Deon, a Démonvadász

21.fejezet

-Szerinted Aaron szerelmes Clarebe? - fordulok  Colby felé. 
-Ez hogy jött most? - húzza fel a szemöldökét.
-Az utóbbi napokban direkt megfigyeltem őket. Claren nem látom semmi jelét annak,hogy érezne iránta valamit,de Aaron.. - vigyorgok. - Egy az, hogy konkrétan gyűlöl, a má..
-Nem gyűlöl! - vág közbe Colby.
-höh..Szerinted.. Ha hagynád,hogy befejezzem a mondandóm! - nyújtom ki rá a nyelvem.
-Leharapom! - vigyorog rám mint az őrültek.
-Gyerekes vagy! - nevetek. - Na, had mondjam végig, amit akarok! - emelem fel a karom. - Szóval, azért utál engem, mert Clare miattam veszélyben van.. - nézek rá mindentudóan.
-Ez hülyeség. - rázza a fejét. Mosolyogva elé állok, majd beleülök az ölébe. Nyakát átkarolom, majd puszit nyomok a homlokára.
-Nem az, ne veszekedj velem. - komolyan nézünk egymás szemébe, majd hirtelen magához húz és szenvedélyesen megcsókol. Nem vagyunk együtt. Nem tudom igazából, hogy miért, de nem beszélünk erről. A pillanatnak élünk. A pillanatnak ami szobámban van csak. Úgy viselkedünk mint a szerelmes tinik, de ezen a helyen kívül ugyanúgy ahogy eddig, ő az angyalom, én meg akinek megkel ölnie Jait. Ugye, hogy milyen szuper? Se. 
A farkasok még mindig itt vannak. Nagyon megkedveltem őket, különösen Liamot. Sokat beszélgettünk, nevettünk. Kiderült, hogy nagyon sok közös van bennünk. Colby nem örül neki, szerinte nagyon furcsa a srác. Nem foglalkozok nagyon a véleményével. Az egy dolog, hogy az őrangyalom, de azért ne szóljon bele az életem minden lépésébe.
-Hamarosan menni kell edzeni. - sóhajt.
-Ahh nem lehetne, hogy ma kihagyjuk? - hisztizek.
-Nekem sincs sok kedvem, szívesebben pihennék itt veled, de muszáj gyakorolni, hogy Jait legyőzzük. - sóhajt.
-Tudom. Olyan nehéz. Félek, hogy ha eljön az idő és nem járunk sikerrel, akkor az én hibámból mindent tönkretesz. - nézek mélyen a szemeibe. - Egyszerűen nem látom azt, hogy képes lennék legyőzni őt. 
-Ezért kell edzeni. Együtt mindenkinek. - simítja meg az arcom. - Deon, nem egyedül kell szembenézned mindezzel. Itt vagyunk mi is. Senki sem várja el, hogy egyedül küzdj meg.
-Köszönöm, hogy itt vagy! - csókolom meg.

-Szia Liam! - a konyhában találom a farkas fiút. Mosolyogva visszaköszön. -Te is jössz az edzésre? - kérdezem.
-Igen, de csak a háttérben húzom meg magam. 
-Miért? Te is edzhetsz velünk.
-Tudom, de inkább elkerülöm Colbyt, ha lehet. Még a végén vele kerülök egy párba aztán leütöm. -vigyorog.
-Naa, nem bántsuk a másikat. - nézek rá mérgesen.
-Önvédelemre gondoltam. -  emeli fel a két karját védekezően, de közben mosolyog.
-Jól van Liam. - nevetve ráütök a mellkasára majd átsétálok a nappaliba.
-Mehetünk? - pattan fel Luke. Az edzések az utóbbi időben egyre jobbak. A legjobban Luke élvezi őket, ezért is van annyira megindulva. A többiek is elvannak, már egyáltalán nem feszült a hangulat, de azért eléggé lefárad a végére mindenki. 
-Indulás! - kiáltja el magát Viki.
-Deonnal megyek! - kiáltja el magát Clare.
-Én is! -vágja rá egyszerre Colby és Aaron. Mindentudóan nézek angyalomra. Mondtam, hogy Aaron odavan érte..
Félóra utazás után odaérünk az erdőbe majd mindenki elfoglalja a helyét.
-Akkor a szokásos párok álljanak össze. - utasít Colby.
-Igenis főnök! - vigyorgok rá. Válasz csak egy fintor tőle.
-Nem kellene párt cserélnetek? - szól közbe Liam.
-Minek? - szól vissza közömbös hangon Colby.
-Mert már mindenki kiismerte a másik mozdulatait. Így nem tanul az ember. Sőt, így felesleges az edzés.
-Haver! -horkant fel. - Nem felesleges. De ha annyira tudod akkor tessék. Legyél te Deon párja. Tanítsd te. - majd otthagy. Megszeppenve nézem ahogy elsétál, majd leül az egyik fa tövébe. 
-Most ez komoly? - tárom szét a karom.
-Na gyere Csipkerózsika. Majd én megtanítalak. - vigyorog rám Liam. Colby felé fordulok, de ő rám sem néz. 
-Remek, most engem utál. - morgom halkan.
-Téged nehéz utálni. - kacsint.
-De nehéz szeretni is! - nézek rá ártatlanul.
-Azt kötve hiszem. - néz rám komolyan. - Na gyere. Váltig állítom, hogy a mai lesz az az edzés amit sose felejtesz el.
-Ajaj. Akkor ha lehet inkább kihagyom. - kezdek hátrálni. 
-Nem szökünk! - majd visszaránt magához.

A nagy lendülettől nekicsapódok a mellkasának. Nevetve eltolom magam tőle. Majd beállok elé és várom, hogy támadjon. Egy utolsót még rám kacsint, majd nagy lendülettel nekem fut. A sokktól megmozdulni se tudok, a következő amire feleszmélek az az, hogy Colby előtt esek a földre. Nagy nehezen felállok és visszasétálok. Közben halkan mindkét fiút elküldtem a bús picsába. Egyik leüt a picsába, a másik meg meg se mozdul, hogy segítsen. Jól állunk szerintem.. Áh, ez katasztrófa. 
-Ha így lefagysz, egy hirtelen mozdulattól, akkor Jai fölényben lesz. Deon, ez így nagyon nem jó. - rázza a fejét.
-Farkas vagy! Mit vársz tőlem?! Én nem vagyok ilyen gyors. - fakadok ki.
-Használd az erőd! 
-Az erőm?! A mai napig nem tudom.. Fogalmam sincs, hogy irányítsam. 
-Düh, boldogság, csalódottság.. Bármi. A lényeg, hogy az érzelmeiddel tudod irányítani. - lép közelebb. Tenyerébe zárja mindkét kezem, majd mélyen a szemeimbe néz. - Deon! Az erő te vagy. Te irányítod. - súgja. Megszeppenve nézek rá.
-Azt hiszem tudom miről beszélsz. - suttogom.