Érted buknék!

4.

Jungkook létezésének huszonkettedik évében találkozott először Luciferrel. Ekkor kísérte a pokol legmélyebb bugyraiba, az első megrontott lelket, akiért felelt. Jimin sokat harcolt érte, de a mellette sétáló alak, velejéig romlott és perverz volt. Kénye kedve szerint rontott meg ártatlan kislányokat. Jungkook alig várta, hogy szenvedni lássa őt. Érezte Jimin csalódottságát, hogy nem tudta megmenteni, de ezt nem is kellett.  A fiatal démon, ekkor még nem sejtette, hogy mi vár a lélekre, de biztos volt benne, hogy semmi jó. Megérdemli, amit kapni fog. Démon társai, hozzá hasonlóan sorban Lucifer elé járultak, és a lélek sorsára vártak. A pokol királya egy magas arany trónon ült, mely izzott a forróságtól. Lucifer alakja teljesen szilárd volt. Felsőtestét nem takarta semmi, így jól látszott, hogy bőrét rengeteg tetoválás díszíti, melyek csak még jobban kiemelték az izmait. Alsófelét egy szoros bőrnadrág fedte, ezt pedig egy hatalmas csatos öv fogta derekára. Fekete, hosszú haja arcába lógott, így eltakarva a pirosan izzó tekintetét. Pontosan úgy nézett ki, ahogy megfestették. Veszélyesen és szexin trónolt az izzó kövek között. Egy valami hiányzott csak, a hatalmas fekete szárnya. Pillanatok alatt ítélte el az embereket pusztán csak ránézésre. Tudta, mi a bűnük, és rögtön tudta milyen büntetés jár nekik. Jungkook tekintetével végig mérte a felsőbb rendűséget sugárzó alakot, és rögtön elakadt a vörösen felizzó szemek láttán. Lucifer ajkai széles, negédes mosolyra húzódtak, és előrébb dőlt székében, hogy jobban megnézhesse magának a fiatal démont. Ekkor ismerte fel Jungkook, hogy miért nincs szárnya, ugyanis azok helyén, két hatalmas csonk éktelenkedett. A látványra kénytelen volt saját szárnyait összébb húzni, ám így se tudta elkerülni, hogy a király minden sötét tollát alaposan végig mérje. Mély levegőt véve lépett közelebb, de mivel főnöke csak szemét futtatta rajta, torok köszörülve megszólalt.

- Ő itt, Sagaki Han. – mondta a mellette álló alakra mutatva. Lucifer, mint akit álmából keltettek megrázta fejét, és lassan az említettre fordította tekintetét.

- Á, egy perverz, azok a kedvenceim. Huszonegyes cella lesz az övé. Szép munka.... – emelte fel  kérdően a szemöldökét.

- Jungkook. – mutatkozott be a kék démon meghajolva. Lucifer ismét negédesen mosolygott.

- Nos, kedves Jungkook. Szeretném, ha ezt a disznót lekísérnéd, és utána visszatérnél hozzám. - csapta össze a tenyerét. - Szeretném... nem, ez nem jó kifejezés. Azt akarom, hogy mesélj magadról és a társadról. – miközben beszélt felállt, és fenyegetően, csábosan közelítette meg a fiatalabbat. Ahogy mellé ért ujjait végig futtatta a fekete tollakon. Szeme, szinte égette Jungkook bőrét. Megijesztette a pokol királyának közeledése, így nem várt tovább, maga után rántva a lelket, megindult a cellák felé. Sagaki Han nem félt, tekintete álmatag volt, és semmibe révedő, akár csak a többi léleknek. Amíg Jungkook fogta a pórázt, addig elbájoltan követte a démont. Így könnyebb volt őket kezelni. Régen rengeteg gond volt a sikítozó, szökni próbáló lelkekkel. Persze élvezetes volt a démonok számára, hogy a frászt hozzák a lelkekre, de fárasztó volt őket a cellákba tuszkolni. Ahogy beértek a huszonegyes cellába, és megszűnt a kapcsolat köztük, ijedten tekintett körbe Sagaki. A félelem, ami szemébe volt, valamiért mérhetetlen boldogsággal, és elégedettséggel töltötte el Jungkookot. 

- Köszöntelek a pokolban. – villantott mosolyt az előtte állóra, miközben körbemutatott. – Köszönöm, hogy olyan sok kellemes percet okoztál nekem és Jiminnek, de ideje, hogy megbűnhődj. – csapta be a cella ajtaját, ami abban a pillanatban köddé vált, és csak a kétségbe esett üvöltést hagyta maga után. Jungkook kissé félve közelítette meg Lucifer trónját. Tudta, hogy a férfinek nem tud nemet mondani, hiszen érte létezik, hogy segítse a munkáját. Mikor a bukott angyal elé ért, meghajolt, és akaratlanul széttárta fekete szárnyait. A pokol királya gyönyörködve nézett rá.