Deon, a Démonvadász

16.fejezet

*Deon szemszöge*
Nem tudom hány napja lehetek itt, ebben a pórfészekben, de már alig van erőm. Egy ideje elhoztak a raktárból és valami pincében lehetek kibilincselve. Jai mindenáron azt akarja, hogy mellé álljak.. Viszont ez soha nem fog megtörténni. Eddigi itt töltött időm, abból állt, hogy megpróbálja átmosni az agyam és ha utána is azt felelem a kérdésére, hogy nem, akkor jön a kínzás. A testem tele van vágásokkal, horzsolásokkal. Borzalmasan érzem magam, gyenge vagyok. Vajon Clare hiányol? És Colby? Esetleg már keresnek?
-Nocsak, nocsak, a mi kis hercegnőnk ébren van. - lép be Jai, arcán ördögi mosollyal.
-Rohadj meg. - sziszegem. Undorodom ettől a szörnyetegtől.
-Nem hinném, hogy olyan helyzetben vagy ami megengedi ezt a beszédstílust drágám. -biggyeszti le a száját. - Nem igaz, hogy nem tanultad még meg.. - hajol az arcomba. - itt én dirigálok. AZ VAN, AMIT ÉN MONDOK! - üvölt a képembe.
-Nagyon kétségbe lehetsz esve, ha már elvesztetted az önkontrollt. - vigyorgok. Nem tud megijeszteni. Egy ideje beletörődtem már, ha jön a halál, akkor jön, de legalább hű maradtam magamhoz.
-Kétségbe esve? Én? Ugyan! - röhög fel mint egy elmebeteg. Majd hirtelen egy hatalmasat üt az öklével a gyomromba. Nem adom meg neki az örömöt, hogy üvölteni lát. A fájdalom a hasamban borzalmas, szemeimet lehunyom és próbálom egyenletesen venni a levegőt. Kezdem már megszokni ezt az egész dolgot. Ha  picit mozdulok, már akkor több helyen is szúró fájdalom önti el a testem.
-Hidd el, hogy ezt még vissza kapod. - a hangom rekedtes, amitől egy pillanatra meglepődöm. - Ha engem meg is ölnél, akkor Se Colby, se Clare, se Luke és a többi vadász nem fog lenyugodni, amíg meg nem halsz. - majd az arcába köpök.
-Tudod, nagyon bátor vagy.. Ahhoz képest, hogy a kis szerelmeddel is én végeztem. - fájó téma. Ezért is próbálom kihúzni amíg lehet, hátha kimenekítenek innen és utána bosszút állhatok.
-Haver.. - röhögök. -Te ennyire hülye vagy? -vigyorogva nézek fel rá. -Az, hogy folyamat őt hozod fel, az elég gáz tőled. Ő nem vadász volt. Ő nem tudott semmiről. Szóval egy jó tanács. - nézek a szemeibe. -Ne becsüld le őket. - suttogom. Mint egy ideges bika, úgy veszi a levegőt, csak pillanatok kérdése, hogy rám támad.
-Főnök! Van egy kis gond. - ront be az egyik csicskája.
-Oldjátok meg! - közli vele, úgy, hogy a mérges tekintetét le sem veszi rólam. - Nekem még móresre kell tanítanom a hercegnőnket. - gúnyosan vigyorog rám.
-De főnök..
-Azt mondtam oldjátok meg. Nem érdekel a problémátok. -most már végre rá néz az emberére, aki ezek után szó nélkül elfut.
-Nem értem, hogy állhatnak melletted, így, hogy úgy bánsz velük, mintha senkik lennének.
-Azért mert tudják, hogy megadhatom nekik azt, amit akarnak.
-És mégis mit? - röhögök.
-Uralmat az emberek felett. - kacsint.
-Ugye tudod, hogy ez sosem fog megtörténni?
-Álomvilágban élsz kis csaj, ha ezt hiszed. -nevet rajtam.
-Ez nem álomvilág haver... Ez csupán a valóság. Az, hogy elraboltál,ezáltal nagyobb figyelem lesz a vadászok között. Egy vadásszal könnyű elbánni.. De ha többen vagyunk... Ne tudd meg Jai.. - látom rajta, hogy nem kell sok és nekem esik... Megint.Az érzéseit, nem nagyon tudja leplezni.
-Már mondtam.. Nem vagy olyan helyzetben, hogy így feleselj.
-Ohh én csak az igazat mondom Jai baba. - kuncogok. Hirtelen hangos robajt hallunk kintről, majd üvöltéseket.
-Angyalok!  - kiabálja kint valaki. A meglepődöttség kiül az arcomra, úgy ahogy Jaire is.
-Ha azt hiszed, hogy most megmenekülsz, nagyot tévedsz. - sziszegi.
-Jobb ha menekülsz, egyre közelebbről jönnek a zajok. -vigyorgok. Tanácstalannak tűnik, vívódik magával, hogy mit tegyen. Hangosan felröhögök, mire nekem ugrik és elkezd ütni, ott ahol tud. Rémesen fáj, minden ütésénél hangosan sikítok, de talán így meghallják merre vagyok. Kezdem elveszíteni az eszméletem, a szemhéjamiat borzalmasan nehéznek érzem. Egyszer csak Jai abbahagyja, majd még látom, hogy kifut az ajtón. Ismerős hangokat hallok a közelben, válaszolnék, de még arra sincs erőm, hogy kinyissam a szemem.

