(Jikook)(Befejezett)
Az angyalok a mennyországban születnek. Nincs igazi testük, csak lelkek, ám alakjuk ettől még van. Hasonló az emberekéhez, de még is más, mert megfoghatatlan, mint egy emberszerű fény, vagy szellem. Hívhatjuk akárhogy, mások, mi...
Jimin elgondolkodva figyelte a még alvó Jungkookot. A férfi ebben a nyugodt állapotában egészen angyalinak tűnt. Óvatosan kisimított egy tincset a démon arcából, aki erre azonnal felébredt, és csuklójára szorítva, meglepetten nézett a másik, nagyon közeli arcába. Jimin szemei még álmosan csillogtak, szőke tincsei pedig rakoncátlanul ölelték körbe kipirult arcát. Jungkook, elfeledkezve minden tartásáról, finoman a játékos tincsek közé nyúlt, és ujjai között szét morzsolta az egyik selymes hajcsomót. Szemei hirtelen olyan melegséget árasztottak, amitől az angyal szíve hevesebben kezdett verni. Gondolatai pedig a tegnap estére kalandoztak, és a benne feltörő izgalom hatására ajkába harapott.
- Mi jár abba a szép kis buksidba, angyalom? - kérdezte a feketehajú, kissé rekedtes hangon.
- Olyan bűnös dolgok, amiknek nem szabadna... - sütötte le a szemét zavartan Jimin. Ez olyan tűzbe hozta Kookot, hogy képtelen volt parancsolni démoni ösztöneinek. Lefogta a szőke vállát, és hátára fordította, ő pedig csípőjére ült.
- Jiminie...
- Állj! - kérte izgalomtól remegő hangon.
- A mi angyalunk... - nézett végig az alatta fekvő félmeztelen testen. Akármennyire is tökéletesnek találta, szemei mégis a másik buja tekintetén akadtak meg.
- Jungkook... - sóhajtotta, ahogy a démon kezét végig húzta kockás hasán, egészen a nadrágja széléig.
- Mindig olyan édes vagy, és olyan könnyen zavarba jössz! - gombolta ki az egyre jobban feszülő nadrágot.
- Kérlek... - csillant meg az angyal sötét tekintete.
- Senki nem is sejti mennyire perverz démon vagy...- villantott egy ragadozó mosolyt Kook.
- Kérlek, dugj már meg! - nyögte szinte fájdalmasan Jimin.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A démon elmosolyodott, de egy pillanatig se váratta meg a másikat. A nadrág hangosan reccsenve szakadt le az angyalról. Szemei kéken felizzottak, Jimin pedig a lepedőbe kapaszkodva hagyta, hogy elméjébe bele úszon a másik akarata. - Annyira kívánsz, hogy már nedves, és tág vagy! - hallotta elméje mélyéről. Teste pedig, mint egy tökéletes szolga, szótfogadva remegett meg. Érezte, ahogy ellazul, és megkeményedik egyszerre. Jungkook pedig nem várt tovább, izzó kék tekintetét az angyal sötét szemeibe mélyesztette. - Ha tudnád milyen szemtelenül kéri a tested, hogy érintselek meg, megértenéd miért tettem veled azt a múltkor... - lökte magát Jiminbe, amitől mind ketten hangosan felnyögtek.
- Áh, Kook!!! - sóhajtotta a másikba kapaszkodva. Nem érdekelte mennyi bűnt követ el a másikkal, vagy mennyi szabályt szeg meg, abban a pillanatban azt érezte, csak társával akar lenni, csak rá van szüksége. Ahogy hagyta végre gondolatait száguldani, szemei sárgán felvillantak, és bőre is fényleni kezdett. Jungkook döbbenten nézte, ahogy szikrázni kezd köztük a levegő, pont úgy, mint amikor még fény formájukban voltak. Érezte a másik testéből áradó fényt, ahogy átszivárog belé, és sötét szívét lassan megtisztítja. Hirtelen az elnyomott, és maga előtt is titkolt érzések egyre tisztábbak, és erősebbek lettek.
