Insane (YOONKOOK)

22.

-Yoongi-

Az egész hetet végig izgultam. Nemtudtam rendesen aludni, nem volt étvágyam se, tanítani meg be se mentem, mert beteget jelentettem.

Végig Chanyeol-on járt az eszem. Hogy mégis hogyan csináljam. Hogy szúrjam hátba, ha mégse sikerül az, amit a fiúkkal kiterveltünk.

Mert nem elég egy A terv, kell B is legalább. Aztán az a legjobb, ha van még C tervem is.

De semmi se jutott az eszembe, és azon kaptam magam, hogy szombat reggel van.

Megcsörrent a telóm, így ránéztem a keszülékre. Chanyeol neve villogott ott, amit legszívesebben kicsesztem volna az ablakon, de helyette felvettem.
-Igen?
-Mikorra várhatlak?
-Kb délre. Azelőtt nem készülök el rendesen- mondtam
-De akkor nálam ebédelsz, és vasárnap délig kell nálam maradnod.
-Tudom- s bár ő nem láthatta, bólintottam egyet.
-Akkor várlak délre. De aztán gyere, mert ha nem...
-Ha hozzá mersz érni egy ujjaddal is, kibelezlek, értetted?!- sziszegtem, majd rácsaptam a telefont.

Fájdalmasan felmorrantam, és eldőltem az ágyamon. Már rég kész voltam, a cuccaimat, amit hozzá viszek mind bepakoltam, mégis minél később akartam indulni.

Kopogtak az ajtómon. Nam lépett be. Lepetten nézett engem
-Te ilyenkor fent vagy? Reggel 9 van...
-Nem tudok aludni... túlságosan...- motyogtam
-Félsz.- mondta ki azt a szót amit én nem akartam
-Igen- motyogtam- És egyébként miért jöttél be?
-Felkelteni téged, hogy pakolódj, de ahogy látom, te már kész vagy- mondta elismerően.
-Behívnád a Kölyköt?- kérdeztem.
-Jungkook-ot? Miért?- kérdezte lepetten
-Beszélni akarok vele.- fordítottam el a fejem a másik irányba.
-Hát jó.- mosolyodott el, majd kiment.

Pár perc múlva ismét kopogtak.
-Gyere- mondtam sóhajtva. Jungkook lépett be a szobámba.
-Nam mondta hogy beszélni akarsz velem....- mondta halkan-  azt hittem már nem fogsz velem szóbaállni..- motyogta
-Feszült voltam, és kiabáltam volna veled....- néztem rá- De most csak félek.- erre felkapta a fejét
-Félsz?
-Igen.
-Te?!
-Igen....
-Te jó ég...- ült le mellém- Szóval ezért hívtál be
-Mi van ha elrontom a tervet és tényleg megbasz?!- nyögtem ki idegesen azt ami már egy jó ideje a fejemben van.- Én nem akarok vele..
-Nem is kell. Ha baj van, én ott fogok szobrozni a háza mellett.- mondta magabiztosan.
-Kook ez nem ilyen egyszerű- sóhajtottam.
-De ilyen egyszerű. Megverem. Meg fogom verni- sziszegte.
-Nem kell megvédened. Csak.. bízz bennem- mondtam.

Ő jobban félt engem, mint én saját magamat....

...

-Yoongi hyung- ölelt át, mikor már mennem kellett. Fél órás az út, szóval mennem kell, bármennyire nem akarok.

Az ajtóban állt Hoseok, Nam, Jungkook, és a két haverja is, mivel áthívta őket. Már mindenki elbúcsúzott tőlem, csak ő nem.
-Kookie meg fogsz folytani- erre elengedett, majd szomorúan eltavolodott tőlem.

A fejét lehajtotta, és a vállai rázkódni kezdtek.
-Ahj istenem, gyere ide- rangattam magamhoz, és az ajkaira tapadtam.

Mindenki lepett volt, de ez érdekelt engem most a legkevésbé. Szenvedélyesen faltam az ajkait, és nem engedtem el egy jó ideig. Közben kapcsolt, és viszonozta is tettem, szóval elég sokáig csókolóztunk.

