Deon, a Démonvadász

1.fejezet

1.fejezet
Sose értettem, hogy az emberek hogyan lehetnek ilyen naivak. Nem látják mi veszi őket körül..Csupa sötétség. Ott mászkálnak körülöttük,figyelik őket. Figyelik, hogy mikor vadászhatják le a prédáik lelkét. Imádják a gyenge, bátortalanokat. Még nappal megfigyelik őket csendben, este ijesztgetik. A félelemből táplálkoznak, ez adja nekik az erőt, a lelkek a táplálékuk. Amiket egy idő után mikor már minden erejüket elvették, ott hagyják őket, hogy meghaljanak. De vannak náluk rosszabbak,akiknek nem csak a lélek kell,van akiknek ez nem elég, van aki mint egy vadállat,ott helyben megöli az áldozatot és a testét felismerhetetlenné teszi. Ez a világ, a valós világ és nem csak ők vannak. Vannak még mások is, de az nem az én dolgom, nekem csak ezeket a szörnyeket kell elintéznem. És, hogy mért? Vadász vagyok, démonvadász. A nevem Deon és most elmesélem nektek az életemet. Figyeljetek, nem fogtok unatkozni!
Épp a főhadiszállás folyosóján sétálok a tetőtől talpig fekete egyenruhámban, amihez a kedvenc vans cipőm húztam (nem tehetek róla, kényelmes és imádom). A festett fekte hajam csak szimplán fel van kötve, nem szeretem ha meló közben az arcomba lóg. Az eredeti hajszínem barna, annak is a legvilágosabb árnyalata,de utáltam, nem az én színem. Visszatérve a jelenbe, mi vadászok olyanok vagyunk mint a rendőrök, vagy a tűzoltók az átlag emberek életében. Életeket mentünk,csak voltaképpen erről az emberek semmit se tudnak. Van itt a szálláson minden. Vagyunk mi a démonvadászok, vannak a vámpír és a vérfarkas vadászok, sőt még fekete angyalvadászaink is vannak. Na igen, ezért mondom, hogy naivak az emberek, nem tudnak erről a világról semmit, pedig pont ebben élnek, nem veszik észere ami őket körülveszi. Ahhoz, hogy vadász legyél ebbe bele kell születned, évezredekre visszamenőleg vannak itt családok. Hogy, hogyan működik a bázis? Hát igen.. Nos,akik ezt az egészet vezetik, mondhatjuk halhatatlanok, mint a vámpírok,de nem azok. Ők alapították ezt az egészet.. Ja, hát persze, azért is halhatatlanok, ugyanis az egyik "fejes" egy boszorkány,aki gondolom leszűrtétek, valamit varázsolhatott a kis pálcájával, hogy örökké élhessenek és mivel a jó érdekében kötött egyezséget odafent az égiekkel, így ők tisztességesen halhatatlanok. Kicsit vicces, de őszintén az elején én se akartam elhinni, hogy mi ez az egész. Na de a mi kis vezéreink akiket soha életemben nem láttam, kialakították ezt a helyet, ami történetesen Londonban helyezkedik el. Fel van osztva az egész. Ha besétálsz ide, akkor egyből egy recepció fogad,ahol átlag emberek vannak és fogalmuk sincs, hogy valójában mi is működik itt. Valami hülyeséget beadtak nekik, hogy voltaképpen mi is ez a hely. Ők meg kis naiv butuskák,ezt el is hiszik. Nem szeretem az ilyen embereket, így természetesen leszarom őket és ha beszédre kerül az egyikkel a sor,akkor flegmára veszem a stílust. Ez miatt apám már többször is leszidta a fejem,de ez van. Visszatérve a bázisra, ami voltaképpen az egyik otthonom. A recepció után szemben egy lift helyezkedik el attól jobbra-balra  van egy folyosó, ha jobbra mész, akkor az elején irodákba ütközöl,ami az átlagembereknek van fenntartva a látszat kedvéért, tovább a végén egy hatalmas ajtó van, ami mögött az ebédlő helyezkedik el. A baloldali folyosón kezdődik az igazán izgalmas része a bázisnak. Az elején a szobák vannak, az olyanok számára akiknek nincs saját házuk, vagy azoknak akik még újoncok és részt kell venniük a kiképzéseken, itt egybe van az összes vadász. Vannak szobák amelyek egyszemélyesek, de vannak kétszemélyesek is. Ezek után következnek a kiképzőtermek, kivan írva minden ajtóra,hogy milyen vadászok tartoznak oda. Majd a folyosó balra kanyarodik,ahol közvetlen az elején fegyverraktárok következnek, amik telis-tele vannak jobbnál jobb fegyverekkel, a kedvenc helyem az épületben.
