Deon, a Démonvadász

14.fejezet

Fáj mindenem, a fejem az konkrétan felrobban. Emelném fel a kezem, hogy megmasszírozzam a halántékom, de nem tudom meg mozdítani. Amint felfogom, hogy valami  baj van a szemeim egyből kinyitom. Azon a széken vagyok kikötözve, amit láttam, mikor bejöttem. Kétségbeesetten próbálom kiszabadítani magam, de nem sikerül. Hangos röhögésre kapom fel a fejem és akkor szembe találom magam Jaiel. 

-Basszameg. -sziszegem kétségbeesetten.

-A kis Deonunk fél. Hát nem aranyos? - csapja össze a kezeit, majd a bejárat felé pillant, amit négyen őriznek. Oké, Deon, maradj nyugodt, nem lesz semmi baj. Kijutsz innen.. Valahogy.

-Mi a fenét akarsz? - kérdezem nyugodtabban.

-Hogy mit akarok? - röhög. - Téged, drágaságom. Hát ki mást? - néz rám ördögien.

-Miért én? Miért nem tudsz békén hagyni? -kérdezem, kétségbeesetten.

-Imádom mikor félsz. -hagyja figyelmen kívül a kérdésem. Végig néz rajtam majd megnyalja a száját. Undorító.

-Én meg utállak. - röhögök fel hisztérikusan.

-Be kell valljam Deon, picit kutakodtam utánad. Kerestem valamit ami álltál sakkban tudlak tartani, kerestem a gyenge pontod, de nagyot csalódtam mikor nem találtam semmit.. - sóhajt drámaian.

-Persze, mert nincs olyanom. - gúnyosan mosolygok.

-Pontosan. - csettint egyet, majd lép felém párat, de még így is messze van tőlem. - az édesanyád elhagyott, apád úgy tekint rád mint a többi vadászra, a barátaid mind vadászok.. Ja és persze a szerelmed. Jaj, bocsánat, a volt szerelmed.. - húzza gonosz mosolyra a száját.

-Drake? - lepődök meg.

-Igen, drágám. Gondoltam teszek egy kis látogatást, hátha hasznomra válhat. - tárja szét a karjait. Majd drámaian a szívére teszi a kezét. - Viszont ez nem így történt, és picit éhes is voltam..

-Ne! - üvöltök. Ne, csak azt ne. Miattam ne, hiszen épp ezért szakítottunk nem akartam ebbe belevonni, meg akartam ettől védeni. Meg akartam menteni tőlem, hogy én miattam ne történjen semmi baja, hogy egy normális életet éljen egy normális lány mellett.. Legyen egy gyönyörű családja.. Hogy boldog lehessen..

-Jaaj drágám, hát persze, hogy de. - röhög rajtam.. - de ha ez megnyugtat, jobb lelket is ettem már.. Annyira félt szegény , hogy szinte már remegett.. Folyamat azt kérdezgette, hogy mért ő, mit csinált amiért ezt művelem.. - undorodom tőle. Az élvezet az arcán, hogy örül a fájdalmamnak, egyszerűen feldühít. Szerettem Draket, ő volt a mindenem. Az első szerelmem. Megtanított arra, hogy mi is az igaz szerelem, hogy milyen az ha viszont szeretnek, ha megbecsülnek. Napról napra jobban és jobban bele szerettem, ő mindig felvidított, mindig ott volt mellettem. Támogatott abban amit csináltam, már amiről tudott. Mérhetetlen lelkiismeret furdalásom volt a hazugságaim miatt, viszont muszáj voltam ezt tenni, az ő érdekében. Ezt folyamatosan próbáltam elnyomni magamban. Ahogy ő nekem, úgy én is mellette voltam bármikor bármiben. Mindig rá gondoltam, mindenről ő jutott eszembe, annyi közös emlékünk van, amikre halálom napjáig boldogan fogok vissza gondolni.

*Visszaemlékezés*

Éppen Drake házában vagyunk. London belvárosában él egyedül. Zűrös családba született, így amint elmúlt 18 eljött otthonról és új életet kezdett. A ház ahol él nagyon otthonos, nem az a tipikus pasis, ahol sötét színek uralkodnak és minden szanaszét van. Itt inkább a meleg színek dominálnak és rend van.

Éppen a lefekvéshez készülünk. Ha együtt alszunk, akkor az valahogy mindig úgy sül el, hogy egy 10 percig egymás karjaiban fekszünk, majd miután mindketten elzsibbadunk, valamejikönk felteszi azt a bizonyos kérdést:

-Kényelmes póz? - kérdezi a mai napon Drake előbb.

-Ühüm - dünnyögöm. - de még előtte..

-Igen, én is szeretlek Deon! -vág bele a mondandómba. Nem látom az arcát, de száz százalék, hogy mosolyog.

-Na, nem azt akartam. Most kérdezni akartam tőled. - vigyorgok, amit persze ő nem láthat.

-Na had halljam.

-Jó tanítványod voltam eddig? 

-Miben, vagy miért? - kérdez vissza.

-Hát jó tanítványod voltam? Te tanítottál meg szeretni. - vigyorgok mint egy tejbetök, de ő ezt nem láthatja.

-Igen, nagyon jó. - majd megcsókol, de érzem, hogy még mindig mosolyog.

-Annak nagyon örülök! - vidulok még jobban fel. 

-Na, de jó éjszakát Szerelmem. - adok egy csókot a szájára.

-Jóéjt. - majd kapok három csókot.

 *Visszaemlékezés vége*