I LOVE ZOMBIES

2. FEJEZET: Egy kis tej

Akkor néztem bele előszőr a megmentőm szemeibe. 

-Ki vagy Te?-Kérdezte dühösen belenézve a szemeimbe. Pont annyira volt hosszú a fekete haja, hogy még kényelmesen bele lehetett túrni. Jól állt neki. Kurva jól állt neki. 

A lány testvérével volt. Anyai ágon koreaiak voltak apai ágon pedig Amerikaiak. 

-A nevem Kyan Gray.-Feleltem remegő hangon miközben lehajtottam a fejemet. 

-Dobd el azt a rohadt kést.-Szólt rám megint ő, akinek akkor még fogalmam sem volt a nevéről. Igazából nem is akartam tudni. 

Amilyen fosos voltam akkor, rögtön el is dobtam magam mellé. 

-Te ölted meg az öregasszonyt?-Lépett elő egy frufrus lány rámutatva a ideiglenes "lakótársamra". 

-Nem...én a szüleimtől rohantam át ide... Mikor bejöttem már halott volt...-Motyogtam továbbra is az izgalmas padlót bámulva. 

-Mikor?-Kérdezett vissza a lány mire felemeltem rá a fejemet. Barna szemeivel érzelemmentesen nézett rám. 

-24 órája. Akkor jöttek...-Nem tudtam rájuk azt mondani, hogy "zombik". 

Ezek annál a megnevezésnél sokkal rosszabbak. A zombi inkább viccesen hangzik. 

-Mi történt a szüleiddel?-Szólalt meg a negyvenes pasi megértően rám nézve. 

Ő volt az első aki normálisan beszélt velem. 

-Meghaltak.-Ahogy ezt kimondtam el is tört nálam a mécses. Egészen eddig a pillanatig bele sem gondoltam abba, hogy a szüleim halottak. Gyorsan letöröltem az arcomról a könnyeimet, hogy ne lássanak már végképp lúzernek. 

Vége volt. Az akkori életemnek vége szakadt. 

-Őszinte részvétem. A nevem Johan Morris.-Mutatkozott be a negyvenes miközben felém nyújtotta a kezét. 

Megráztam a kezét majd megkérdeztem életem legnagyobb hülyeségét:

-Akkor most megölnek?-És ekkor nevetett fel mindenki. Kivéve a fekete hajú srácot. Ő csak lekezelően bámult rám. 

-Mi csak azokat a rohadékokat öljük meg. Neked segítünk mert elég nagy szarban vagy.-Rám mosolyogott, én pedig 24 óra kínszenvedés után egy hajszálnyit megnyugodtam.-Ő itt mellettem Aderyn West.-Mutatott a frufrus lányra.-Aderyn mellett az a savanyú perc meg Cayson Sulliven.-Szóval így hívták a fekete hajút. 

Cayson Sulliven. Szép neve van.-Jegyeztem meg magamban miközben egyenesen belenéztem a szemeibe. 

-A testvére pedig Evelyn Sulliven.-Mondta tovább Johan mielőtt még Cayson bármit is visszaszólhatott volna neki. 

Előlépett Evelyn egy kedves mosollyal az arcán, intettem neki mire visszaintett. Ő volt a legkedvesebb. 

-A hosszú hajú ott az ajtóban Carter Reed.-Na igen, Carternek volt a leghosszabb haja a csapatban. 

Félénken felém biccentett, és láttam rajta, hogy mennyire örül amikor Johan tovább haladt és már nem róla volt szó. 

-Az a szépfiú meg Oliver Black.-Oliver sportos volt, csontos arca pedig tekintélyt parancsolt. 

Hirtelen az iskolámban basztató fiúkra emlékeztetett. Neki is rohadt a belseje mint azoknak a geciknek. 

-Ugye nem akarod, hogy velünk jöjjön?-Kérdezte Cayson Johantól továbbra is lekezelően rám nézve.