Insane (YOONKOOK)

34.

-Jungkook-

-Tanár úr, szabadkérdeznünk mért mentél tegnap hamar haza?
-És igaz hogy van valakid a tanulók közül?!
-OH TANÁR ÚR, AZOK SZÍVÁSNYOMOK?! - hallottam ezeket a kérdéseket, és még sok ehez hasonlót az osztálytársaim szájából.

Én csak vigyorogva csendben maradtam. Tae és Jimin amint rám néztek tudták hogy mizu van, Yoona pedig vigyorogva rázta meg a fejét.

Igen, én voltam az aki kiszívta a nyakát. Igen, én vagyok a párja Mr. Min-nek. Igen, miattam rekedt a hangja. És igen, miattam ment tegnap haza, ugyanis annyira tönkre tettem, hogy alig tudott járni, meg ülni.

De ezeket sajnos nem mondhatom el nekik, mert biztos hogy valaki elkotyogná. Biztonságosabb ha nem tud róla az osztály.

Szegény Yoongi viszont alig tudta bekussoltatni őket.
-Gyerekek nincs hangom, ne kelljen kiabálnom! - emelte fel a hangját, majd köhögött kettőt.

Áucs..

-Nem tartozik rátok a szexuális életem, rendben? Mellesleg ki mondta hogy diákkal vagyok együtt? - mordult rájuk.
-Akkor legalább azt áruld el, hogy hány éves! - mondta az egyik lány osztálytársam.
-Fiatalabb nálam, legyen ennyi elég. Kész terminátor- sziszegte a nyakát simogatva- Még mindig fáj- morogta magának de mi is hallottuk.
-És fiú?! Nem hiszem hogy egy lány ilyen durvát csinálna. - mondta Yoona.

Yoongi a lányra nézett egy kicsit se barátságos tekintettel, aki gonoszan vigyorgott rá.
-Oh szegény Yoona, veszélyben vagy! - mondta a Yoona mellett ülő lány vihogva
-Én mindig. - forgatta meg a szemeit Yoona.
-Fiú- mondta Yoongi- De többet nem mondok, mert még nekem lesz rossz- mondta hitetlenül csóválva a fejét.
-Uh, szóval a tanár úr meleg? - kérdezte az egyik fiú.
-Most erre mit mondjak- forgatta meg a szemeit- Igen. Az vagyok. De nem értem értelmét annak hogy ezt minek kellett megkérdezni? - mondta nagyot sóhajtva
-Hát.. Ha biszex, simán ellophatom magát a pasijától- vigyorgott a ribi.
-Na azt próbáld meg- mordultam fel.

Upsz...

Mindenki rám nézett lepett tekintettel. Yoongi majdnem felnevetett az arcomon, én pedig mérgesség tettetésével elfedve a zavaromat odabiggyesztettem még ezt a mondatot:
-Ismerem a tanár úr pasiját, és borzalmasan birtokló. Ölni tudna a szerelméért. Borzasztóan zavaró, mikor nem fogják be este- vigyorodtam el az utolsó mondatnál
-Jeon Jeongguk! - mordult rám kissé zavart tekintettel.

Az osztály kicukkolta Yoongi-t, ő meg mondván hogy nem bírja ezt tovább, kisétált a teremből.
-Szerintetek hova ment? - kérdezte az egyik lány
-Most kajak nem lesz megtartva az óránk?! - állt fel vigyorogva az egyik fiú
-Nem hiszem hogy itt hagyna minket- mondta egy másik lány.

Mindenesetre elkezdtünk hangoskodni, és beszélgetni, és hát... Yoongi erre jött be. A kezében volt egy kávé, és lepetten pislogott ránk.
-Bekussolnátok végre? Órát szeretnék tartani. - mondta hitetlenül
-Mert ha nem kussolunk be akkor ki lesz tanár úr? - kérdezte egy fiú
-Jungkook fog szívni miattatok- vigyorodott el, én pedig kerek szemekkel néztem rá, teljesen értetlenül.

Persze mindenki beszélt tovább, én pedig vártam a halálos ítéletemet, míg Yoongi csak elővette a telóját, és telefonozott.

...

Óra után kaptam meg a kis "bűntetésemet". Ami nem is igazán volt bűntetés, inkább jutalom...
-Hyung- motyogtam halkan. A nyakamat szivogatta. - Ezt nem itt kéne! Tudod mennyire éhh... élvezem!- nyafogtam.

Ekkor elengedett, és kissé durcásan megigazította a ruháját.
-Mit csináljak veled, jaj? -sóhajtottam fel
-Szeress! Zavarba hoztál ugye tudod? Mi az hogy ölni tudnál értem? - bújt a nyakamba.

