Érted buknék!

Prológus

Az angyalok a mennyországban születnek. Nincs igazi testük, csak lelkek, ám alakjuk ettől még van. Hasonló az emberekéhez, de még is más, mert megfoghatatlan, mint egy emberszerű fény, vagy szellem. Hívhatjuk akárhogy, mások, mint a halandók.

Minden születéskor, két angyal ölt formát az isteni fényből, így tartva az egyensúlyt jó, és rossz között. Ők egy életre társak lesznek, míg egyikük a mennyországban marad, addig a másik a pokolhoz csatlakozik. Egy láthatatlan fonal, mindig összeköti őket. Küzdenek egymással az emberek lelkéért. Érzik egymást, de addig nem érintkezhetnek, amíg sorsukat be nem teljesítették. Lehet, akár évszázadok telnek el addig. Mikor bevégezték munkájukat találkoznak, egyesülnek, és várják együtt a beteljesedést. A beteljesedés hatására, ismét isteni fénnyé válnak, és belőlük, más angyalok születnek.

Nem gyakori a születés öröme a mennyországban, mivel álltalában hosszú, szinte végeláthatatlan küldetéseik vannak. Mikor pedig egyesülnek, akkor is változó, hogy mennyi a beteljesülés ideje. A fényt őrző angyal érzi egyedül, mikor jön el a születés pillanata. Mivel ritkán fordul elő, ilyenkor a menyben, ünnepelve várják az új angyalokat. Ez az ünnep azért különleges, mert egy követ érkezik a pokolból, hogy lekísérje új társát.

Yoongi, a fény őrzője volt már évszázadok óta. Magányos munka volt, és elég unalmas, de mivel ez volt a sorsa tökéletes volt számára. Ő lusta, és magának való volt. Nem bírta volna azt a pörgést, ami az emberek lelkének óvásával járt. Halvány fehér fénye volt. Szinte áttetsző. Nyújtózott egyet, majd kinyitotta pilláit. Nagyon kellemeset szunyókált, megint. De ideje volt ránézni a fényre. Már jó ideje várta a beteljesedést Uriel és társa. Biztos erős angyalok lesznek - gondolkodott el. Ekkor megérezte, hogy megváltozott a levegő összetétele. Elkezdődött. Gyors léptekkel megindult a gonghoz, és rávágott egy hatalmasat. Fejébe visszhangzott az angyalok hívóhangja. Rég volt már, hogy használhatta az eszközt, nem is emlékezett, hogy ilyen kellemetlen. Lehunyta a szemét és Namjoonra gondolt. Próbált neki üzenni, hogy eljött az idő. Nagyon régen csinált ilyet nem volt benne biztos, hogy sikerült. Ám a pokol felől egy fekete füst robbant be a terembe. Majd a füst eloszlott, és előtte állt Namjoon.

- Yoongi! Öreg barátom! - tárta szét a karját. Yoongi elmosolyodott és bólintott.

- Mindjárt kezdődik. - suttogta izgatottan. Namjoon a fény felé fordult, semmit nem látott, de Yoongi soha nem tévedett. A távolba, egyre több színes fény jelent meg. Gyűltek kint az angyalok, készültek az új lelkek fogadására. Mindenki izgatott volt. Nem csak azért, mert születés lesz, hanem, mert egy arkangyal fényéből. Ilyen, még nem volt. A többi arkangyal, még mindig a sorsa küldetésén volt. A fény elkezdett nőni, és kis szikrákat lőtt ki magából, ami mindenkit, még Yoongit is meglepett. - Érdekes... -gondolkodott el. A fény kettévált. Az egyik része szinte sugárzott, míg a másik továbbra is szikrázott. - Azt hiszem valamelyiketeknek nehéz dolga lesz... - kuncogott Yoongi. Ekkor lihegve érkezett mellé a rózsaszínen izzó Jin.