Én is épp erre haladok, de nem idáig vezet az utam, a folyosó végén van egy ajtó,aminek mind a két oldalán őrök állnak. Ugyanúgy mint az épület bejáratánál és még az egésznek a tetején is a mi kis mesterlövészeink.
Biccentek a két őrnek köszönésképpen, majd belépek. Bent a szokásos kép fogad, középen egy óriási asztal helyezkedik el,ahol apám az asztalfő helyén áll. Az asztalkörül az összes széken ül valaki, kivéve egynél ami apámmal szemben helyezkedik el, ez az én helyem. Szokásomhoz hűen megint én vagyok az utolsó érkező, de nem tehetek róla, Alig tudtam kivégezni azt az állati nagy, kövér démont,akit mára kiosztottak nekem, hogy öljem meg.
-Sikerült? - nos drágalátos apukám munkamániás, és a legjobb a szakmában. Nem véletlenül ő vezeti a démonvadászokat. Aminek megvan a hátránya, mint például az, hogy alig van már apa-lánya kapcsolatunk. Régen mikor még kisebb voltam és nem ide tartoztam, akkor többet volt velem, a vasárnap az mindig pizzanap volt nálunk. Az olyan napokon rendeltünk vagy ötféle hatalmas pizzát,ami a nap végére elfogyott miközben vígjátékokat, vagy horrorfilmeket néztünk a tévében. Aztán az ilyen napok egyszer csak megszűntek. Miután idekerültem teljesen más lett a kapcsolatunk, csak a munkáról lehetett vele beszélni. Anya is ez miatt hagyott el minket. Ahogy egyre profibb lettem a szakmában, apa viselkedése felém úgy változott, mintha már nem is a lánya lennék. Büszke volt rám,sose leplezte, de akkor nevezték ki a parancsnokunknak és ettől kezdve minden megváltozott.  Anya egy idő után nem bírta és elment. Itt hagyott minket. Azt se tudom hol van jelenleg. Néha-néha keres,de igazából nem is érdekli mi van velünk..
- Persze, hogy sikerült. - vigyorgok önelégülten
- Chh.- Stefan ezt se hagyhatja hang nélkül. Akkor egy kis bemutató róla. Barna haja van, kigyúrt teste,amire nagyön büszke, de ez semmit sem ér,ha az ember egy kis féreg. Konkrétan versenyezni próbál velem. Vagyis ő annak gondolja, de én leszarom. Ő akar mindenki közül a legjobb lenni. Egy egoista. Párszor megmentettem az életét, mert annyira játszotta az agyát előttünk, hogy észre sem vett mást magán kívül. De nem csak én mentettem meg a kis szaros popóját, Luke is sokszor mentette meg őt a haláltól. Luke a csapatunkban a legjobb és az összes lány álma. A 190 cm-es magassága, a kreol bőre és a fekete haja valami eszméletlen kombó. Nem tagadom, jól néz ki és a legjobb, hogy hatalmas szíve van. De azért nem süllyedek le a többi lány szintjére,akik mindent elkövetnek, hogy észrevegye őket.
- Mi is olyan fontos, hogy mindenkinek itt kell lennie? - hagyom figyelmen kívül Stefant és inkább kíváncsiskodok. Ritkán van az, hogy összehívják a csapatunkat, de ha van, akkor általában valami nagy csapásra  készülünk a démonok ellen.
