Insane (YOONKOOK)

8.

Soha vissza nem térő alkalom. Jimin szemszög lesz😂.

-Jimin-

Ahogy beléptem Namjoon szobájába, megpillantottam az ágyán ülni. Nekem háttal volt. Kissé félve merészkedtem hozzá közel.
-Félsz tőlem? Félsz tőlem... Ennyire azért nem lehetek visszataszító- nevetett fájdalmasan.

Valójában... egész helyes... és okos is... Tud olyan cifra mondatokat kitalálni hogy what és juj... viszont őrült, és valljuk be, hiába tetszik nekem, nem mindenki olyan forró mint én...

Khm...

-Félek... egy kicsit... de nem vagy visszataszító- ültem le mellé.. feltűnően takargatott valamit...

Ekkor megláttam a kezeit.... sebesek voltak...
(Fenti kép!)

-Te szent ég a kezeid!- fogtam meg a kezét- Hogy csináltad?!- kérdeztem aggódóan... mintha csak az anyja, vagy valami hozza közelálló személy lennék pedig nem...

Senkije se vagyok...

-Nem az a lényeg hogy hogyan, hanem hogy miért...- motyogta lehajtva a fejét.
-Ezt... ezt... miért?- kérdeztem.
-Tehetetlen vagyok... Olyan akarok lenni mint Yoongi... ő egy... egy csodálatos ember- nézett rám csillogó szemekkel- Annyi mindenen keresztül ment, és semmi sem volt valami könnyű, pozitív emlék... de ő kitartott, és még mindig itt van... nekem... ehez nincs erőm- hajtotta ismét le a fejét.- És ha nem vagyok képes arra sem, hogy kierőszakoljam a kicseszett szobájából, akkor nem érek semmit- mondta dühösen.

A kezeim még mindig az övéit fogták. Pontosabban szinte lefogtam a kezeit. Az egyik kezét a tenyerével felfele tette a combjára, majd a másikkal az én kezemet helyezte bele, és összekulcsolta az ujjainkat.
-Hm- kuncogott fel- Olyan picik a kezeid...
-M-mi?- dadogtam- J-ja igen...- vörösödtem el
-Hm... nem vagyok feszült- motyogta, majd rám nézett- Hogy nyugtattál le?
-Nemtudom- pislogtam rá, majd halványan elmosolyodtam.
-Elképesztő... Eddig egyszer tudottYoongi lenyugtatni... erőszakkal de az most mindegy... mégis hogy...
-Oh, az aurám miatt lehet- mosolyogtam- Nagyon sokakat képes vagyok lenyugtatni... végig hallgatom őket és lenyugszanak... esetleg valami bátorító mozdulatot teszek de ezesetben nem igen tettem semmit...- mondtam
-De tettél... megfogtad a kezem... aggódtál értem mintha csak egy testvérem lennél... Komolyan úgy aggódtál értem mint Hoseok szokott...- nevetett fel halkan.
-Izé... elengedhetem a kezed?- motyogtam- Zavarban vagyok...
-Oh persze- kuncogott enyhítve a szorításán, hogy könnyen kihúzhassam a kezem. Ahogy az arcát néztem észrevettem valamit, ami miatt mosolyognom kellett
-Gödröcske- böktem arra a kis mélyedésére, ami akkor keletkezett, mikor elmosolyodott
-Mi van, tetszik?- kuncogott
-Szerintem nagyon aranyos, ha egy fiúnak van gödröcskéje- kuncogtam

Percekig csendben maradtunk, majd már épp menni készültem, de a csuklómra fogott, ezzel megállítva.
-Tudom, nem rég ismerjük egymást de... nem maradnál itt? Nem muszáj egy ágyban aludnod velem... csak legyél a szobában..- motyogta
-Nem probléma... szivesen alszok itt... de... ha bármi olyat teszel ami számomra ijesztő, vagy... zavarbaejtő, átmegyek Kook szobájába- mondtam

Adott egy pólót pizsinek, de olyan nagy volt, hogy még kétszer belefértem volna... Szerintem az még rá is bő...

Befeküdtünk aludni. Ő lekapcsolta a villanyt, én pedig elfordultam tőle.

Hamar aludtam el, mégis megébredtem este. Nam össze-vissza forgolódott... nem bírtam aludni.
-Nam- csaptam a mellkasára álmosan. Erre megébredt.
-Ahj. Mi az?- kérdezte csukott szemekkel
-Forgolódsz.. rosszat álmodtál, vagy mi?- motyogtam ásítva
-Mmmm mindegy, feküdj vissza- húzott a mellkhasára, és magához ölelt.
-Oké- nyammogtam álmosan- de miért ölelegetsz?
-Jimin aludj- morogta álmosan

Sóhajtva egyeztem bele, egy morgással.

