Érted buknék!

10.

Jungkook idegesen fújta ki a cigarettafüstöt. Pont úgy állt az erkélyen, mint tegnap reggel, de akkor még fogalma sem volt, hogy mi vár rá. Nem tudhatta, hogy találkozik Jiminnel, és felfordul az egész élete. Kim megköszörülte a torkát, megzavarva ezzel magányát. 

- Beszélni akartál velem? – kérdezte meggyújtva saját szálát.

- Igen. - válaszolt röviden Jungkook.

- Jimin nem bízik bennem. Szeretném, hogyha össze barátkoznál vele, és megpróbálná a bizalmába férkőzni. Szüksége lesz valakire, akivel beszélhet. - sóhajtott egyet. Jimin túl sokáig időzött a fürdőben. Ez idő alatt már csinált neki szendvicset, főzött teát, és lassan a cigije végéhez ért. Kezdett aggódni érte.

- Mondd csak Jungkook, miért akar megölni téged? - kérdezte Kim cseppet sem tapintatosan.

- Valami olyat vettem el tőle, ami fontos volt neki, és nem tudom visszaadni. - válaszolta halkan Jungkook. Nem volt bűntudata, csupán sajnálta. Sajnálta, hogy elvette Jimintől a szárnyait, sajnálta, hogy le kellett vágni a sajátját. De ez nem bűntudat volt, azt ő nem ismerte.

- És szereted? - kérdezte végül Kim.

- Az olyanok, mint én, képtelenek a szerelemre. – sóhajtott Jungkook. – De, hogy is mondjam, lelkitársak vagyunk. Nem ismer senki jobban, mint ő, és én se ismerek senkit jobban, mint őt. Mi ketten együtt vagyunk egészek.

- Tehát, ha jól értem, nem vagy belé szerelmes? De ő a lelkitársad, és szexuálisan vonzódsz hozzá?

- Igen. - érkezett az egyszerű válasz.

- Nem értem, miért nem hívod a szerelemnek?

- Azért nem, mert ahhoz, hogy szerelmes legyél valakibe, sok időt kéne vele töltened. Én és Jimin szinte semennyi időt nem töltöttünk együtt.

- Akkor honnan tudod, hogy a lelki társad? – értetlenkedett a férfi.

- Onnan, hogy egy lélekből származunk. - Ezt már Kim végképp nem értette, így csak sóhajtott, és megfordult. Neki támaszkodott az erkély korlátnak. Ekkor lépett ki a fürdőből Jimin. Arca gondterhelt volt, haja még vizes, és testét csak egy szál törülköző fedte el. Tétovázva nézett körbe, mikor meglátta a ruhákat, kioldva a törölköző szélét, elkezdett öltözni. Jungkook végignézett fedetlen testén. A formás fenekén, a szép fehér bőrén, és ismét elcsodálkozott, hogy mennyire tökéletes a társa. - De tudod... - kezdett bele. - Ha bárkibe szerelmes lennék, biztos ő lenne az. - Kim megrázta a fejét.

- Kétlem, hogy már nem vagy rég szerelmes bele. De te tudod... - Jimin szaggatottan öltözködött, minthogyha közben gondolataiba veszett volna. Felkapta a pólót, majd értetlenül körbenézett, és kicsit zavartan keresett valamit. Elpirult, és idegesen a vizes tincsek közé túrt. Sóhajtva rogyott le a székre, és maga elé bámult.

- Kim. - szólalt meg Jungkook. - Nem vittél neki alsógatyát, igaz? – kérdezte.

- Nem, eszembe se jutott, hiszen te se hordasz, és én se hordok. - Válaszolta barátja. Jungkook kacagni kezdett.

- De Kim, a jófiúk hordanak! - mondta még mindig kacagva Jungkook.

- Hát, akkor annak idején, itt rontottam el. – nevetgélt. – Lehet, most orvos lennék, vagy ügyvéd! - Jimin észrevette őket, és még pirosabbá vált az arca, majd magára kapta a fekete farmert, ami ki volt még készítve. Jungkook intett Kim felé, hogy kövesse, és elindultak a hálóba.

- Örülök, hogy végeztél. Már kezdtem aggódni. - szólalt meg Jungkook.

- Nyilván. Majd pont miattam aggódsz... aggódj inkább magad miatt démon! – rivallt rá helyéről felpattanva Jimin. Szemében a gyűlölet tüze éget, ami még kívánatosabbá tette.