- Támadunk és mindenki kell hozzá. Adam megtudta, hogy hol lesz ebben a hónapban a szertartásuk. Lecsapunk rájuk és amennyit tudunk, azt elintézzük. - biccent Adam felé. A szertartás az amin a démonok minden hónap közepén összegyűlnek. Nem vesz részt rajta az összes, mivel van amelyik nem foglalkozik a saját törvényükkel. A szertartáson, hogy mit is csinálnak azt a mai napig senki sem tudja.. Csak találgatni tudunk.
- Hogy jött rá? Hiszen sose tudtuk pontosan, hogy hol is vannak ilyenkor. - Clare, a legjobb barátnőm amióta idekerültünk. Együtt kezdtük a kiképzéseket, együtt szenvedtünk,nevettünk.. Nagy nehezen egy idő múlva kitudtuk hisztizni, hogy egy szobába kerüljünk amég tart. Mindent tudunk a másikról, szó szerint mindent, konkrétan össze vagyunk nőve. Egy ideje már együtt élünk London egyik "nyugis" környékén. Minden fölösleges dologról beszámol nekem a nap végén. Amikor elvesztette a szüzességét, utána egyből hívott és sikoltozva elmondta. A részletekre nem voltam kíváncsi, így még időben letudtam állítani. Komoly kapcsolatnak ígérkezett. Ő és Zack nagyon aranyosak voltak, de aztán félév múlva szakítottak. Zack vámpírvadász, így néha összefutnak, de nincs harag közöttük, hála az égnek, mert akire Clare haragszik,vagy utál, annak egy tanácsot tudok adni: tűnjön el még az univerzumból is, mert ha nem akkor halott.
-A tegnap esti kis vadászatos kiruccanásom során, egy igencsak beszédes démonnal találkozhattam, akiből kitudtam húzni a dolgokat, mielőtt kinyírtam. - kacsint Clare felé Adam. Bírom a srácot, tipikus laza gyerek, viszont akit bír,az bármikor számíthat rá. Claret és engem például nagyon szeret. Hogy miért is? Ami a szívünkön az a szánkon. Pár ember érzéseibe már eléggé beletiportunk, de Adam pont ezért bírja a fejünket. Tulajdonképpen a barátunknak mondhatjuk.
-oké - csapja össze a kezeit apa - most, hogy ezt is tudjátok beszéljük meg, hogy mi hogyan is lesz. - a kezébe veszi a távirányítót, amin megnyom egy gombot és a falra vetítődik London térképe. - Ha Adamnek tényleg igazat mondott a démonunk, akkor a városszélén egy golfklub egyik tava mellett lesz az egész szertartásuk. - közelít rá az említett területre. - Egy hét múlva lesz, viszont fontos már most megbeszélni, hogy tisztában legyetek a dolgokkal. - kapcsolja ki a vetítőt.
-És pontosan, hogy lesz az egész? -kérdezi a mi kis hiszti királynőnk Miranda, miközben a festet szőke hajával játszadozik.  Mindenki utálja, pont azért mert folyamat hisztizik és neki soha semmi sem jó, főleg ha nem az van amit ő  akar. Nem a szakma legjobbja, de mivel már 3 éve nálunk van és még él, így azért tud valamit.
-Párokba lesztek osztva, ahogy gyakoroltátok annak idején, figyeltek a társatokra is egyaránt. - közölte apa miközben végig nézett mindannyiunkon.
-Nem kockázatos ez? Semmit se tudunk erről az egészről, csak azt, hogy hol lesz. Ja persze még ez se biztos, de azért odamegyünk. Mi lesz ha ez csapda? Simán lehet az is. Ez nem normális, konkrétan odamegyünk és vagy kinyírnak minket, vagy nem történik semmi és fütyörészve hazasétálgatunk! - sipít fel a mi kis kedvencünk Viki. Bírom őt, bár mikor kiakad, akkor inkább jó messzire elmennék a közeléből. Tulajdonképpen vicces a csaj, jókat lehet vele hülyülni, picit szerencsétlen, amin sokszor már csak röhögünk. Szereti megröhögtetni a brigádot, néha szándékosan, néha a véletlen bénázásaival.
-Mivel ti már nem a kezdő csapat vagytok, hanem évek óta a jók táborát erősítitek, így nem. Erre esküdtetek fel mikor beálltatok. Tudjátok mit kell tennetek. - ajaj, kicsit ideges lett a fater.
