Deon, a Démonvadász

17.fejezet

*Colby szemszöge*
Reggel felébredve, csalódottan veszem észre, hogy Deon még mindig nem ébredt fel. Oda lépve hozzá, megsimogatom a kézfejét, majd fölé hajolva egy puszit nyomok a homlokára. Borzasztó látvány őt ilyen kiszolgáltatottnak látni. Az egész teste tele van sebekkel, zúzódásokkal. Nem gondoltam bele az elején milyen szörnyűségek fognak vele történni. Azt meg főleg nem, hogy ez engem mennyire tönkre tesz lelkileg. 
-Jobban leszel. - suttogom neki, de talán ezzel csak magamat akarom nyugtatni. Jai nem ússza meg ezt olyan könnyen. Bántani merte a lányt aki közel áll a szívemhez. A lányt, akire feladatom vigyázni. Akiért ha szükséges, az életemet kell adnom.
Leérve a nappaliba látom, hogy Viki kivételével már mindenki ébren van és a tévét nézik. Mikor már kanapéra levágódtam Luke mellé, akkor veszem észre a reggeli mesék egyikét a képernyőn. Na az érett emberek.. Csak a fejem csóválom lemondóan. De közben jót röhögök magamban.
-Ha éhes vagy, van reggeli. Sütöttem egy nagy adag rántottát, amiből már nincs sok. - kuncog Clare.
-Oké. Köszönöm. - mosolygok rá. Majd feltápászkodok, hogy induljak a konyhába.
-Hagyj a Vikinek, nagyon mérges lesz ha neki nem marad. - szól utánam Luke.
-Megpróbálok! - kiabálok vissza már a helyiségből.
-Én szóltam!
Reggeli után vissza telepszek a kanapéra Spongebobot nézni a többiekkel. Egy idő után, mikor már teljesen belemerültünk a sárga szivacs izgalmas életébe, Viki is megjelenik kócosan.
-Reggelt. - dünnyögi.
-Jó reggelt! - köszön neki felpörögve Clare.
-Mondjátok, hogy van kávé.
-Van. - vigyorog a vörös hajú lány.
Pár percre rá egy bögre kávéval és cigivel a szájában tér vissza, majd kisétál a hátsó udvarra. Luke a cigit meglátva pattan fel és megy utána. A két nagy bagós..Ha Deon ébren lenne és jó passzban, tuti, hogy velük tartana.

Már dél is elmúlt. Clare és Viki hamarosan kész az ebéddel, időközben Kat is csatlakozott hozzájuk. Úgy gondolták, ha már mindenki itt van, ne junk foodot együnk, hanem inkább főznek.
-Nem akarom itt hagyni Deont, de muszáj lesz megkeresni Jait. - temeti a tenyerébe az arcát Luke.
-Jai várhat, előbb várjuk meg még felébred Deon. - közlöm vele. - Amíg nincs magánál, jóval sebezhetőbb, fel kell készülni, hátha az a szörnyeteg gondol egyet és idejön érte. - kezdem masszírozni a halántékom, hátha ezzel enyhíteni tudom az eddig felgyülemlett stresszt. Mikor rám bízták Deont, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. Nem tudtam, hogy többet fogok érezni iránta és, hogy ha egy pici karcolást is szerez az miatt megáll a szívem. Erős lány, de nincs rendesen kiképezve az olyanokra mint Jai. Ráadásul még a képességeit se ismerjük, kivéve azt az egyet ami a démonok szertartásán történt. Jai is meglepődött akkor. Gondolom mindenre számított, csak arra nem, hogy Deon képes lesz ellenállni az erejének. 
Mindketten teljesen belemerültünk a gondolatainkba mikor hatalmas koppanást hallunk fentről. A többiekkel sokkolva egymásra nézünk, majd szinte egyszerre kezdünk felfutni a lány szobájába. Elsőnek érek be és veszem észre, hogy az ágy mellett a földön térdel és.. Sír.. Sokkolva lépek mellé és guggolok le elé. Csodálkozva néz rám. A kezemmel az arca felé nyúlok, hogy letöröljek egy könnycseppet  róla, de elugrik előlem. Fél. Persze, hogy fél..Azok után amik vele történtek, ez érthető. Óvatosabb is lehettem volna. Elnézve a meggyötört lányt, összeszorul a szívem Látszik rajta, hogy minden mozdulat fáj neki.
-Ne! - szól rám kétségbe esetten. A könnyei még mindig folynak.
-Deon. - próbálok nyugodtan beszélni hozzá. - nem bántalak hékás. - próbálok a közelébe menni.
-Félek. - sír.
-Itt biztonságban vagy. Mind vigyázunk rád. - nézek a szemeibe. 
-Hogy kerültem ide? - néz körbe.
-Kimentettünk onnan. Már nincs semmi baj. - húzom magamhoz az összetört lányt.
-Deon! -fut be sírva Clare a szobába. - Annyira aggódtam, annyira hiányoztál. - öleli most ő magához a lányt, aki megszeppenve, de hála az égnek már egy fokkal nyugodtabban, visszaöleli.
-Deon, szerintem feküdj vissza az ágyba. - szól közbe Aaron.
-Igaza van. Pihennie kell. - helyesel Viki. A lányt felsegítem a földről, majd miután elfeküdt, betakarom. Mindenki csöndben van a szobában. Megnyugodtunk és meg is ijedtünk, hogy Deont ilyen állapotban láttuk. Síri csend telepedett le közénk,  pár perc múlva már a lány szuszogását hallgatjuk.
-Összetört.. - szólal meg szomorúan Clare. - Sose láttam ilyennek. - pityereg. Aaron lép hozzá és a karjai közé zárja. Borzalmas érzés ez az egész. Itt fekszik az ágyban sebesülten, az a lány akiért az életemet is adnám. Akit soha nem szeretnék elveszíteni.
Este 10 óra van. Mindenki elaludt a házban, kivéve én. Nem jön álom a szememre. Vigyáznom kell rá. Itt ülök a fotelben és figyelem őt. Olyan békésen alszik.Hirtelen ötlettől vezérelve keresek egy lapot meg egy ceruzát és elkezdem lerajzolni őt. A számomra leggyönyörűbb lányt a világon. Pár óra múlva még mindig itt ülök és nézem. Nem jön álom a szemeimre. Képtelen vagyok aludni. A rajz már kész, amit gondosan elraktam, hogy senki se vegye észre. Hirtelen a lány elkezd mocorogni majd nyöszörögni. Megfeszülök a fotelben és úgy figyelem.
-Ne. Hagyj békén. Kérlek. - beszél álmában. - Neee! - kiabál.
Gyorsan mellé pattanok, majd megpróbálom felébreszteni.
-Deon. Nyugodj meg. - semmi válsz, csak nyöszörög. Folyik róla a víz. -Deon, ébredj. Kérlek. - a szemei hirtelen kipattannak, majd kétségbeesetten rám néz. 
-Mi történt? - kérdezi.
-Rosszat álmodtál. - nézek rá szomorúan.
-Felébresztettelek?
-Nem aludtam. - vakarom zavaromban a halántékom.
-Miért? 
-Nem tudok..
-Colby? - a szemeivel félve vizslat. - Aludj velem. - néz rám szégyenlősen. Hirtelen belém reked a levegő, elsőnek fel se fogom, majd miután sikerült, a kérésétől a boldogság elárassza a testem. Felállok, majd gyorsan lekapom a pólómat és befekszek mellé. Szorosan bújik hozzám. Így alszunk el mindketten, egymás mellett, nyugodtan.