Magnolia High School | ✔️

10. fejezet

Október 29., szerda
A napok egyre gyorsabban teltek, így elérkezett az utolsó tanítási nap az őszi szünet előtt. Természetesen az órák csigalassúsággal teltek, csak, hogy mindenki szenvedjen, de valahogy sikerült túlélnünk a napot.
- Szia! - csókolt meg Noah a suli előtt. - Indulhatunk?
- Persze - mosolyogtam rá. Tenyerében vette a kezem, majd ujjait az enyémre kulcsolta. Így indultunk el a koli irányába.
Lehoztuk a szobámból a bőröndömet, és leadtuk a portán a kulcsot. (Sophie és Mila írattak igazolást a szüleikkel, így nem jöttek be erre a három napra, így egyedül voltam a szobán.)
- Nem felejtettél el semmit? - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Azt hiszem nem.
Elsétáltunk Noahék házáig. Ő még gyorsan beszaladt a cuccaiért, majd berakta az autójába a bőröndjeinket.
- Izgulok - csaptam össze idegesen a tenyereimet.
- Nyugi, minden jó lesz! - nyitotta ki előttem az ajtót.
- Remélem - suttogtam magamnak, hogy ő ne hallja meg.
Beszállt a sofőr felére, beindította a motort, majd elindultunk. Út közben a jobb kezét a combomra csúsztatta.
- Félnem kell a szüleidtől? - kérdezte komolyan, azonban a szeme sarkában lévő nevető ráncokból tudtam, hogy viccel.
- Hát... - húztam el a számat.
Az út nagy részét csendben tettük meg. Én a felénél el is aludtam, és csak negyed órával érkezés előtt ébredtem fel.
- A harmadik ház az - mutattam a miénkre.
- Itt is vagyunk - állította le a motort.
Kiszálltunk az autóból, kivettük a csomagokat, majd izgatottan bementem az ajtón, a nyomomban Noah-val.
- Anya! Apa! Itthon vagyunk! - mondtam hangosan.
- Kincsem! - szaladt ki a konyhából anyu, kötényben. Hosszasan megölelt engem. - Ó, és bizonyára ő itt a barátod.
- Jó napot! Noah Brent vagyok! - nyújtotta a kezét.
- Szia! Katina, Ava anyukája. Sajnos Morgan üzleti úton van, úgyhogy csak mi hárman vagyunk. Biztos nagyon fáradtak vagytok. Csináltam nektek vacsorát. Most esztek, vagy előbb lepihentek - pislogott angyalian.
- Ava? - tette a kezét a derekamra.
- Szerintem előbb eszünk.
Kimentünk a konyhába, ahol az asztal már meg volt terítve.
- Ava, az asztal jobb felén vannak a vegán dolgok. A kedvenceidet főztem. Noah, sajnos nem tudom, hogy te mit szeretsz, úgyhogy csináltam több félét is, remélem ízleni fog - foglalt helyet.
- Nagyon köszönöm - mosolygott Noah.
Vacsora közben anyu mindenfélét kérdezett tőlünk, ami nekem egy kicsit ciki volt, de ahogy láttam, Noah nem volt zavarban a folyamatos kérdésáradattól.
- Köszönöm szépen a vacsorát! Nagyon finom volt! - pattant fel Noah az asztaltól, majd elvette az üres tányérainkat.
- Hagyd csak, majd én - mondta anyu, de Noah elmosogatott helyette.
- Köszönöm! Én nekem át kell ugranom Ava keresztanyjához, mert ki kell töltenem valamilyen papírt, amihez nem értek, és Morgen sincs itt, úgyhogy ő fog segíteni. Nem leszek sokáig, olyan tízre hazaérek, addig nyugodtan pakoljatok ki, vagy pihenjetek le. Biztosan fáradtak vagytok!
Nyomott egy puszit az arcomra, majd elment.
- Szerintem beloptad magad a szívébe - nevettem.
- Tényleg? - vigyorgott Noah.
- Még szép. Igazi gentleman voltál - nevettem. - Megyünk kipakolni?
- Aha, lehet.
Felmentünk a szobámba, ahol gyorsan kipakoltunk.
- Mit akarsz csinálni? - kérdezte.
- Hát, nem is tudom - vigyorogtam rá.
Odamentem hozzá, és megcsókoltam. Eltántorogtunk az ágyig, majd leestünk. Ő volt felül, én pedig alatta. Szenvedélyesen csókoltuk egymást, mikor ő gyengéden eltolt magától. Zavarba jöttem, amikor apró csókokkal kezdte el beborítani a nyakamat. A bőröm bizsergett az érintésétől, így egy nőies nyögés is kicsúszott a számon, amitől nagyon cikin éreztem magam.
- Tetszik? - hajolt az arcom fölé egoistán mosolyogva.
- Nem mondanám - kamuztam.
- Akkor befejezzem? - súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
- Ne! - vágtam rá, mire ő nevetve megcsókolt, és folytatta.
Pár perc múlva abbahagyta, majd lefeküdt mellém. Az egyik kósza hajtincsemet a fülem mögé tűrte, majd vigyorogva közölte:
- Nyertem!
