Érted buknék!

2.

- Ez az! - röppent fel vidáman Jimin, mikor egy újabb sikert könyvelhetett el magának. Már sok éve küzdöttek a lelkekért Jungkookkal. Ez idő alatt sikerült nagyon jól kiismernie társát. Hosoek nem messze tőle halkan nyögdécselt, ami azt jelentette, hogy ő nem járt sikerrel. Jimin szeretett volna egy kis szünetet tartani, mert Hoseoknek megígérte, hogy segít Rafael fogadását megszervezni. Még soha nem találkozott arkangyallal, de nagyon szeretett volna, mert ő is egynek a közvetlen leszármazottja. Rafael utoljára tért vissza hozzájuk. Következőkor már csak akkor jön el, ha eljött az egyesülésének ideje. Emiatt mindenki nagyon izgatott volt. Még Jungkook is. Jimin érezte őt, hogy most mérges és haragos. Ez vidámsággal töltötte el.

- Megérdemelte az a démon! Nagyon sok lelket lopott el tőlem! - suttogta maga elé. Az évek alatt nagyon érdekesen alakult köztük a viszony. Jimin sok lelket vesztett, és hajlandó volt utána, rengeteg plusz munkával, visszatéríteni őket. Sokkal többet dolgozott, mint a többi angyal, emiatt több tapasztalata is lett, mint Jungkooknak. Így egy idővel a démonnak sokkal nehezebb dolga lett. A kékfényű nagyon jól ráérzett az emberek gyengéire és pillanatok alatt kihasználta. Jimin, pedig nagyon jól érezte, hogy mivel tudja megállítani az utolsó pillanatban őket. Kook előszeretettel csábította szexuális bűnökre az embereket. Izgatta a gondolat, hogy Jimin mit él át olyankor és, hogy ezt ő okozta. A sárgafényű a legnehezebben ezeket a bűnöket tudta kivédeni, mert a gyönyör önmagában nem bűn, viszont nem mindegy, hogy mit teszünk meg érte. Mivel ezzel a bűnnel találkozott a legtöbbet, így álmában is kísértették a vágyak. Úgy érezte ez nincs rendben. Angyalként neki nem lehetnek bűnei. Megakarta emiatt látogatni Yoongit, de most ő is, mint mindenki, el van foglalva az arkangyal érkezésével. - Jól vagy Hoseok? - kérdezte, mikor az említett fáradtan leült a földre. A zöldfényűnek kunkori sötét tincsei voltak és kölyökképe. Magasabb volt, mint Jimin és nyúlánk volt a testalkata.

- Szeretem Taet. – sóhajtott. - Nem tehet róla, hogy ilyen. Ez a sorsa, ahogy nekem az, hogy jó legyek. De örülnék neki, ha végre nem csak perverzkedne. Jót tenne néha egy kis változatosság. - mosolygott fáradtan.

- Szerintem Jungkookkal nagy pajtások lettek, mert engem is egyre többször ér a megtiszteltetés. – ereszkedett le a földre, majd leült mellé. Meglepődött, a zöld angyal mennyivel áttetszőbb, mint ő. - Annyira szeretném tudni, én miért vagyok ennyire más, mint ti. - suttogta halkan, szemét le se véve a másikról. Hoseok elpirult a sárgafényű tekintetétől. Nagyon aranyosnak találta Jimint, és eddig hiába próbált a kedvében járni, a fiú mindig úgy csinált, mintha zavarná a közelsége. Most a fiú közeledett felé, és ez furcsa volt neki.

- Mert egy arkangyal leszármazottja vagy. – Jimin mindenben más volt, mint az átlagos angyalok. Ezt ő tudta a legjobban, hiszen volt ideje megfigyelni. Nem volt teljesen tiszta lelkű, mint ők. Volt benne harag, bosszúvágy, gyűlölet. - Örülj neki, hogy más vagy. Te különleges vagy. Ki tudja még mi vár rád. - döntötte hátra a fejét. Jól esett neki a hideg márvány érzése.

- Ne nyalizz nekem Hoseok! - kuncogott Jimin. A sárgának jól estek a szavak, de ettől még nem hagyta valami nyugodni. – Te, álmodban, nem szoktál bűnökre gondolni? – kérdezte végül.

- Egyik alkalommal, az jutott eszembe, hogy, ha más nem is érhet hozzám, én magamhoz érhetnék. - mondta lehunyt szemekkel az idősebb. – Eszembe jutott, hogy talán kipróbálhatnám, miért olyan jó az embereknek. - magyarázta. Jimin ledöbbent Hoseok szavain, hiszen nem gondolta, hogy ez helyén való egy tiszta léleknek.

- És? - fordult az idősebb felé kíváncsian a sárga angyal.

- Azt hittem szétszakadok, annyira fájt a fejem, mintha tűz égetne belülről, úgy éreztem. Majd elmúlt minden ilyen gondolatom, de... - itt felmutatta a csuklóját. - Lett egy sötét foltom. Látod, itt már nem fénylek.