-Na! - csaptam össze a két tenyerem. - ennyi elég volt mára? Mennék már haza végre és aludnék egy jót. - néztem rá nyúzott arccal a mi kis főnökünkre.
-Mi van, ennyire kifáradtál a mai kis piti feladatodtól? Vajon milyen hamar fáradsz ki az ágyban? -nézett rám önelégült vigyorral a képén Stefan.
-Vajon a kis farkaddal mennyi ideig bírod az ágyban? -  vigyorogtam vissza. Igen, kicsi a farka, de nem kell egyből rosszra gondolni, nem feküdtem le vele. Miranda viszont igen és utána elpanaszolta nekem, hogy mennyire rossz volt az az éjszakája. Mondanom se kell, jót röhögtem rajta. És az hogy láthatom ennek az idiótának a piros képét a szégyentől, így még jobban vigyorgok. A leányzó aki érintett ebben az már rég visít a srácon a röhögéstől. A többiek csak mosolyognak az egészen, mivel azóta ez már nyílt titok. A vigyor egyből eltűnik az arcomról, ahogy apámra nézek. Szerintem már forr az agyvize.. Ajaj inkább indulni kéne.
Hazafelé én vezettem, Clare mellettem ült az anyósülésen és énekelte a zenét ami a rádióban szólt. Már négy éve van jogsim, 18 éves korom óta. Félévre rá megvettem a jelenlegi járgányomat, egy Ford Focust, álmaim kocsija. Utána egy év múlva letettem motorra is. Imádom a cross motorokat. Unokabátyám nagy megszállottja, csak ő versenyzik is, én nem. Nekem csak hobbi, ilyenkor kikapcsol az agyam és csak a gyorsaságra gondolok. A jogsit azért is tettem le anno, mert így könnyebb volt bejárni melózni és megkeresni az adott célpontot. Már hat éve, hogy ezt a szakmát űzöm. Persze kiskorom óta tudatában voltam a dolgoknak, hiszen olyan iskolába jártam ahol külön az ilyen gyerekekkel foglalkoztak, akik egy nap ezt a szakmát űzik. Így 16 évesen bekerültem a bázisra, ahol kezdődött a kiképzés. Clarrel azért itt ismerkedtünk meg, mert ő nem angol. Amerikában élt előtte, pontosabban New York-ban. Ott is mint a világ többi országában ugyanúgy van bázis, mivel mindenhol ott vannak ezek a szörnyek. Viszont New Yorkba nagy álmom egyszer eljutni, és az én legjobb barátosném megígérte, hogy majd elmegyünk ketten és mindent megmutat nekem.
-Te! Nincs kedved szombaton eljönni velünk egyet bulizni? - fordul felém hirtelen Clare.
-Nem tudom Clare, tudod, hogy nem vagyok az a nagyon bulizós típus. - na igen, gyűlölök bulizni. Az alkoholt se nagyon szeretem, de ha összegyűlik a mi kis bandánk, akkor persze iszogatok velük.
-Na légyszíves, lehet most találkoznál életed szerelmével.- nagyon szeretne már barátot találni nekem. Az utolsó kapcsolatomnak már vagy két éve vége. Sok volt akkoriban a meló és elhanyagoltam. Nem tudott semmit a munkámról, így nemtudta megérteni. Szerettem őt, de nem voltam rá készen, hogy közöljem vele, így aztán szakított velem. Nehezen, de túltettem magam rajta. Mindenki elhitte, hogy a híres kőszívű Deon leszarja, hogy dobta a Szerelme. Hát nem szartam le, egyedül Clare tudta, hogy mennyire kivagyok. De ez már a múlt, már lezártam.
-Persze, az olyan helyre csak is azok járnak, akik ott keresik az életük szerelmét..- néztem rá felvont szemöldökkel.
-Jaj dehogyis! Deon gyere velünk és érezd jól magad, kapcsolódj ki egy picit.
-Tudod, hogy tudok kikapcsolódni egy szombati estén? -fordulok felé, míg megállok egy piros lámpánál.- egy nagy tál popcornnal és a kedvenc sorozatom nézésével. - vigyorgok rá.
