Insane (YOONKOOK)

10.

-Hyung?- hallottam meg Jungkook hangját.
-Neee adj még egy percet- nyávogtam álmosan
-El fogunk késni- nevetett fel
-Jó mindjárt- morogtam a fejem a párnába fúrva
-Naaa kelj fel- böködött meg.
-Oké oké fent vagyok- ültem fel, majd álmosan pislogtam rá- Most az egyszer eltekintek attól hogy felkeltettél, mert nem tudhattad... De ha mégegyszer felkeltesz, kinyírlak- morogtam álmosan.

Kikeltem mellőle, majd átbattyogtam a szobámba.

...

Miután készen lettem, és a kölyök horda is, beültünk a kocsimba, és útnak indultunk.
-Féreg?- hallottam meg Taehyung hangját. Összerezzentem.
-Mi van?- morogtam
-Izé... akkor én most- makogta
-Tae baj van?- pillantottam rá a visszapillantóból.
-Én... csak... Jin- motyogta
-Ha félsz tőle, és nem akarsz visszamenni hozzá, ittmaradhadsz egy ideig- mondtam, mire felcsillantak a szemei
-Komolyan?! De... miért? Nem is szeretsz...
-Aggódok. Mert amúgy képes vagyok aggódni is igen..  Szóval attól tartok, hogy Jin olyat tenne amit nem akar... Beszélnem kell vele, bármennyire is lesz szar- húztam el a számat.
-Hyung... miért nem akarsz vele...- kezdte motyogva Jimin
-Az... az nem tartozik rátok...- mondtam halkan

''- Megigéred?!- sírtam őt ölelve.
-Ühüm...- hümmögött halkan.

Ott ültünk full véresen, és hiába kellett volna ellátnom, nem volt lelki erőm rá...''

Már akkor tudtam hogy lesz köztünk valami... valami más. Olyan, amit addig nem éreztem.

Egy hétre rá, az eset után kezdtek erősebb érzéseim lenni felé. Beleszerettem.

Tudom elég őrülten hangzik, már alapból az is hogy egy őrült fiúba szerettem bele, de az még dob rajta egyet, hogy az adott fiú megölte az anyámat, aminek nemrégiben kiderült oka, puszta féltékenység volt.

Sokszor mondják hogy a szerelem megváltoztat... Ezért volt képes úgy irányítani mintha a bábja lennék...

Többször is csináltuk, de mindig én voltam alul... Borzalmas volt, sose tágított mielőtt belémvágódott volna, így a szex nagy része fájdalmas volt...

De mindig megvígasztalt...

Szadista volt, én pedig mazoista... csak később jöttem rá, milyen jó is az, ha embereket kínzol...

Tényleg szeretett, viszont egyszer berúgott, mivel azt hitte már nem szeretem, és megcsalt...

Akkor döbbentem rá, hogy egész eddig csak kihasznált... mondanom se kellett mennyire esett ''jól''.

-Hyung piros a lámpa!- rángatott meg Kook (aki ismét mellettem ült), én meg észbe kapva lefékeztem.
-Te mennyire vagy idióta?!- kérdezte Jimin sipákolva- Majdnem meghaltunk!
-Akkor bazdmeg vezessetek ti- engedtem el a kormányt, és mivel a lámpa zöld lett, megnyomtam a gázt.

Kiabáltak hogy hagyjam abba, Jungkook pedig igyekezett egyenesben tartani a kormányt.
-Yoongi sajnáljuk hogy megszóltunk! Kérlek fejezd be!- kezdett el kétségbeesni Jimin. Megfogtam a kormányt, és újra én vezettem, kissé lassabban.

Jungkook pedig rám se nézett...

Gondterhelten meredt kifele az ablakon, és kussolt.
-Szóval beszélek a bátyáddal, és ha normálisnak vélem, akár haza is mehetsz- mondtam Tae-nak
-Oh nem kell sietned...- mondta zavartan nevetve- Meg vagyok- mosolygott
-Oh- vigyorodtam el- Hoseok mi?- kuncogtam
-Mi-mire célzol?- dadogott vörösen
-Mindegy. Mikor lesz az esküvö?- vihogtam
-TE SZEMÉT- csapkodott meg engem hátulról.
-Naaa- nevettem.