Érted buknék!

12.

Hoseok elgondolkodva nézett a fehéren világító üvegcsére. A Földön minden hideg és nyirkos volt. Egyáltalán nem tetszett neki. Ekkor Tae óvatosan a vállára tette kezét, az érintésre összerándult.

- Jól vagy? - kérdezte a démon aggódó tekintettel.

- Igen, csak nem értem, miért akarna valaki szabad akaratából idejönni? - nézett végig az utcalámpa fényében megvilágított betonrengetegen. Taehyung szólásra nyitotta a száját, majd inkább becsukta. Hosszú lett volna elmagyarázni az angyalnak, milyen jó rossznak lenni.- Mindegy, körülbelül három napunk van, Yoongi szerint, és óránkét kell használnunk az arkangyalfényt, ha nem ismét lélekké változunk, és visszakerülünk a mennybe. - emelte fel az üvegcsét. - Jobb lesz, minél előbb nekiállni. Ha jól tudom, Jimin visszament a klubba.

- Rendben menjünk! - karolta át a démon.

- Várj! Te nem velem jössz! - tolta el Hosoek. Furcsa volt, hogy a társa ilyen közel van hozzá. Zavarba ejtette, és nem tudta, hogy kezelje. - Neked Jungkookot kell megkeresned. Jimin haragszik rá, és látni se akarja, amit megtudok érteni. Menj el, beszélj vele, hogy vegye elő az angyali oldalát. Este pedig, gyertek el a klubba, addig beszélek Jiminnel, hogy megenyhüljön. - indult el egy jobban kivilágított utca felé. Tae sóhajtva ment a közelben lévő telefonfülkéhez, és bedobta azt a pár aprót, amit még fent kaptak Yoongitól. Elkezdte beütni az általa is jól ismert bűnszövetkezet számát. Pár csörgés után megszólalt egy férfi hang.

- KIM! - könnyebbült meg Taehyung. A férfit jól ismerte, hiszen ő volt az egyik lélek, akit sikeresen, többször is romlásba taszított. - Tae vagyok, Jungkook barátja. Jimin miatt keresem. Fontos! - mondta a telefonkagylót szorongatva.

- Pillanat! - felelte közömbösen a másik. A percek csak teltek, de a vonal csendes maradt, majd álmosan megszólalt a várva várt hang.

- Igen? - kérdezte Kook.

- Jungkook! Taehyung vagyok! - hadarta a másik. Nem tudta mennyi ideje van, amíg elfogynak a percei. - Itt vagyok ahová te is érkeztél! Kérlek küldj egy kocsit! Beszélnünk kell! - ahogy befejezte, a vonal túl oldalán egy halk kuncogást hallott.

- Te ravasz róka! Mit keresel te is idelent? Megbolondultál? Egyáltalán, hogy? - kérdezte kissé értetlenül. Ám a vonal megszakadt. Taehyung idegesen dőlt a hideg üvegajtónak, és várt. Remélte, hogy számíthat régi barátjára. Hosszú óráknak tűnő percek múlva, egy nagy fekete autó fordult be a kihalt, városszéli utcába. A fülkéhez érve megállt, majd az ablaka lassan lehúzódott. Mögötte Jungkook ült mosolyogva. - Haver, gyere szállj be, mielőtt átfagysz! - nyitotta ki a kocsiajtót.

- Kösz! - huppant be mellé Taehyung, majd egy ölelésbe fonta barátját. - Jó látni élőben! - mosolyodott el ő is.

- Hát még téged! Hogy kerültél ide? - kérdezte izgatottan.

- Yoongi küldött Jiminért. - komolyodott el Tae. - Vagyis nem engem, hanem Hoseoket, de mi csak párban jöhetünk, nem úgy, mint az arkangyalok. - dőlt hátra az ülésben. Kissé tényleg átfagyott. - Elég körülményes. Van ez az arkangyal fény. - mutatta fel a kis üvegcsét. - Óránként innunk kell, mert ha lélekké alakulunk, automatikusan visszatérünk a túlvilágba, de míg az angyalfény bennünk van, maradhatunk.

- Akkor ideje lenne innod. - nézett a kezére Jungkook, ami már most zöldfényben pompázott. Taehyung nem tétovázott szájához emelte a fiolát, és húzott belőle egy kortyot. - Mit akartok Jimintől? - kérdezte miközben figyelte a másik mozdulatát.

- Oh, én semmit, de Yoongi szerint, már csak pár napja van büntetlenül visszatérni. Akár veled, akár nélküled. Jimin kezd kifutni az időből. - folytatta elpakolva a fiolát. - Amíg Hoseok beszél vele, én gondoltam, inkább téged látogatlak meg. Szórakozni akarok kicsit. - vigyorodott el a démon. Jungkook mit sem sejtve viszonozta a mosolyt, és bólintott.