Deon, a Démonvadász

8.fejezet

Sziasztok!
Gondoltam írok egy kis szösszenetet a történet elé. Ugye ez az első könyvem, így minden egyes rész kirakása előtt nagyon izgulok, hogy vajon, hogy tetszik nektek. Hibát láttok szóljatok. Ha tetszik a történet azt valahogy jelezzétek légyszíves!💙
Ez a rész picit rövid lett, amiért elnézését kérek! Jó olvasást!

Colbyval semmit se beszéltem miután elköszöntünk, ami rosszul esik. De rá hagytam majd keres. Nem is ismerem szinte, de mégis közel érzem magamhoz. Olyan mintha már évek óta barátok lennénk vagy micsoda. Pedig szinte semmit se tudok róla, ami nem fer, mert ő persze rólam sok mindent tud. Még a volt kapcsolatomról is. Lehet kikérdezte George-t velem kapcsolatban.
Az eset óta eltelt 3 nap, nem foglalkoztam azzal amit "fent" mondtak, a sorsomról. Sem amit Jai-ről, azóta nem zaklatott az álmaimban  és a közelemben sem tűnt fel. Ha mindez, megvan írva, akkor megvan írva. Nem fogok ez miatt változni, az álarcom akkor lehullt, aminek nem örültem. Viszont azóta vissza "vettem". Sokan nem tudják mégis milyen vagyok, Clare előtt is ritkán mutatom ki. Apám és anyám elintézte, hogy ilyen legyek, nekik köszönhetem. Persze szeretem őket mert a szüleim, viszont az, hogy anyám így itt hagyott, apám meg csak a munkával kapcsolatban keres így ez van, miattuk nehezen bízok másokban, ezért is lepődtem meg hogy Colby-t így befogadta a kis szívem.
Délután 5 óra, szerda van, ami azt jelenti, hogy ma lesz a démonok szertartása, elvileg a golfpályához közel. A főhadiszállásra tartok jelenleg, Clare nélkül, ő ugyanis már elvileg ott van.
Az ősznek köszönhetően már most sötét van és nagyon hideg. Szegény barátnőm nagyon fázós és ilyenkor folyamat a hisztijét kell hallgatni, hogy megfagy. Viki szerint Clarehez jól illene Jacob a Twillightból mert őt is felmelegíthetné mikor fázik , mint Bellát. Ezen, már csak mosolyogni tudok, Vikire vall ekkora ökörséget kitalálni. A szombati bulin elvileg összejött egy sráccal, amin egyáltalán nem lepődtem meg, mikor mondták a többiek. Nagy pasizós a csaj, de őszintén, szerintem jól teszi. Ő nem akar kötődni senkihez, ő csak élvezi az életet és a pasikat.
Közben megérkeztem és leparkoltam a szokásos helyemen. De tényleg, szerintem kéne ide egy tábla amire rá van írva, hogy Deon parkolóhelye, habár fölösleges, mindenki tudja, hogy ez az én helyem. Mikor tömve a parkoló akkor is ez a helyecske üresen áll és szépen vár engem. Belépve az épületbe, hatalmas felfordulással találom szembe magam. Gondolom a mai lecsapásunk miatt. Út közben megpillantom azt a srácot, akivel össze futottam, azon a napon a parkban, mikor Colbyt megláttam először.
-Szia Deon! - köszön vigyorogva.
-Szia. - mosolygok rá.
-Merre mész?
-A tárgyaló terembe, gondolom a csapat többi tagja ott van.
-Van arra mindenki, de tényleg, akkora felfordulás van. - vakarja a fejét.
-A pár óra múlva kezdődő akciónk miatt van ez? - nézek furcsán.
-Igen, mindenki megőrült. - röhög.
-De mért? Máskor is volt már ilyen. - persze, azok az akciók nem voltak valami eredményesek és ez se 100%, hogy sikerül.
-Igen. De valamiért, most úgy gondolják, hogy ez tutira sikerül..
-Majd kiderül, engem annyira nem érdekel. - rántom meg a vállam.
-Fuu engem nagyon, izgulok és félek, hogy ha tényleg az a hely az, akkor.. akkor, lehet elveszítünk valakit vagy valakiket.. - néz szomorúan. Istenem, hogy lehet valaki ennyire aranyos és aggódó?
-Nyugodj meg, kivagyunk képezve, vigyázunk egymásra. - érintem meg a vállát megnyugtatásképp.
-Remélem. - mondja egy fokkal vidámabban.
-Na jó, én most megyek, majd találkozunk.
