Insane (YOONKOOK)

28.

A kölykök ijedten nézték Jungkook-ot. Nam betegesen, kitágult szemekkel bámult előre. Hoseok lehajtott fejjel ejtett neg egy őrült félvigyort.

Ajajj....

Hoseok felnevetett. Hangja hasonlított a hiénáéra. Nem birt leállni a vihogással, egyszerűen csak nevetett, és nevetett. A földre rogyva folytatta beteg kacaját, majd Taehyung-ra nézett.
-Ezt... HÁHÁHÁ! Mondják ...Háh! Őrült szerelemnek- vihogott, majd felállt, és Tae-t a falnak lökte.
-Kérlek ne bánts!- nyüszögte a fiú.
-Ugye te is szeretsz engem legalább egy picit?? MOND HOGY SZERETSZ!- kiabálta le.

És a legszebb az egészben, hogy mindhárman élveztük a műsört....

Tae sírni kezdett. Jungkook rám nézett  értetlenül, és idegesen, de nem mozdult meg. Jimin viszont annál inkább.

Oda akart menni Tae-hoz, hogy segítsen rajta, de Nam a csuklójára fogott. Maga elé rángatta. Jimin könnyes szemekkel nézett fel Nam-ra.
-Na-Nam! Ez fá-fáj!- mondta szipogva
-Fáj? A fájdalom jó!- vigyorodott el groteszken, és mégjobban megszorította a fiú csuklóját.

Jungkook kétségbeesetten nézett rám. Láttam a szemében azt a félelmet, amit akkor, mikor végeztem az anyjával. Ez vigyorgásra késztetett.

A vigyorom egyre szélesedett, majd elkezdtem betegen kuncogni, majd egyenesen kacagni, mikoris...

A keze az arcomon csattant. Mindenki megállt. Sokkoltan néztek minket. A mosolyom lefagyott. Jungkook kétségbesett, és ijedt tekintete egy karó volt a szívembe.

Ezt én... én tettem vele...

Az arcába hajoltam, és ismét felvihogtam, ő pedig megint pofonvágott.
-SZÍVTELEN ÁLLAT! BETEG, SZÍVTELEN FÉREG- ordított rám, majd felfutott a szobájába.

Hoseok Tae-ra nézett. Láttam a szemében hogy megijedt attól, amit tett vele, Tae viszont nem lökte el. Sírva bújt Hoseok-hoz.

Jiminéknél ugyan így történt...

Miért csak velem kegyetlen a sors?

-JUNGKOOK!- ordítottam el magam, majd a földre ültem, és összehúztam magam. Elrontottam. Mindent. Mindenkit. És az a legrosszabb... hogy minden miattam történt.

Ha nem öltem volna meg Kookie anyját, most nem lenne itt. Akkor Chanyeol se lett volna öngyilkos, és a fiúkkal most békében lennénk. Minden az én hibám.

Minden az én hibám... csak az enyém.

-Nam... Hobi...- motyogtam, majd rájuk emeltem a tekintetemet. Keserűen elmosolyodtam.- Mindent elrontottam...
-Úgy van- mondta Jimin halkan
-Szóval... jobbá tehetem az életeteket ha... ha elmennék?- kérdeztem halkan.
-Mire gondolsz?- kérdezte Nam
-Elmennék úgy, hogy többet már nem is kell majd találkoznunk- nevettem fel- Tudjátok, hogy mire gondolok- mosolyogtam rájuk.
-Nem... Yoongi nem akarhatod a halált- háborodott fel Hoseok.
-Nem lehetsz öngyilkos- motyogta Taehyung is.
-Nem is leszek az...- kuncogtam, majd felálltam, és felsétáltam a szobámba.

Írni kezdtem. Írtam egy levelet Jungkook-nak. Ezt odaadtam a fiúknak, hogy adják át neki.

'' Kedves....te.

Nem akarok ódákat írni. Nem is fogok.
Este kilencre gyere be a szobámba. Ez parancs. Jobbá teszem az életed''

...

20:58

A szobámban várom Jungkook-ot. Ha átjön, megadom neki a lehetőséget. Ha nem.... nos akkor én fogom megtenni.