-Deon! Deon! Itt vagyunk. Kiviszünk innen.
-Úristen Deon! Mit tettek veled? 

*Colby szemszöge
-Mikor ébred már fel? - kérdezi Clare, a mai napon sokadjára. Elhiszem, hogy nehéz neki, de mindannyionknak az. Luke is hiába próbálja leplezni az érzelmeit, látni lehet rajta, hogy fáj neki így látni egy hozzá közel álló személyt. Félóránként kimegy cigizni, mondván, hogy túl ideges, ami igaz, de inkább azért, mert körbe néz a ház környékén, nehogy Jai megjelenjen. Corey ez miatt mérges rá, mert amióta Luke tudja, hogy ő az angyala, azóta nem engedi őt követni, mondván, ő nem gyerek. Claret óránként elkapja a hiszti roham, de Aaron lenyugtatja mindig.. Szerencsére.. Örülök, hogy ilyen jóba lettek.. Az angyalos témát is volt időnk megbeszélni. Úgy ahogy mindenki felfogta és megértette a dolgokat. Ezer százalék, hogy ha ez kiderül, nagy bajban leszünk. Viszont most minket jobban érdekel Deon, aki fent a szobájában van. Már több mint egy napja ki van ütve. Nem tudom mit fog szólni, hogy Clare és Luke is be lett avatva.. De jól tettük. Mindenki tanult ebből az esetből, főleg én. Többet Deon nélkül nem megyek ilyen messzire. Nem akarom őt elveszíteni. Rövid ideje ismerjük egymást, de nagyon közel került hozzám és félek az amit iránta érzek, az több mint barátság. Sam és a barátnője Katherina is velünk tartott kiszabadítani Deont. Ők is itt vannak velünk, ugyanis Luke szólt Vikinek és Adamnek, hogy megtaláltuk a lányt. És Vikinek ugye Kat az angyala, Adamnek meg Sam. Annyi, hogy ők nem tudják, mik vagyunk a többiekkel. Viki mikor meglátta Deon arcát, majdnem elájult. Nem csodálom, szegény tele van heggel, az egyik szeme bedagadt, a szája felrepedt, a haja tiszta kóc, pár helyen a vértől össze is ragadt. Ha egyedül lettem volna, mikor elsőnek megpillantottam... Elsírtam volna magam, borzalmas állapotban volt.. De tartottam magam és azon voltam,hogy minél előbb biztonságos helyre vigyem.
-Rendeltem pizzát! - lép be a nappaliba Viki.
- Remélem nem Hawaii pizza, mert azt csak te szereted. - fintorog Luke.
-Nyugi már. Sok félét rendeltem, hogy mindenki találjon magának valami szimpatikusat. Plusz rendeltem Deonnak is a kedvencét, hogy tudjon enni miután felkelt. Szerintem farkaséhes lesz a csajszi. - amióta Viki is itt van és felébredt a sokkból, pici életet hozott nekünk, így már nem voltunk annyira elkeseredve. Deon tényleg igazat mondott, hogy Vikin sokat lehet röhögni és az életvidám stílusa könnyen átragad másra.

Kezdett sötét lenni, így Clare mondta a többieknek, hogy nyugodtan haza mehetnek, de senki sem akarta itt hagyni Deont, így az összes vendégszoba be lett foglalva. Én a leányzó egyik fotelét választottam ágynak és azt húztam mellé, hogy ha felkelne, én közelbe legyek.