Insane (YOONKOOK)

25.

-Jungkook-

Reggel már 8-kor fent voltam. Mivel borzalmasan unatkoztam, próbáltam telózni, tv-zni vagy valamivel elütni az időt, de nem tudtam semmire se figyelni, csak arra hogy Yoongi mikor jön végre haza.
-Jungkook- lépett be a szobámba Jimin
-Igen?
-Yoongi megjött- mosolygott.
-Máris?!- néztem az órámra. Hát... ilyen gyorsan eltelt 4 óra?!

Rögtön futni kezdtem lefele. A kanapén ott ült már Ő. Szemei csukva voltak, a cucca a lábánál volt.
-Hyung- ugrottam ra és magamhoz öleltem.
-Jungkookie~ de jó hallani a hangod~ suttogta a fülembe.

Elpirultam, amin felkuncogott, majd megcsókolt.

Lassú volt a csókunk, mégis úgy éreztem közben magam, mintha már évek óta várna erre, és emiatt váltunk kissé hevesebbé is.

Fényképező hang, és vakufény. Yoongi morogva mutatott be nekik, de nem szakította meg a csókunkat.

Mikor elváltunk egymástól kissé kifulladtunk, így gyorsabban vettük a levegőnket, de akkor még ez is kibaszott jó érzés volt.
-Te szent isten, ugye letudtad állítani?!- jutott eszembe. Mosolyogva,  mégis nemlegesen rázta a fejét.- Akkor meg...
-Nem tette meg...- mosolygott- Nemtudom miért nem tette... de nem tette...- mondta halkan.
-De mégis...
-Mindegy, a lényeg, hogy újra itt vagyok. Hiányoztál- mosolygott
-Pedig csak tegnap mentél el- kuncogtam pirosan. Pedig nekem is hiányzott...
-Uuuu- telepedtek le körénk a többiek
-Kifáradtam- nyafogott Yoongi- ne fárasszatok ti is- nézett rájuk
-És ha Jungkook fárasztana?- vigyorgott sunyin Nam
-Tudom mire megy ki a játék- vigyorgott fáradtan- Ő nem fáraszt, hanem feltölt.-erre ismét ''Uuuuuu''-zni kezdtek, én meg kimászva az öléből, inkabb melléültem.
-Úgy turbékoltok mint akik együtt vannak- kuncogott Hoseok
-Miért, nem vagyunk?- fordult felém, mire a fiúk mégjobban elkezdtek őrjöngeni, én meg full piros lettem.
-Hyuuuung!- nyafogtam a fejem a karjába fúrva.
-Még nem mondtuk ki- nevetgélt Yoongi
-Istenem de jó, hogy végre van valakid- vigyorgott Nam Yoongira nézve
-És végre nem egyértelmü hogy én leszek alul- sóhajtott- Jin-nél szabályosan rettegtem ha csináltuk, mert mindig ő volt felül, és borzalmas volt. De Chanyeol rosszabb nála- morogta
-Ugh, azt ne mond hogy megtette!- mondta Jimin ijedten
-Nem tette meg... pedig töle már elvártam volna hogy ha ilyen idegbeteg, simán megteszi...- mondta

Csöngettek.

Felálltam, és mentem ajtót nyitni. Az ajtóban egy magas, fekete hajú, komoly arcú fiú állt.
-Te meg ki vagy?- kérdeztem lepetten
-Hol van Yoongi hyung?- kérdezte, termetéhez képest magas hangon.
-Mit akarsz tőle?- kérdeztem, ő viszont félrelökve engem, belépett- Hé!- mordultam rá, majd utána mentem.
-Hyung segítened kell- váltott hirtelen ijedté, mikor meglátta Yoongi-t (aki döbbenten pattant fel), majd megölelte.
-

Ki a faszom vagy te, és miért ölelgeted a pasimat?!- kerdeztem kissé talán túl hisztérikusan, és értetlenül.

Féltékenyen figyeltem őket, míg a fiú elengedte Yoongi-t.

-Oh szerinted érdekel a pasid úgy? -sóhajtotta- A nevem Sehun, és csak hogy ne ölj meg a tekinteteddel, van már barátom. - forgatta a szemét, majd ismét Yoongi-ra pillantott.
-Mi történt, máris hiányoltok?- vigyorgott gúnyosan.
-Ahogy elmentél, Chanyeol idegrohamot, vagy mi a faszomat kapott, és meg akarja ölni Kook-ot- mondta, mire Yoongi máris elkomolyodott
-Ugh bazdmeg- motyogta Nam elhúzva a száját.

Yoongi betegen felvihogott, majd a térdeire rogyott.
-Miért akar mindenki tönkretenni?!- nevetett betegen, majd elkezdett üvöltözni olyan nyelven, amit semelyikünk nem értett.
-Yoongi- rogytam le elé, és a kezeim az arcára tettem. Betegen vigyorgott rám, szemei hatalmasak voltak, és rángatózott- Gyógyszerhiány- sóhajtottam, majd már rutinosan nyúltam bele a zsebébe, és kivettem azt a 9 pirulát, ami kellett.

