Érted buknék!

6.

Jungkook nagyon fázott. Szárnyaival próbált valami meleget tartani maga körül, de lélegzete forró füstként szállt a levegőben. Remélte, hogy Jimin nemsokára megjelenik, mert már nem bírta sokáig elviselni, ezeket az embertelen körülményeket. Épp elbóbiskolt volna, mikor zajokat hallott, és meglátott egy sötét alakot. Szívét boldogság járta át. Remélte, hogy Jimin lesz az, de ahogy a férfi előbb lépett, és az utcalámpa fénye megvilágította, kénytelen volt csalódni. Ugyanis nemcsak, hogy nem Jimin volt, hanem Rafael állt a környék egyetlen fényforrása alatt. Az arkangyal idegesen pillantott körbe. Nyilván a démont kereste szemével. Ekkor egy halvány, csillámló zöldfény lebegett lassan lefelé. Rafael kinyújtva kezét, elkapta az aprócska pislákoló fénygömböt. Markában tartva maga felé fordította, és feszülten nézte. Pár pillanat múlva a fény eltűnt. Az angyal meglepődve nézett körbe.

- Jungkook. - kiáltotta el magát, amitől a fiatal démon ereiben megfagyott a vér. - Tudom, hogy itt vagy. Nem sokára Gabriel és Mihály is itt lesznek. Átkutatjuk a környéket, és akkor megfogunk találni. - kis szünetet tartott. Jungkook agya közben pörgött. Mit tehetne? Hogy tűnhetne el? Képtelenségnek tartotta, hogy Jimin elárulta őt. - Neked is jobb, ha önként mászol elő, bánva bűneidet. - Akadt meg szeme az elhagyatott raktárépületen. Majd határozottan elindult pontosan abba az irányba, ahol Kook meghúzta magát. Így elengedve az álomképet Jiminről, kénytelen volt szembesülni az árulás kegyetlen valóságával. Keresni kezdett egy kijáratot, hogy meg tudjon menekülni. Elindult a hátsóablak felé, majd kitörve azt, kilépett rajta. Hatalmas fekete szárnyait széttárta, és lendületet véve elrugaszkodott az ablakpárkányról. Ahogy a levegő végig süvített tollai között, elmúlt minden félelme. Kizárt, hogy eltudják kapni őt. Olyan gyorsan, és olyan magasan repült, ahogy csak bírt. Fentről, minden aprónak látszott, és veszélytelennek. A horizonton halvány fénnyel kezdett felemelkedni a Nap, jelezve, hogy lassan újabb reggel indul. Jungkook leereszkedett egy óriási épület tetejére. Ahogy csupasz lábai a földhöz értek, egy fáradt sóhaj hagyta el az ajkát. Mérges volt Jiminre, azt hitte, hogy egy olyan tiszta teremtményben, mint ő, megbízhat, de tévedett. Csak magában bízhatott.

- Jungkook. – hallotta a halkan suttogott hívást. Körbenézett, de sehol nem látott senkit. – Jungkook. – szólalt meg az ismeretlen megint. Most az égre emelte tekintetét, és egy vörösen fénylő gömböcske közelített felé lassan. A szél néha-néha belekapott, ide oda dobálva. Mint Rafaelnél látta, ő is kinyúlt, és elkapta. Ahogy markában tartotta, mintha a fejében szólt volna a hang. – Jungkook. Lucifer vagyok. Nincs több időd. Vágd le a szárnyaid, és vegyülj el. Indulj oda, ahová mondtam. Ott pillanatok alatt szövetségesre találsz. – ahogy végig hallgatta az üzenetet, a piros fény semmivé foszlott. Sóhajtott egyet, és szemével a környéket kezdte pásztázni. Volt egy sikátor szembe vele. Gyorsan elrugaszkodott, és ott meghúzta magát egy konténer mögött. Figyelte, ahogy a napfény egyre jobban betölti az utcát, ezzel fokozatosan felmelegítve a levegőt. Átfagyott testének jól esett ez a hőmérsékletváltozás. Az emberek egyre többen jelentek meg, és lassan az utca csendjét felváltotta a hömpölygő tömeg. Aztán végre meglátta, amit keresett. Egy ballonkabátos férfi jelent meg a sikátor egyik szélében. Jungkook szeme kéken villant meg, és az idő lelassult körülötte. Előbújt, és hatalmasat vágott az ismeretlen férfi fejére, majd magával hurcolta őt rejtekébe. Szemeiből kialudt a kék fény, az idő pedig, ismét normális ütembe váltott. Legombolta a férfiről a kabátot, majd szárnyait összehúzta, és magára terítette azt. Végig nézett az eszméletlen alakon. A cipőitől is megszabadította, és felvette azokat, majd zsebeit végig kutatta. Pénztárcájából az okmányokat kiszedte, és leellenőrizte, hogy mennyi pénzt sikerült szereznie. Az első két emberi bűnt, már el is követte. Halvány mosoly jelent meg az arcán. Igazából eléggé élvezte, hogy végre ő lehet a bűnös, és nem csak a bűnre csábító. Gondolataiba merülve sétált az emberek között. Mivel végig kísérte jó pár ember lelkének bukását Szöulban, tökéletesen ismerte a várost. Így elindult a legközelebbi gyógyszertárba, hogy fertőtlenítőt, ködszert és fájdalom csillapítót szerezzen.