I LOVE ZOMBIES

8. FEJEZET: Lássam a karod

Szeretett volna megcsókolni. Én pedig szerettem volna ha megcsókol. 

Délután 4 óra:

Rekordot döntöttük azzal, hogy sikerült egy órát nyugodtan utaznunk! Igazából mindenki csendben ült miután Johant ott hagytuk. 

Johan halála eszembe juttatta újra a szüleimet, ami miatt nagyon élni sem volt kedvem. Folyton ott volt előttünk a halál, nem tudhattuk, hogy éppen ki lesz a következő. A következő akinek borzalmas szenvedésben kell meghalnia vagy átalakulnia. 

-Kyan, a kezed vérzik!-Kiáltott fel Evelyn mire ránéztem a vérző kezemre. Még a hotel ajtó ablakának beverésének köszönhettem a vérző sebet. Annyi minden történt azóta, hogy teljesen ki is ment a fejemből a kezem. 

-Semmiség. Lassan begyógyul.-Ha valamikről sokat tudtam, akkor azok a nyílt sebek voltak. Volt időm kitapasztalni, hogy mennyi idő alatt gyógyulnak be és, hogy aztán milyen nyomot hagynak... 

-És mi van ha meg kell ölnöd egy olyan rothadékot? Ha belemegy a sebedbe a vére Te is átváltozol.-Amint kimondta Evelyn az utolsó mondatot, Cayson hirtelen lefékezett a kocsival. Amikor megállt a kocsi úgy kellett újra magamhoz térnem, és felfognom, hogy nem szenvedtünk megint balesetet. 

-Mi a faszért álltál meg?!-Kérdezte Oliver előre hajolva. 

-Bekell kötnünk Kyan sebeit. Itt egy bevásárlóközpont, keresek kötszert.-Felelte Cayson rám sem nézve. Olyan mintha nem akarta volna elismerni, hogy mennyire törődik velem. 

Hiszen mondhatta volna azt is, hogy majd ha Chicagoba érünk be lesz kötve, de ő inkább megállt ezzel saját magát is veszélybe sodorva. 

-Nem kell Cayson.-Feleltem lehajtva a fejemet.-Begyógyul egy-két héten belül.-Persze arra már nem volt semmi garancia sem, hogy azt az egy-két hetet túl is élem. Itt semmi sem volt biztos. 

Cayson mintha meg sem hallotta volna a válaszomat, kiszállt a kocsiból és elindult a nagy bevásárlóközpont felé. 

-Ti várjatok itt, mindjárt jövünk!-Mondtam a többieknek miközben kiszálltam a kocsiból és Cayson után eredtem. 

Átmentem az úton majd besétáltam a bevásárlóközpont parkolójába. 

-Megvárnál?-Kérdeztem futva, hogy utolérjem. Néha hihetetlenül gyorsan tudott sétálni. 

-Miért nem maradtál a kocsiban Kyan?-Fordult hátra haragosan rám bámulva. 

-Mert nem akarom, hogy egyedül bemenj egy ekkora helyre! Még hozzá miattam!-Odasétáltam hozzá majd még magamat is meglepve sokkal közelebb álltam hozzá mint eddig. 

A csípőnk már-már teljesen összeért, ami miatt próbáltam nem elpirulni. Bár szerintem így is úgy nézhettem ki mint egy frissen szedett paradicsom. 

-Van nálam fegyver.-Mondta szaggatottan véve a levegőt. Hosszasan belenéztem a szemeibe, végül pedig az ajkaira tévedt a tekintetem.-Mit akarsz tenni Kyan?-Hirtelen nem tudtam válaszolni a kérdésére. Túlságosan is zavarba jöttem a közelségétől és attól ahogyan rám nézett. 

-Semmit sem...-Nyeltem egy nagyot majd nagyon megkellett erőltetnem magamat ahhoz, hogy hátrébb lépjek tőle. Tudtam, hogy a többiek látnak minket ezért nem szerettem volna semmit sem tenni. 

Már túlságosan is hozzá szoktam a sok bántáshoz, azt pedig nem akartam, hogy Caysonnak is hozzá kelljen szoknia. Eleget kapott az apjától. Bőven eleget.   

Hamarosan beértünk a bevásárló központba mire Cayson elővette a fegyverét, engem pedig maga mögé utasított. Igazából ez a hely akkora volt, hogy szinte lehetetlen lett volna végig fésülni az egészet, de a biztonság kedvéért az elejét Cayson alaposan átnézte pár dög után kutatva. 