3 nyugtató, 3 antidepresszáns, és 3 az idegbetegsége ellen... bár annak a nevét ki nem tudom olvasni...
-Figyelj, most bevesszük a nyugtatódat! HOZZATOK VIZET- ordibáltam oda nekik.

Yoongi a torkomra fogott, én meg az ő kezére.
-Yo-Yoongi hyung- köhögtem, mivel nem kaptam rendesen levegőt. Benyomtam a szájába a nyugtatót, amit szinte egyszerre lenyelt, emiatt elengedett, és ő is köhögni kezdett. Nam közben odaadta nekem a poharat. Megitattam vele Yoongit, majd beadtam a másik 6 pirulát.

Sehun döbbenten figyelt minket, én pedig magahoz ölelve Yoongi-t, vartam hogy hasson a gyógyszere. Negyed óra múlva ez meg is tette a hatását, már nem rángatózott, sőt, sírva bújt hozzám.

A héten, míg nem ment el Chanyeol-hoz többször volt ilyenje, szóval gyakorlott vagyok...

-Jólvan, shhh... már nincs baj! Ne sírj- próbáltam nyugtatni. - Ez borzalmas... hogy bírod ezt te ki...- simogattam a haját.

Ekkor hirtelen elengedett.
-Nehezen- motyogta egy keserű mosolyt megejtve, majd megtörölte az arcát.
-Szóval ezért borultál ki- motyogta Sehun
-Mi?- néztem Yoongi-ra ijedten.

-Yoongi-

-Semmi, majd elmagyarázom- mondtam halkan
-Yoongi- mordult rám
-Szóval Chanyeol megőrült- mondtam halkan, felállva. Jungkook is megtette ezt, és duzzogva ült vissza a helyére.
-Nem tudtuk visszafogni... és... idejött- mondta egyre jobban ijedten Sehun.
-Peek-a-boo- vihogott fel mögötte Chanyeol, majd a fiu halántékának tartott egy pisztolyt.

A fiúk felpattantak, Sehun pedig  bekönnyezett.
-Viszlát... hyung...- motyogta.
-Chanyeol ne tedd ezt!- kiabáltam rá
- Miért? Ő már nem számít- kuncogott betegen.

Sehun sírt. Félt, hogy meghal.

-Hyung! Mo-mond meg Lu-Luhan-nak hogy sze-szeretem...- sírta el magát Sehun
-NE ÖLD MEG!- léptem volna oda, de...

A pisztoly eldörrent...

De nem Sehun-t találta el. Hanem Chanyeol-t.

Mindenki ijedten nézett Sehun mögé, míg a fiú is lassan megfordult.
-Fe-fejbelőtte ma-magát- dadogott Sehun

Jungkook hozzám futott, és magához ölelt. Sehun leguggolt a halott fiúhoz, majd jobban megvizsgálta (gondolom azt, hogy tényleg halott-e), majd a zsebeiben kezdett kutakodni. Elővett egy papírt, amit kinyitott, majd pár másodperc múlva nekem adta.
-Ezen dolgozott... egy hete. Tudta előre hogy mit fog tenni.- mondta sokkoltan.

Yoongi...

Gondolom most lepett vagy. Vagy sokkolt. Én is az lennék a helyedben. Csak szeretném, hogy tudd, én szerettelek... azért akartam egy napot veled tölteni, mert nem bírtam tovább. Tudtam, hogy sose lehetsz az enyém, így kényszerítettelek olyan dolgokra, amiket akartam hogy tégy velem...
Azért nem rontottalak meg aznap este, mivel nem ment. Látni hogy szenvedsz... haldokoltam attól hogy nem vagy boldog, de tudtam, ha most elengedlek össze fogok roppanni. Szóval ez volt a legokosabb döntésem. Fejbelőni magam. Mindenki jól jár vele. Hisz te éldegélsz tovább Jungkook-kal, a bandám egyedül is meg van, amúgy is rühelltek mint a szart... csak jó ha meghalok...
Tehát ez volt az igazi oka annak az estének. Sajnálom hogy nem mndtam hamarabb... szerintem ha tudtad volna, nem válltunk volna haragban el.
Viszlát Yoongi... legyen jó életed

Írta a levélben, én meg sokkoltan pillantottam Chanyeol élettelen testére.

Itt egyedül csak én vagyok őrült...

Nemtudom ki követi ezt a könyvem, mivel egy árva komment sincs, hogy jó-e vagy rossz. Én nem azt mondom hogy kommenteljetek, csak kiváncsi vagyok hogy kb mennyien olvassátok.

Szóval... van aki még olvassa?