I LOVE ZOMBIES

6. FEJEZET: Volt egy apám

Azokat jóval előtte kapta. 

-Vedd fel ezt.-Jelentette ki Johan miközben kivett egy fekete pólót a táskájából majd odadobta Caysonnak. 

Nem hittem a szememnek. Annyi zúzódás volt a mellkasán, hogy hirtelen meg sem tudtam számolni. 

-Mi ez Evelyn?-Kérdeztem a mellettem álló Evelyntől mire az felvont szemöldökkel rám nézett. 

-Mi micsoda? 

-Azok a...-A mondatot nem tudtam befejezni mert Cayson dühösen kezdett el méregetni. Az egész teljesen olyan volt, mintha csak én látnám a kék és lila foltokat! 

Aztán meg az egész olyan gyorsan történt, hogy nagyon fel sem dolgoztam. Cayson miután felkapta a pólót odajött hozzám, megfogta a karomat és elkezdett maga után húzni. 

Amikor -az ő belátása szerint- elég messze jutottunk a többiektől akik utánunk gyalogoltak végre megszólalt: 

-Most mi van?-És ez volt a kérdése! Azt hittem, hogy ott helyben lemarom a saját arcomat tőle. Felsóhajtva néztem bele a szemeibe. 

-Ezt én is kérdezhetném.-Valahogy akkor ott nem tudott az érdekelni, hogy éppen mekkora szarban vagyunk. Nem érdekelt a tény, hogy több tízezer geci akar minket megzabálni. Csak Cayson érdekelt és az, hogy mit fog mondani. 

-Akkor máshogy fogalmazok. Mit akartál megtudni Evelyntől?-Idegesen beletúrt a fekete hajába ami természetesen szexi volt, de ettől a ténytől elkellett vonatkoztatnom, hogy komoly tudjak maradni. 

-Semmi fontosat.-Mikor már nem tudtam tartania  szemkontaktust vele elkezdtem figyelni az utcát. Közben a többiek már majdnem utolértek minket mire azt kívántam, hogy bárcsak lenne még több időnk beszélgetni. 

Felzaklattak azok a zúzódások rajta. Éppen ezért akartam tudni, hogy kinek köszönheti őket. 

-Ne hazudj nekem.-Cayson halálosan komolyan nézett rám. 

-Most azt hiszed, hogy érdekel bármi ami veled kapcsolatos?-Nyilván nem volt igaz ez a kérdés. De Cayson nem látta, hogy Oliver már hallótávolságon belül volt és nem akartam, hogy bármit is megtudjon. 

Cayson lehajtotta a fejét. Fura volt, mert azt éreztem, hogy csalódott lett. Mert végülis miattam ki lenne csalódott? 

-Hova a faszba siettek ennyire?!-Szólalt meg Oliver a szokásos idegesítő hangján. 

-Srácok, együtt kell maradnunk! Nem lehet csak így elsietni!-Teremtett le minket Johan is teljesen kifulladva. Eközben már mindenki megérkezett én pedig visszacsapódtam Evelyn mellé. 

-Mi történt? Mit akart a bátyám?-Kérdezte Evelyn miután megkaptuk Johantól a fejmosást és tovább indultunk. 

Bár halvány lila fingom nem volt, hogy hova megyünk. De mentünk. És talán jobb volt mint egy helyben toporogni siránkozva. 

-Nem volt semmi sem...-Lehajtottam a fejemet. Nagyon megbántam azt amit utoljára kérdeztem tőle. 

Harminc perc séta után: 

Sikerült találnunk egy terepjárót. Nem volt a legjobb állapotban, de nekünk tökéletesen megfelelt. 

-Nincs benne benzin.-Mondta Johan kiszállva a kocsiból amit mi körül álltunk. 

-A kurva életbe!-Oliver egyszerűen nem tudott máshogy lereagálni helyzeteket. Belerúgott egyet a kocsiba és olyan hisztit levágott amit még egy 4 éves kislány is megirigyelt volna.