Insane (YOONKOOK)

7.

-Jungkook-

Ahogy Yoongi felfutott az emeletre sokkoltan néztünk össze.
-Ez... mi.... a szent... szar.... volt?- kérdezte Jimin félősen, meg mindig Namjoon-ba kapaszkodva. Tae-ra néztem, ő viszont megszallottan szemezett Hobi-val, szóval megpróbáltam én értelmezni a helyzetet.
-Szóval...- nyögtem ki ezt az egy szót, majd elhallgattam. Nem tudom mi történt... egyszerüen nem bírom felfogni. Egyik pillanatban még az asztalnál ettük most meg Yoongi sírva futott fel az emeletre úgy, higy előtte majdnem kinyírta Tae-t Jin miatt.
-Ez zavaros- mondta Nam is- Yoongi mondott valamit, arrol hogy ez a Jin volt az, aki miatt ilyen lett... de nemértem miért...
-Én tudom- mondta Hoseok elszakítva a tekintetét Tae-ról, aki kapcsolva, kissé vörösen a tarkóját vakargatva lépett mellém. Jimin is elvált Nam-tól, majd mellénk állt.
-Yoongi anyját meggyilkolták- mondta kezdetnek- És egy Jin nevű fiú volt. Pontosabban Kim Seokjin, az a fiú, akit ovoda óta ismert. Barátok voltak... - mondta halkan
-Hm- hümmögött Nam
-És Jin szavaiból rájöhettünk ennek az okára.. Féltékeny volt arra, hogy Yoongi az anyját jobban szereti...
-Ez morbid- mondta Jimin- ovodásként megölte Yoongi anyját?
-Nem... Yoongi anyja akkor halt meg, mikor Yoongi iskolába ment volna... mármint mikor 6 éves volt... Jin egy évvel idősebb nála...
-Mindigis furcsa volt- szólalt meg Tae- Jin mindigis okosabb volt az átlagnál...  általánosban két osztály tananyagával előrébb járt mint kellett volna... tehát 4.-esen tudta a 6.-as anyagot...
-Jin szerelmes volt Yoongi-ba...- mondtam halkan.
-Igen- bolintott Hoseok- Jól vagy?- fordult Tae felé. A fiú csak zavartan bólintott egyet.
-Ti nem vagytok...?- kerdeztem
-De mi is őrültek vagyunk...- bólintott Nam
-Csak az őrületnek is vannak fokozatai... és mi még a normális őrültek vagyunk... Bármennyire hangzik furán ez igaz- nevetett Hoseok
-És Yoongi?- kérdeztem halkan
-Ő egy teljesen más téma...- mondta Nam- Úristen... Yoongi- futott fel az emeletre.

Miközben követtük felfele az emeletre, rájöttünk,  hogy miért is jött fel Yoongi után

Yoongi sírva futott fel... még bánthatja magát...

-YOONGI NYISD KI!- dörömbölt Namjoon az ajtaján.
-És az nekem miért jó?!- hallottunk egy beteg nevetést
-Hyung, tudsz még érezni.. nem kell vagdalóznod, csak gyere ki kérlek- kezdett el könyörögni
-Nam, úgyse jön ki- mondta Hoseok- tudod milyen...

A fiú gondterhelten sóhajtott majd tehetetlenségében belerúgott az ajtóba, és dühösen bezárkózott a sajá szobájába. Hoseok remegő kézzel túrt a hajába. Ideges volt.
-Fiúk...- motyogta ránk nézve.
-Itt maradnak- jelentettem ki. Lepetten néztek engem, de nem érdekelt. Hoseok kissé megkönnyebbült.
-Nagyon nehéz velük, ugye értitek- nevetett fel szomoruan- Ha mindkettő ilyen állapotban van, nekem kell egyedül dolgoznom, és én is elég beteg vagyok ahoz hogy insomniám legyen-nevetett zavartan
-Mi az az insomnia?- kérdezte Tae halkan
-Oh... egy gyönyörű betegség... álmatlansag. Alvászavar.- mondta- Nem aludtam két napja rendesen, max órákat... es ilyenkor csak még feszültebb leszek hehe...
-A-aludhatok veled- mondta Tae. Meglepődtünk rajta...

Nem szokott ilyet...

