Deon, a Démonvadász

5.fejezet

Colbyval a piros kocsijában ülünk és hozzám tartunk. Nem tudom mi történik körülöttem. Az elmúlt napok kihozzák belőlem a hisztis Deont. Eltűnt a mindent leszarok Deon. Helyette itt az idegesítő énem. Aminek nem nagyon örülök. Régen még az sem hatott meg ha szembe néztem a halállal. Kíváncsi vagyok mi ez az egész, jó lenne már, ha minden tisztázódna, mert még a végén megőrülök. Viszont remélem Clare épségben haza ért este.

-Clare még otthon alszik, semmit se vett észre az eltűnésedből. - közli nyugodtan.

-Te olvasol a gondolataimban? - háborodok fel.

-Nem. Csak gondoltam közlöm veled. Nem tudtam, hogy erre gondolsz. - rám se néz, csak az utat figyeli.

-Biztos?

-Tuti.

-Oké. De honnan tudod, hogy Clare még alszik?

-Onnan, hogy akivel hallottad, hogy telefonon beszélek, történetesen ő is angyal és ott van Clarrel.

-Ha meglátja, akkor tuti annyi a haverodnak. - közlöm a nyilvánvalót vele.

-Nem fogja, mert ameddig Aaron azt akarja, hogy ne lássa, addig nem fogja.

-Én mért láttalak?

-Mert tudatni akartam veled, hogy figyellek. - néz rám komolyan.

-Egyszerűen nem értelek. Miért akartad ezt tudatni velem? Látod mi lett az eredménye. Emonak hívlak!  - vigyorgok rá.

-Ne hívj annak. - próbál szigorúan nézni rám, de nem nagyon sikerül neki.

-Rendben Colby... Colby kicsoda?  - jogos a kérdés mert csak a keresztnevét közölte velem.

-Brock. Cole Brock, az angyalod.  - vigyorog.

-Az embernek egész életében nem egy őrangyala van? - ráncolom a szemöldököm.

-De igen. Viszont neked aki volt, az nem erre lett kiképezve, így leváltották.

-Őt is láttam már?

-Azt én nem tudhatom.

-És az angyalok nem kötődnek ahhoz akit születésük óta védenek? - kíváncsiskodok.

-Nagyon sokat kérdezel. - röhög. - De, valamilyen szinten kötődnek, viszont ha fenti utasításra el kell hagyniuk akkor az, ellen nem tehet semmit.

-Te is védtél valakit előttem?

-Nem. Te vagy az első. 21 éves vagyok eddig képeztek és az első vagy akit védenem kell.

-Uha. - ennyit tudok kinyögni.

-Most mi van? - néz rám frusztráltan.

-Hát, az eddigiekből kivéve, nagy szarban lehetek, ha angyalt kellett váltani. Viszont mivel kezdő vagy így talán mégsem vagyok annyira veszélyben? - szúgerálom.

-Hahaha, nagyon vicces vagy. 12 éves korom óta képeznek, hidd el, hogy nem vagyok olyan gyenge. A kis démonod is berezelt mikor meglátott. - néz rám diadalittasan. Közben leállítja a kocsit mert történetesen haza értünk.

-Azért mert angyal vagy! - kiáltok fel miközben a kezeimmel az ég felé intek. Az angyaloknak elég nagy hírük van, viszont nagyon ritkán látni őket, kapcsolatba lépni velük meg még ritkább. Ezért is zavarodtam össze.

-Inkább nyisd ki a kaputokat és ne gonoszkodj velem. - int előre durcásan. Esküszöm nagyon, édes ilyenkor.

Kiöltöm rá a nyelvem majd belépek a kapunkon. Az ajtót amint kinyitottam fehér szárnyak csapódtak elém amitől annyira megijedtem, hogy majdnem hátast dobtam, de az én kis őrangyalom elkapott.