I LOVE ZOMBIES

4. FEJEZET: Csak éld túl a poklot

Nem kellett félnem. Nem kellett, mert ő velem volt. 

Május 18. Reggel fél nyolc:

Teljesen zavarban voltam amikor a többiek visszajöttek, és Cayson az ölemre hajolva aludt. Az arcom teljesen elvörösödött ahogyan mindenki engem bámult. 

-Na...van itt valaki...?-Dadogtam miközben próbáltam senkinek sem belenézni a szemeibe. 

-Nem, szerencsére senki nem volt itt. Az egész hotel üres.-Felelte Evelyn odasétálva hozzám, majd leült mellém és Caysont kezdte el bámulni. 

-Akkor hogyan tovább?-Muszáj volt valamit kérdeznem mert nagyon kínos volt ez a csönd. A többiek közben szétszéledtek és leültek az előtérben. 

-Hát előszőr is megvárjuk, hogy felébredjen Cayson. Aztán megnézzük, hogy milyen állapotban van. Ha jól lesz tovább indulunk és szerzünk egy kocsit. Ha nem akkor muszáj lesz maradnunk, de szerintem rendben lesz.-Evelyn rám mosolygott mire én is elmosolyodtam. Egy angyal volt ez a lány. Borzasztóan jó ember volt.-Köszönöm, hogy kihoztad a bátyámat a kocsiból.

-Semmiség. Bárki megtette volna innen.-Mutattam végig a társaságon. 

-Ugyan már, te is tudod, hogy ez nem igaz. Nem szabad itt mindenkiben megbíznod Kyan, higgy nekem.-Evelyn vészjóslóan nézett rám, amit nem tudtam hirtelen hova tenni. 

-Miért, ti nem ismeritek egymást régebbről mindannyian? Egyáltalán hogyan csapódtatok össze?-Cayson elkezdett egy kicsit mocorogni az ölemben ezért mind a ketten lejjebb vettünk a  hangunkból. 

-Nos akit innen én régebbről ismerek az természetesen a bátyám, Aderyn és Oliver. Amikor kimenekültünk az iskolából belecsapódtunk Johanba illetve Carterbe. Johan, Carter irodalom tanára, legalábbis nekem ezt mesélték.-Attól amit Evelyn elmesélt sikerült végre tisztábban látnom mindent. 

Egészen eddig azt hittem, hogy ez a csapat egy iskolából menekült ki. 

-És a fegyverek? Azok honnan vannak?-Ezt is tudnom kellett ha már Evelyn őszinte volt velem. 

-Nos még mielőtt rád találtunk, felfedeztünk egy nagyobb rendőrautót. Tudod amikben foglyokat szoktak szállítani. Az egész autó üres volt, viszont a fegyvereket megtaláltuk, hatalmas szerencsénk volt, hogy Johan tudta őket használni.

-Várj, Johan honnan tudta a fegyvereket használni? Nem azt mondtad, hogy irodalom tanár?-Kérdeztem felvont szemöldökkel. 

Eközben pedig szinte észre sem vettem, hogy Cayson vállára helyezem a kezemet és gyengéden elkezdem simogatni. Olyan természetesnek tűnt akkor ezt megtenni. Nem is tudom... 

-Azt mondta, hogy a szabadidejében vadászni szokott puskával. Ezért tudta kezelni a fegyvereket. Mi csak tőle tanultunk pár dolgot, de igazából elég gázok vagyunk még mi hozzá képest.-Evelyn halkan felkuncogott miközben a kezében lévő kis pisztolyt nézegette. 

Igazából világ életemben közöm nem volt semmilyen fegyverhez sem, de akkor ott, szívesen a kezembe vettem volna egyet. Erőt adott volna ebben a helyzetben. 

-Miért mondtad azt, hogy ne bízzak meg mindenkiben?-Újra végig vezettem a szemeimet a többieken.

-Igazából egy emberre gondoltam. Vigyázz Oliverrel. Elhiheted, hogy én nagyon jól ismerem őt és Cayson is. Nagyon gonosz.-Oliverre néztem aki Johannal beszélgetett. 

Nem tűnt jó fejnek, de nem gondoltam volna, hogy vigyáznom is kell vele. 

-Rendben, nyitva tartom a szemem.