Én csak mosolyogva átöleltem, és a hajába túrtam.
-Hyung ezt nem itt kéne....
-Tudom- bújt ki a karjaimból, és felvette a cuccait- Az igazgató beszélni akar velem délután... Később megyek haza- mondta
-Oh. Miért? - kérdeztem lepetten

Ugye nem buktunk le?

-Nemtudom, de azt mondta, ne napoljuk el semmiképpen.
-Gondolod hogy...?
-Nem hiszem hogy lebuktunk volna. Nem fogunk. Nem hagyom- mondta, majd nyomott egy kisebb puszit a számra- Menj órára jó?

Biccentettem, és itt elváltak útjaink.

...

Mondta hogy későn jön haza, de én megakartam mindenképp várni.
-Jungkook nem jössz? - sóhajtott fel Tae, majd mikor látta hogy nem megyek, felrángatott a földről. - Legalább ne ücsörögj ott! Fel fogsz fázni.
-Mm- hümmögtem jelezvén hogy felfogtam
-Mi megyünk haza. Mármint hozzátok. Gyorsabb mint megvárni Yoongi-t. - mondta Jimin
-Menjetek csak- mondtam oda se figyelve rájuk.

Nemtudom mikor mentek el végül mellőlem, de már csak arra eszméltem fel hogy Yoongi hyung jön ki az ajtón.
-Te nagyon hülye! - sziszegte ahogy észrevett, majd magához húzott egy ölelésre.

Meglepődtem a hirtelen ölelésétől, ugyanis nemtudom mit tettem, de mindenesetre visszaöleltem.
-Szállj be a kocsiba- mondta elengedve engem.

Kicsit furcsálltam. Ideges. De miért?
-Hyung- ültem be az anyósülésre. Ő is beült a vezetőre, és elindította a kocsit. Vezetett egy kicsit, majd lehúzódott egy kisebb utcában. Kiszállt az autóból, és már én is tettem volna, de visszalökött az ülésbe, és rámült velem szemben. Bebaszta az ajtót, és szenvedélyesen megcsókolt.
-Hyung! - toltam el- Mi történt?
-Az igazgató tud rólunk- mondta halkan, és a homlokomnak döntötte az övét, én meg tisztára elfehéredtem.
-Oh jaj... - motyogtam
-De van egy jó hírem- mosolyodott el- Engedélyezte.
-Mit?-kerekedtek el a szemeim.
-Engedélyezte hogy mindketten itt maradjunk, és azt se kérte hogy szakítsunk. Azt mondta hogy addig, amíg nem csinálunk semmit mások előtt, addig nem baj! - a tekintete boldogabb volt mint valaha, én viszont annyira lesokkolódtam hogy tátva maradt a szám is.

Vigyorogva csókolt ismét meg, most már kicsit nyugodtabban.
-Tudod mennyire megijedtem?!- kérdeztem elválva tőle
-Szerinted én nem?! Képes lettem volna kinyírni az igazgatót, mikor kimondta hogy tud rólunk! Nehéz volt magamban tartani, de mostmár örülök hogy visszafogtam magam- vigyorgott
-Ez azt jelenti, hogy míg senki más nem tud róla, rendben vagyunk? - kérdeztem nyugodtabban, ő meg hümmögött egyet- De jó- csuktam be a szemeimet
-Kookie te teljesem leizzadtál- kuncogott fel, majd megéreztem ahogy zsepivel kezdi törölgetni a homlokomat, és a nyakamat

Nem szóltam semmit, csak elmosolyodtam.
-Úgy nézel ki mint egy nyuszi- hallottam meg a hangját ismét.
-Te meg úgy mint egy cica! - dugtam ki a nyelvem rá, majd kinyitottam a szemeimet
-Leharapom! - fenyegetett meg, de én csak perverzen elvigyorodtam
-Harapdoshatsz ha tetszik, de lehetőleg ne itt mindenki előtt- vigyorogtam
-Nem mintha járna erre bármi lélek- forgatta meg a szemeit
-Akkoris kényelmesebb lenne otthon- mondtam a csípőjére fogva, és közelebb bújva hozzá.
-Mmmm lehet... - megéreztem ahogy mozogni kezd fel-le, én meg már így se voltam a legnyugodtabb, szóval véletlen kiengedtem egy-két nyögést~
-Yoongi menjünk haza- nyögtem ki gyorsan, majd a füléhez hajoltam- Otthon megkapod a magadét amiért ilyen gyorsan képes vagy felizgatni! -gyorsan kiszállt felőlem, és visszaült a helyére, majd elindult haza.

Rendesen látszott rajta milyen türelmetlen, és ezzel nem csak ő volt így.