Mikor elválltunk, zavartan elmosolyodott, és visszállt a helyére.

A többiek egy mindenttudo vigyorral néztek minket, de mégis faggatni kezdték a kicsit, mikor beültem az autómba.

...

Megérkeztem Chanyeol házához. Felvettem a táskámat, a fejembe húztam a pulcsimat, és felraktam a maszkomat, még a kocsiban, majd kiszálltam. Bekopogtam, és vártam.

Egy magas fiú nyitott ajtót. Fekete haja, és komoly arca volt. Egyből felismertem.
-Te meg ki vagy?- mordult rám. Kissé elemeltem az arcomról a maszkomat, és gyilkos tekintettel néztem rá. Egyből levágta ki is vagyok, így visszatettem a maszkomat.- Hyung, te...
-Engedj be. Chanyeol-hoz jöttem- sóhajtottam.

Tette kérésemet, és beengedett. A házban ott volt szinte mindenki. Max páran hiányoztak, de ők már halottak voltak akkor, mikor megszöktem.
-Sehun kit hoztál be?- mordult fel Tao, aki történetesen a nappalijuk tévéje előtt ült, és evett. Rám nézett, és kérdőn fordult Kris-hez is, aki mellette ült- Te ismered ezt a faszt?
-Nem. Így nem. Vedd le azt a buzi maszkot már- mordult rám, én pedig levettem, majd ismét a tipikus gyilkos arcomat felvéve néztem rájuk.

Nem kicsit döbbentek le.
-Hyung- bökte ki Tao- Sajnálom, nem tudtam hogy te...
-Ahw Yoongi- mosolygott Kris.- Chan-hoz jöttél, ugye?- kérdezte, és epp ekkor bukkantak fel a többiek.

Sehun, Kris, Tao, Baekhyun, Kyungsoo, Jongin, Minseok, Jongdae és Chanyeol. Mindenki itt van...

Vagyis... Suho miatt élnek ők még... feláldozta magát, csak azért, hogy velem szökjenek meg... Suho-t Jin ölte meg.

Pedig Suho jo ember volt...

Luhan és Lay pedig elhagyta a bandát...

Chanyeol hozzám sietett, és vigyorogva köszöntött.
-Szóval itt raboskodtok... - állapítottam meg körbenézve
-Úgy van. Nem vagy éhes?- vigyorgott
-Miattad egy hete nincs étvágyam- mosolyogtam gúnyosan.
-Huhuhú ezt megkaptad- vihogott össze Minseok és Jongdae
-Tényleg? Nem akartam rátok ijeszteni...- játszotta el hogy annyira érdekli ez őt- Nos akkor, éhen maradsz- bólintott- A szobámban fogsz aludni. Velem.
-Nyílván. - bólintottam unott arccal. A többiek kiváncsian figyeltek minket.
-Meg se próbálsz ellenkezni? És ha kijelentem, hogy elveszlek feleségül?- nevetett gonoszan
-Egy napról volt szó, szóval csak addig lennék a feleséged. Es egyébkent fiú vagyok nem lány. Ne keverj össze Baekhyun-nal vagy Luhan-nal- pislogtam unottan.
-Hé- morgott Baekhyun
-Tehát engedelmeskedned kell nekem- mosolygott.
-És mivel perverz vagy, meg fogsz dugni, tudom- erre már ő is lepett volt.
-Te azt honnan gondolod?!
-Tudod se aludni, se enni nem tudtam ezen a héten miattad. Volt időm gondolkodni.- vigyorogtam- Mellesleg, ki mondta, hogy 11 év alatt nem lettem annyira férfias, hogy képes legyelek passzív fél-é varázsolni téged?- itt felkuncogtam- Már nem az a könnyen irányítható kis tini vagyok akit ismertél. Megtörtem, és átváltoztam egy szörnyeteggé, úgyhogy.... sok sikert- veregettem meg a vállát, majd a szobáik fele vettem az irányt.

Mivel az ajtókra ki vannak írva a neveik, könnyen megtaláltam az övét, ahova lepakoltam.

Ez érdekes lesz...