- Azt majd meglátjuk! - mondtam, majd felültem.
Az arca felé hajoltam, és a homlokára adtam egy puszit. Ezt folytattam az arcánál és a nyakánál is, de a száját szándékosan kihagytam.
- Direkt kínzol? - hajolt közelebb.
- Lesz ettől még rosszabb is - mondtam, majd még közelebb hajoltam hozzá, úgy, hogy már az orrunk hegye összeért, mire ő meg akart csókolni. Elhúztam a fejem, és folytattam kínzását, apró puszikkal. Beletúrtam a hajába, végigsimítottam a karján, majd csípőmmel gyengéden ránehezkedtem az ő csípőjére. Mozogni kezdtem, de csak nagyon lassan, hogy ezzel is felidegesítsem. Egy férfias morgást hallatott, mire kicsit gyorsabban mozogtam. Újjabb nyögések hagyták el a száját, mire egyszer csak abbahagytam.
- Mindig én nyerek - suttogtam a fülébe kuncogva, majd felálltam az ágyról, és otthagytam őt.
A fürdőszobában lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, és átöltöztem egy kényelmesebb ruhába. Mikor visszaértem, ő épp az ágyon ülve telefonozott.
- Hogy tetszünk lenni? - vigyorogtam.
Felugrott, majd engem a falhoz szorítva szenvedélyesen megcsókolt. Visszacsókoltam őt, majd engedtem, hogy nyelve szabad bejutást nyerjen a számba.
- Nálad őrületesebb lánnyal nem találkoztam még soha, Ava Miller! - lépett el tőlem lihegve.
Megöleltem őt, majd mindketten befeküdtünk az ágyba, hogy megnézzünk egy filmet.
- Nagyon hiányzott már ez - bújtam oda hozzá szorosan.
- Mi? Hogy megkínozhass engem? - borzolta össze a hajam.
- Nem. Vagyis az is, de sokkal inkább ez, hogy így együtt pihenünk, filmet nézünk, és nem kell aggódnunk semmi miatt. Mostanában nagyon keveset voltunk együtt a színdarab, az önkénteskedés, meg egyéb programok miatt.
- Tudom - puszilt a hajamba. - Egyébként meg szeretnék veled valami fontos témáról beszélgetni.
- Miről? - kérdeztem, majd amikor a szemébe néztem, rögtön tudtam, hogy miről van szó. - Miii? Neeem!- húztam el a szavakat, hogy nyomatékosítsam mondandómat. - Biztos, hogy nem!
- Figyelj, ha már együtt vagyunk, akkor fontos, hogy mindent meg tudjunk beszélni - simogatta a hajam. - És hidd el, hogy nekem sem kellemes a téma.
Tudtam, hogy azért akar beszélni erről, mert az este kicsit messzebb mentünk a szokásosnál. A szexről akar beszélni.
- Figyelj! Tudom, hogy a mai kicsit intenzívebb volt a többinél, de remélem tudod, hogy nem akartam veled lefeküdni. Mármint, nagyon-nagyon-nagyon szeretlek, de még csak tizenöt éves vagyok, és nem állok rá készen. Tudom, hogy neked már nem ez lenne az első, meg minden, de... - mondtam, mire ő félbeszakított.
- Hé! Tisztában vagyok azzal, hogy tizenöt éves vagy. Megértem, hogy várni szeretnél, és helyesnek is tartom, mert nem szeretném, ha nem éreznéd magad száz százalékban biztosnak a dologban. Amíg nem állsz teljesen készen rá, addig várok. Bármeddig! Nem szeretném, ha elhamarkodott döntést tennél.
- Most azt akarod mondani, - gondolkodtam - hogy te nem élvezted?
- Jajj, de hülye vagy! - temette a fejét a tenyerébe, majd közelebb húzott magához, és a szemembe nézett.
- Ava! Hála Fred Tuckernek - undorral ejtette ki a nevét - tudod, hogy voltam együtt pár lánnyal. De egyikükre sem tekintettem másként, csak egy futó kalandként. De te teljesen más vagy! Téged komolyan veszlek, és nem szeretném elcseszni a kapcsolatunkat, mert szeretlek! És hidd el, hogy ma este... - nyelt egy nagyot. - Ma este nagyon nehezen tudtam magamon uralkodni, hogy ne tegyek semmi olyat, amit nem kéne. Teljesen érthető, hogy várni akarsz, és én ezt tiszteletben tartom.
- Köszönöm! - nyomtam egy csókot a szájára. - Szóóóvaaaal....
- Nagyon élveztem, Ava! Jobban, mint bármi mást - simította meg az orrom hegyét, majd homlokát az egyémnek döntötte.
- Én is élveztem. Mindennél jobban - hunytam le a szemem.
Pár perc csend után, mosolyogva felémfordult.
- Ugye, hogy nem is volt olyan kínos ez a beszélgetés? - vigyorgott.
- Noah, mindketten tudjuk, hogy az volt. Nagyon! - nevettem. - De örülök, hogy megbeszéltük.
Ez után a komolykodás után elkezdett engem csikizni, én pedig sikítottam a nevetéstől. Szerintem az egész környék tőlem zengett.