-Úgy tűnik üres a hely. Mióta kijöttünk a városból nagyon az utcákon sem láttam belőlük... Lehet, hogy ide még nem jutottak el.-Magyarázta visszasétálva hozzám.-Akkor keressünk kötszert és fertőtlenítő szert. Merre vannak itt ezek a dolgok?-Amint elgondolkodott valami elképesztően aranyos arcot vágott ami mosolygásra késztetett.-Most min vigyorogsz?-Kérdezett rá felvont szemöldökkel. 

-Csak az arcodon.

-Ja, mert szerinted olyan poénos arcom van? Ne legyél már gyerekes.-Felsóhajtva nézett bele a szemimbe, karba tett kezekkel. 

-Aranyos arcod van. Csak ennyin mosolyogtam.-Feleltem mire láttam, hogy Cayson még levegőt is elfelejt venni. Tetszett a tény, hogy most nekem sikerült őt zavarba hoznom. 

Lesütötte a szemét és elkezdte a körmét piszkálgatni. 

-Akkor keresünk kötszert? A többiek várnak ránk.-Elindultam az egyik sorban lassú léptekkel. 

Pár másodpercen belül már hallottam is Cayson gyors lépteit mögöttem. 

-Szerettél az eddigi sulidban lenni?-Nem értettem, hogy miért kérdezi hirtelen ezt tőlem. Ideges lettem amiért érdeklődött felém. Ehhez egyáltalán nem szoktam hozzá. 

-Aha...-Adtam kitérő választ egy vállrántás kíséretében.-Elment. 

-Miért hazudsz?-Cayson megfogta a kezemet és magához rántott. 

-Honnan  veszed, hogy hazudok?-Zavaromban kínosan felnevettem miközben próbáltam nem belenézni a szemeibe. 

-Ne csináld ezt Kyan...-A maga melletti sorhoz nyúlt és kivett belőle egy kis kötszeres dobozkát.-Még csak azt sem vetted észre nagy zavarodban, hogy egy rakás kötszer sorakozik melletted!-Kinyitotta a dobozt majd kivette belőle a kötszert.-Vedd le a pulcsid.-Erre a mondatra automatikusan hátráltam pár lépést. 

-Szó sem lehet róla. A seb az ujjaimon van, nem pedig a karomon.-Jelentettem ki miközben egyre szaporábban vetem a levegőt. 

-Szóval azt mondod, hogy nincs seb a karodon?-Közelebb sétált hozzám egy komoly tekintettel az arcán. 

-Nincs...-Egyre bátortalanabb lettem a tekintetétől ami nem jelentett számomra semmi jót sem. 

-Azt akarom, hogy magadtól vedd le. Bennem bízhatsz, én is bízom benned Kyan. Semmi baj nem lesz, csak látni akarom.-Lefolyt az arcomról pár kibuggyant könnycsepp amiket gyorsan letöröltem. 

Nem tudom, hogy végül mi miatt vettem le a pulcsimat. Talán mert tényleg megbíztam Caysonban vagy mert már úgyis mindegy volt, mert Cayson így is tudott a vágásokról. Csak látni szerette volna őket. 

Ledobtam a pulcsimat magam mellé remegő kezekkel. Cayson gyengéden megfogta a karomat majd felemelve azt szemügyre vette azt a borzasztóan sok heget és sebet. Ekkor már annyira folytak a könnyeim, hogy lehetetlen lett volna elrejteni őket. De valamiért Cayson előtt nem is akartam. Tőle nem féltem. 

Lassan végigsimított a hegeken, amibe az egész testem szabályosan beleremegett. Viszont ami ezután jött azt sosem fogom elfelejteni: Cayson a puha ajkaival végig csókolta az egész karomat. Minden hegre nyomott egy-egy puszit. Olyan volt mintha hirtelen minden sebem begyógyult volna abban a pillanatban. 

-Nem tudom, hogy miért vonzódom hozzád ennyire...-Suttogta mikor újra felnézett rám.-De mindentől meg akarlak óvni...-A karomról az arcomra csúsztatta a kezét majd az ajkaimra nézett. 

A levegőt szaggatottan vettük, a szívünk pedig őrülten vert. Már nem számítottak a kint lévő borzalmak. Már nem számított semmi sem. 

Egyszerre csókoltuk meg egymást. Lassan és lágyan. Minden percét ki akartuk élvezni ennek a pillanatnak.