-Ha most eljössz velünk, kapsz tőlem három könyvet, amit te választasz ki. - fordul felém diadalittasan.
-Öhm Clare.. Egy helyen dolgozunk, ugyanannyi a fizetésünk, szerinted nekem nem telik könyvekre? - hah ezt én nyertem.
-De, akkor is ezeket tőlem kapnád. - néz rám szomorúan. Nem hiszem el, hogy most nekem hisztizik.
-Miért fontos, hogy veletek menjek? - sóhajtok fel reményvesztetten.
-Mert a legjobb barátnőm vagy és nélküled nem jó a buli.
-Nem tudom még. - parkolok le a garázsunkban.
-Légysziiiiii! - miközben kiszállunk a kocsiból ugyanúgy hisztizik tovább. Kezdem feladni.
-Kik jönnek? - és feladtam. Clare, ha valamit eltervez, az úgyis lesz, ezért inkább nem is húzom tovább.
-Juhuuu! Hát ott lesz Luke, Viki, Miranda..Ja meg pár fekete angyalvadász és a vámpírvadászok közül Cody.
-Cody? Az a cuki kis göndör? - vigyorgok a barátnőmre.
-Igen, helyes mi? - vigyorog ő is rám, miközben belépünk a nagy házunk előterébe. Tényleg nagy, sőt hatalmas. Imádjuk a luxust és ha már megtehetjük, hogy ilyen helyen éljünk, meg is tesszük.
-Nem rossz az biztos. - Jó, igazából baromi helyes. Annyira nem ismerem, párszor beszéltem vele, de szimpatikus, és ez nálam nagy szó.
-NEM ROSSZ?! Iszonyat jól néz ki csajszikám! Össze kell jönnötök! - ajaj, az a nézése van. A nézés, amit akkor látsz, mikor a fejébe vesz valamit.
-Nem kell itt a kerítőt játszanod. Ha Cody akar valamit, akkor majd odajön hozzám. - zárom le a témát. Az első utam a konyhába vezet, ahol a hűtőből kiveszek egy joghurtot.
-Akkor pénteken meló után elmegyünk ruhát venni a buliba. Ront be a kis vörös hajú barátnőm. Tényleg kicsi, csak 160cm.
Az én 175cm-es magasságomhoz képest meg pláne. Na, ezért is nem hordok magassarkút,mert egy létra vagyok. Plusz még azért sem mert nem tudok járni benne. Nem is értem a többi lányt.. Hogy bírják ki egész nap azokban a borzalmas magas cipőkben? Én meghalnék. Egyedül a ballagás napján volt rajtam, utána mezítláb mentem haza,mert nem éreztem a lábam. Szörnyűek azok a cipők, inkább vadásznék egész nap, mintsem abban legyek még csak párórára is.
-Mivel tudom, hogy nem mondhatok nemet, így jó, akkor menjünk. - amint kimondtam Clare már a nyakamba ugrott és kaptam egy hatalmas puszit az arcomra.
-Királynő vagy Deon!
-Csak tudd, a könyveket azért is behajtom rajtad!
-Rendben, jövőhéten megkapod őket.
-Na, én mentem a szobámba, jó éjszakát Vöröske! - kiáltottam vissza neki miközben az utam a lépcső irányába vezet.
-Neked is Drága barátosném! - üvöltött a konyhából.
A szobámba beérve a fürdőt veszem célba, hogy befeküdjek a forró vízbe. Utána elvégzem a kis esti rutinomat.
Az ágyamba befekve a telefonomat kezdem nyomkodni, majd annyit veszek észre, hogy Clare írt (tök jó, hogy egyházban élünk, de azért rám ír) ,hogy a két fekete angyalvadász bejelöl ,akik jönnek velünk a buliba. Tejószagúég, hogy én mire vállalkoztam. Pár perc múlva jött is a két ismerősnek jelölés és köhömm, egész jól néznek ki. Najó, lehet jó lesz ez a szombat este. De, hogy mért nem rémlik ez a két srác nekem, azt nem tudom. Habár nem ismerhetek mindenkit az igaz. A szemeimet alig bírom nyitva tartani, szóval inkább elmerülök az én kis álom birodalmamba.