-Yoongi-

Reggel mindenki fáradt volt. Mikor nagyjából elkészültem a lényem emberivé varázsolásával, lementem a konyhába. Hoseok ott volt már, a három fiúval együtt.

Köszöntek nekem, Hoseok pedig a kezembe nyomott egy bögre kávét. Azt iszogatva ültem le.

Mindhárom kölyök fáradtnak nézett ki.
-Hosszú estétek volt?- vigyorogtam
-Namjoon nem tudott aludni- mondta Jimin
-Mi sem- mondta Hobi
-Mert Jimin Nam-mal te meg Taehyung-gal aludtál?- kérdeztem. A fiúk bólogattak
-Én kialudtam magam- mosolygott Jungkook
-Mert én nem álmodok rosszat álltalában- mondtam.
-Dicsekvő- nyávogott Hoseok.
-Ez van ha tökéletes vagy- vonom meg a vállam
-Ez meg egós. Mintha teljesen ki lennél fordítva Yoongi- nevetett Hoseok
-Egy éjszaka velem és magabiztos vagy?- kuncogott Jungkook- Többet kéne velem aludnod- nevetett
-Tudnátok nem piszkálni?- morogtam
-Oh ne, újra Yoongi vagy- mondta Tae mosolyogva
-Mi van már nem utálsz?- kérdeztem
-De- vont vállat- De több okom van elfogadni téged mint utálni. Ha normális vagy, akkor nem vagy idegesítő, és ha nem vagy idegesítő nem utállak- mondta motyogva
-Egy éjszaka Hobi-val és félős leszel? Mi lett azzal a cseszett nagy mocskos száddal? - nevettem gúnyosan
-Menjünk, mert ha nem megyünk, megfoglak, felaprítalak, majd belegyömöszöllek titeket a táskámba, és egyedül vágok neki az útnak- morgott Jimin
-Ugh- vihogtak össze a többiek.

Az emeletről Nam bicegett le, és majdnem elesett... de Jimin jókor tartotta meg.
-Figyelned kéne te elefánt- morogta
-Elefánt mi? Te meg egérke vagy- nyújtotta ki a nyelvét Nam.
-Mindkettő szürke- von vállat Jimin, majd kifele kezd sétálni, de megáll az ajtóban- Jöttök?- pislogott aranyosan, mi pedig készülődni kezdtünk, majd elindultunk négyen a suliba.

...

Ma elég sok órám volt, és eléggé leterheltek a gyerekek ( a 3. A lány rétegéről ne is beszéljünk), szóval mire végeztem, teljesen kész voltam.

Már épp a kölyök keresését akartam feladni, mikor megláttam, amint ő és a barátai Jin-nel beszélgetnek. Jin arca kétségbeesett volt, a három fiú pedig szomorú.

Már Jin látványától is dühös lettem, de az, amikor a fiú megölelte Tae-t, kicsapta nálam a biztosítékot.

Ugyanis Taehyung nem tudta ellökni magától. És még Kook-ék se tudták leszedni Jin-t róla.

Odamentem, és rákiabáltam Jin-re.
-TE MEG MI A SZENT SZART KERESEL ITT?!- kiabáltam neki. A fiú elengedte Tae-t, és ők egyszerüen elfutottak, ki a suliból.
-Yoongi...- mondta szomorúan. A szemei könnyesek, és vörösek voltak...  Tehát sírt.

Csak tudnám miért...

-Yoongi hidd el hogy már más vagyok- kezdett el sírni- legalább te...
-Oltári nagy faszfej vagy, tudsz róla? És még örülsz is neki. Akkor miért akarod hogy bárki is szeressen? AZ ÉG SZERELMÉRE JIN! Őrült vagy, miért várod el hogy elfogadjanak?!- kiabáltam vele
-Yoongi... nekem csak Tae... csak Tae maradt- sírta halkan.
-Tényleg?- mosolyodtam el keserűen- Jaj egyelek meg. Most át kéne éreznem?- nevettem fel betegen- Tudod téged se érdekelt mikor megölted anyámat... és akkor nekem már senkim se volt- nevettem....

A fájdalomtól...

-Yoongi kérlek! A szerelem,... a szeretet megváltoztat!- sírt hangosan- Ugyan őrült vagyok, de ez már teljesen máshogy mutatkozik meg bennem...- mondta, majd egyszerüen a karjaimba borult.

Lökd el! Na!.... Miért nem lököd el?!

Szerelem... szeretet... Szerelmes belém... és szereti Tae-t...
-Engedj el- mondtam halkan. Tette a kérésemet- Menj haza. Tae nálunk alszik- mondtam.
-Ehez nincs jogod- mondta dühösen
-Oh, te beszélsz? Neked volt jogod megölni? - köptem a képébe a szavakat, majd kiléptem a suliból.

Jungkookie, mond hogy nem vagytok messze innen....