Beérve a terembe kicsit meghökkenek, ugyanis nem a szokásos nyugalom és rend fogad, hanem hatalmas kavarodás. Mindenki valaki olyannal próbál kommunikálni, aki a terem másik végén van, így ordibálnak. Egyik szék sincs a helyén, a táblára, kivan vetítve a golfpálya egyik része, apám ott áll mellette mint aki karót nyelt, Clare meg valamelyik srác mellkasát bökdösi, miközben erősen gesztikulálva oktatja valamiről. Adam az aki nyugodtan ül a helyén, annyi, hogy a lábait felbaszta az asztalra, és hátra dőlve nézi a műsort.
-Ne hozzak esetleg popcornt? - vigyorgok rá, miközben megállok mellette.
-De, légyszíves. - néz rám a hatalmas szemeivel.
-Miért hülye mindenki?
-Apád vázolta a tervet, mire az a gyerek akit Clare oktat - biccent az említettek felé - elkezdett belekötni a dolgokba, aztán valahogy ez sült ki belőle.
-Na mi van, az örökös késő is megérkezett? - ül fel az asztalra szembe velem Stefan.
-Neked mindig velem kell foglalkoznod? Tudom, hogy érdekes vagyok és titokban imádsz, de leszállhatnál a földre. - nézek a szemébe komolyan. Mintha picit elpirult volna amiatt amit mondtam, de aztán felvette a gúnyos mosolyát.
-Persze Deon, rólad is álmodok minden este - kacsint. - inkább csinálj rendet mert már unom ezt az egészet.
-Ja az jó lenne, tőled mindenki fél. - szól bele Adam.
-Jó. - sóhajtok egyet. - EMBEREK KUSS! - hirtelen mindenki elcsöndesedett, még a barátnőm is abba hagyta a gyerek szurkálását. - Mindenki üljön le a seggére és fogja be, elvileg egy kibaszott profi társaság vagyunk akkor mi ez az egész amit leműveltek? Komolyan mondom itt nem Pokémon GO lesz, hanem Gta GO, ha így folytatjátok.
A csapatom elfoglalta a szokásos helyét, így én is leültem, akik nem hozzánk tartoznak azok megálltak a fal mellett.
-Gta Go? - néz rám furán Luke.
-Szar volt? - boci szemekkel bámulok rá.
-Az. - röhög
-Hát.. Kösz. - nevetek kínomban.
-Köszönöm Deon. - néz rám hálásan apám. Válasz helyett csak küldök neki egy csókot.. - na vissza térve a tervre. Ugye nem csak ti vesztek részt ezen az akción, vannak másik csapatok, akikkel gondolom már mindent közöltek. - néz körbe szigorúan mindenkin. - A lényeg, hogy, ti akik itt vagytok ebben a teremben az egy csapat, össze kell dolgoznotok, ha valami baj van figyelmeztetitek a másikat, oda figyeltek másra. Tiétek lesz a keleti rész, onnan kell befele haladnotok szépen. A szertartás éjfélkor kezdődik, így addigra oda kell érnetek, az egyik csapat vezetője fogja elindítani a támadást, akik nyugatról indulnak. A szertartásokról senki semmit nem tud soha, azon kívül ugye, hogy mindig máshol tartják. Hogy ilyenkor erősebbek-e? Azt se tudni. Lehet azok, de lehet gyengébbek. Mindenre fel kell készülni. Lehet sikerrel járunk lehet nem. Ha elfajulnak a dolgok, vissza vonultok. Ügyesek vagytok, hiszem, hogy sikerrel jártok.
-Maga nem jön? - kérdezi, egy lány akinek nem tudom a nevét, de kérdésén horkantok egy nagyot. Clare inkább lehajtja a fejét, Stefan kérdőn néz felém, apám meg a nézésével akar szerintem most megölni.
-Nem, a parancsnokok meghúzzák magukat itt a főhadiszálláson. - vigyorgok a csajra, majd apám szemébe nézek. Most lehet, hogy undok vagyok, de ez mindig is zavart. Mi az életünket kockáztatjuk, és másokét a miénk elé helyezzük, ők meg addig itt üldögélnek, vagy tudom is én mit csinálnak. Apu tudja ezzel kapcsolatban a véleményem, ilyenkor mindig kioktat, hogy ő is évekig ezt csinálta és bla bla bla. Nem érdekel a kifogása.
-Fiatalkoromban, sőt pár évvel ezelőtt én is ugyanezt csináltam mint ti, szóval ezt lezárom. Most pedig mindenki menjen és hozza rendbe magát, vagy azt csinál amit akar, a lényeg, hogy tízre mindenki itt legyen. - majd kiviharzott a szobából.