-Áh..  megoldom- mosolygott Hoseok- viszont Yoongit ki kéne innen hozni... izé... Nam-ot meg lenyugtatni... mindketten veszélyesek magukra nézve... illetve Yoongi..- mondta rám nézve- Ő a te feladatod, oké?- bólintottam.
-De én alszom veled szívesen! Van hogy reggel 5-ig képtelen vagyok aludni, legalább lenne társaságod,- mosolygott Tae azzal a szokásos doboz mosolyával- és mellesleg nyugodtan felkelthetsz, mert nekem ez nem art meg... tudod gyakran alszunk egymásnál, és mindig felkeltenek, szóval- nevetett halkan.
-Nagyon aranyos vagy de tényleg nem kell- mosolygott Hoseok
-Hobi hyung- mondtam- Tae ilyet nem csibál gyakran, pláne nem olyannal akut nem ismer régóta... fogadd el- mosolyogtam.
-Hát... hát oké- bólintott- gyere- makogta.

Ők ketten elmentek, mi pedig egymásra néztünk.
-Te mész be Yoongi-hoz... akkor én Namjoon-hoz ugye?- kérdezte
-Yoongi veszélyes rád nézve... Nam csak feszült. Jobban jársz vele- mondtam bólintva- Én megtudom védeni magam, mert itt élek velük, és egy hét alatt történt már hasonló... szóval legalább önvédelmet tanultam....
-Oké- motyogta. -NAMJOON- kopogott
-Nyitva van- mordult fel az említett, én pedig mosolyogva néztem, ahogy Jimin kissé félve belép, majd bezárja maga után az ajtót.

Yoongi hyung szobája felé fordultam. Hármat kopogtam, majd halkan megszólaltam.
-Tudom hogy nem akarsz beengedni... de ma.. csak ma.. tennél kivételt velem?- mondtam halkan. A kulcs elfordulását hallottam meg, majd kinyílt az ajtó.

Yoongi állt ott lehajtott fejjel, vérző kézzel.. milyen ismerős...

''-Jungkook miért tetted ezt magaddal?!- kiáltott fel Jimin, amint meglátta a szétvagdalt karomat. Nem válaszoltam neki, de nem is kellett- Nézz rám- ráemeltem a tekintetemet.- ha mégegyszer ilyet látok, tökön rúglak érted?! Ne csináld ezt....- ölelt át''

Csak át kéne ölelnem...

Az ajtót belöktem a lábammal, és átöleltem.
-Szeretném, ha mesélnél nekem... magadról...
-Nem vagy kiváncsi erre?- motyogta
-Nem, látszik hogy tabu téma...
-Ellátnád a sebeim?- kérdezte halkan, majd leszedte róla a kezeimet. Elterült az ágyon, én meg lassan kezdtem el leápolni őt.

Közben néha felszisszent, de rám se nézett.
-Jungkook... tudod miért nem bántalak?- kérdezte
-Miért?- mosolyodtam el, mikor kész lettem a kezével, és a kötésével is.
-Mert magamra emlékeztetsz...- mondta halkan
-Tényleg?
-Ühüm...
-Miben?- kérdeztem
-Neked is anyád.... khm... sajnálom anyádat...- motyogta- Féreg... mikor kiejted mintha csak magam hallanám... bár én tényleg egy igazi féregnek mondtam...- mosolygott- a hajad ugyan olyan sötét barna mint nekem volt akkoriban... utána festettem át... Végül fekete lett..- nevetett fel- a kerativítás- kuncogott
-Keratívitás mi?- vigyorogtam.
-Kreativítás na- morgott
-Aludhatok veled?- kérdeztem

Lepetten nézett engem
-Mégis minek?
-Hát... a fiúk ittmaradnak... de... mindenki másnal alszik, te meg rosszul vagy... szóval...
-Nem kell pátyolgatni... meg leszek...
-Én nem- mondtam- Akkor jóéjt- mosolyogtam, és igyekeztem kimenni.
-Hé... ki mondta hogy kimehetsz?- húzott vissza- Gyere. Aludj itt ha attól jobban érzed magad- forgatta meg a szemét

Mosolyogva vetkőztem alsóig, mire sóhajtva nekem dobott egy pólót... amit elfogadtam, bár nekem nem lett volna muszáj... de elfogadtam.

Közel bújtam hozzá, de ő igyekezett elfordulni.
-Mi bajod?! ARGH- mordult rám
-Rosszul érzem magam... nem kellett volna idehívnom őket- motyogtam
-Kookie- morogta álmosan- megtörtént.
-Haragszol?- néztem rá félénken.
-Igen. Haragszom- nézett a szembe.- De nem rád- mosolyodott el halványan, majd a karját kiszabadította közüllünk, és azzal ölelt magához. Latszott rajta hogy milyen fáradt, így a dolgot holnapra hagytam.

Majd beszélünk róla ha kell.

A mellkhasára téve a fejem ásítottam, és hallgattam a heves szívverését egészen addig, míg el nem aludtam...

E

lőre megírtam csak hogy most kettőt rakhassak ki :33