Insane (YOONKOOK)

32.

Ahogy odaértünk a suliba ők kipattantak, én pedig igyekeztem a lehető leghamarabb kikászálódni az autóból.

Legnagyobb meglepetésemre Kook megvárt, pedig neki van első órája nekem meg nem kell annyira sietnem.
-Mi van? Menjél órára mert megbasz a tanár- morogtam, mire csak perverzen elvigyorodott.
-Majd én vissza-baszom őt- kacsintott.
-Célozgatunk, célozgatunk?! - mondtam vigyorogva.
-Ha kapok egy puszit elmegyek- mondta mosolyogva.
-Megláthatnak. Inkább ne. Legalább menjünk be, ott kisebb az esély rá...
-Hyung! - duzzogott
-Nah! Nem akarsz kirúgatni, ugye? - kérdeztem mosolyogva
-Nem...
-Akkor menj már! - tuszakoltam be az ajtón.

De addig duzzogott, hogy nagyot sóhajtva húztam el valahova ahol nem igen vesznek észre, és nyomtam egy puszit a szájára.
-Elégedett vagy?! - mordultam rá. Vigyorogva biccentett, viszont visszahúzott egy rövidebb csókra is- Akkor ez...?! - de mielőtt befejezhettem volna lepisszegett
-Nem kaptam jó reggelt puszit. Ezzel köszöntem el, nem az előzővel. Nah. Megyek- intett, és otthagyott engem, aki teljesen zavarba jött, mikor realizálta hogy a KÖLYÖKNEK igaza van.

De rég hívtam kölyöknek... Hm..

...

Ma nem volt velük órám, így csak a nap végén találkoztunk. Yoona-val és a két haverjával lépett oda hozzám.
-Mehetünk? - kérdeztem fáradtan. Csak bólogattak.-Na mi van, csak nem dogát írtatok valamelyik órán? - kérdeztem kuncogva
-Nem volt időnk tanulni, és Yoona-n kívül mindenkivel megiratta.-morogta Taehyung
-Melyik tanár?
-Mr. Do- vigyorgott Yoona.
-Ohó, hát ő még akkor se engedne ha beszélnék vele- nevettem fel- ez van. Ha tudtok, javítsatok, azt talán megengedi. - vigyorogtam.

...

Hazaérve (ismét nálunk lesz ez a két idióta, és most Yoona is jött) ahogy beléptünk az ajtón csend volt. Ez nem jellemző Nam-ékra, ha pedig el is mennek otthonról, írnak sms-t vagy valami.
-Maradjatok mögöttem- mondtam halkan, lassan elővéve a pisztolyomat.

Mert persze mindig tartok magamnál. Engedélyem van rá. A maffia főnök akinek dolgozunk csináltatott nekünk.

Hang nélkül jöttünk be, és csuktuk be az ajtót magunk után. Yoona is elővett egy kést.
-Oppa... - motyogta Yoona
-Sh! - pisszegtem le

Be voltak húzva a függönyök. Konkrétan nem láttam semmit, mert még a sötétítőt is elhúzták.

Mivel full sötét volt, felkapcsoltam a villanyt, és megláttam apámat a kanapén ülni. Mellette Nam-ék. Megkötözve, és bedrogozva. De csak annyira lőtte be őket, hogy ne tudjanak kiszabadulni a kötelek fogságából. A szájuk ugyanígy be volt kötve, de az kendővel.
-Engedd el őket- mondtam hideg hangon.

Felmutatott egy távirányítót, és amint megnyomott rajtuk valamit, a fiúk rázkódni kezdtek, és nyöszörögni.
-MONDOM ENGEDD EL ŐKET! - ordítottam rá, ő pedig kikapcsolta azt a sokkolós cuccot.
-Mondtam. Gyere vissza hozzám, és akkor békén hagyom őket. Semmi baj  nem lesz. Viszont ha nem... - mondta majd felmutatta a távirányítót- Addig sokkolom őket míg meg nem halnak.

Nyeltem egyet.
-Hyung...-nézett rám ijedten Jungkook. A másik kettő is ideges volt, de sők nem mertek megszólalni. Yoona is remegett, de tettette hogy jól van, és védelmezően eléjük állt.

-Tedd azt le, nem fog kelleni. Tudom hogy nem akarsz megölni- biccentett apám a pisztoly felé ami a kezemben volt. Eldobtam lehajtva a fejemet.
-Okos fiú- kuncogott apám- Most gyere ide! Vagy ha nem...
-Hyung! Ne menj oda! - mondta Kookie ijedten
-Oh dehogynem. Ide fog jönni. Mert megakarja védeni a pici barátait. - mondta gúnyosan az apám.