igen, mind tudjuk miért, de például egy maffia csapatnak is dolgozik. Szóval nem csak nekünk csinál (amúgy kibaszott tartós, és nagyon menő) fegyvereket, de nekik is.

Nam pedig maszkokat csinál unalmában. Az enyémet is ő csinálta, és tök jó lett.

Ja igen, vannak maszkjaink, mivel ha a rendőrség, vagy valaki ránk talál, be tudnának azonosítani, és akkor megyünk börtönbe...

Hoseok termedt mellettem.
-Most komolyan... biztos van valami oka, amiért ennyire felhúztad magad.- mondta halkan. - Semmi baj. Nem akarod elmondani, igaz?
-Túl nagy a fantáziám- mondtam felé fordulva- nem akarom, hogy a kölyök elmenjen... oka van amiért itt tartom, csak a masik énem még nem tudatta velem. Amúgy kedves énnek nevezi magát de én nem mondanám kedvesnek.... MINDEGY erről lehetne vitatkozni még... a lényeg az hogy... Ha ez a Taehyung ott van Jungkook mellett... simán rábeszéli, hogy meglógjon... Aztán még ha tartaná is a száját, amit amúgy kétlek, akkor se akarom, hogy elmenjen- mondtam egy szuszra
-Jóóó ezt most lassabban- kuncogott
-Ajj... a Kölyök. Nemakarom hogy itthagyjon minket, mivel tuti beköpne, ha tehetné. De ha mégsem, akkoris elmegy, és én ezt nem akarom- mondtam- ja, meg nem bírom azt a Taehyung gyereket- mondtam morogva
-Figyelj, akármit is mondasz, vagy teszel, az a te döntésed. Nem kell szeretned Taehyung-ot, hiába jön be nekem, de Kook nem fog elmenni. Érzem. És jók a megérzéseim. Eddig sose csaltak- vigyorgott
-Mindegy. Most hagyj, nekem gyakorolnom kell a tanárosdit- mondtam unottan
-Naaa légy lelkesebb- nevetett fel- segítsek?
-Ugh ne. Menj csinálj késeket, mert Mr. Wang már engem basztat vele messengeren- vigyorodtam el
-Ajjj a kések, teljesen kimentek a fejemből- nyávogott, majd kifutott a helységből.

A fejem ráztam hitetlenül, és a holnapi hemutatkozós szaromat próbáltam. Ez van. Csak egy szimpla évközbeni biosztanár váltás egy gimiben... nem kell túl gondolni...

DE HOGY A FASZOMBA CSINÁLJAM MEG ÚGY, HOGY NE HIGYJENEK ŐRÜLTNEK?

Nagyot sóhajtva temetkeztem bele ismét a tennivalómba...

Ki olvassa? 😂😂