Magnolia High School | ✔️

3. fejezet

Szeptember 8., hétfő
A pénteki buli után kifejezetten örültem, hogy még aznap éjjel haza kellett utaznom, ugyanis az internátus hétvégente zárva van.
A Facebook és az Instagram tele volt a rólam készült videókkal, amiben Milát védem meg. Sok poszt alatt díszelgett a kérdés: ,,Ki ez a csaj?"
Persze miután valamilyen módon megtudták, hogy ki is vagyok én, és hányadik osztályba járok, záporozni kezdtek az engem szidó és engem csodáló posztok. Az előbbiek kiakadtak azon, hogy én, tizenöt éves létemre, hogyan merészelhettem leállni vitatkozni a már felnőtt harmadikosokkal, az utóbbiak pedig csodálták a bátorságom, mert meg mertem védeni a barátnőmet, és nem féltem kimondani az igazat. Sajnos az előbbiből volt a több.

Hétfő reggel enyhe gyomorgörccsel ébredtem. Épphogy elkezdődött az első évem a Magnoliában, de már a tanulók nagy részének megvan rólam a véleménye. Szuper kezdés, Ava, csak így tovább!
Miután elvégeztem a szokásos reggeli rutinomat, ittam egy kávét, ettem a vasárnapról maradt gofriból, és már indultunk is a suliba.
- Mindenki minket néz - suttogta Sophie, miközben átsétáltunk a folyosón, a termünkbe.
Az osztálytársaink vigyorogva köszöntöttek minket, úgy látszik, nekik kifejezetten tetszett a pénteki balhé. Az órák viszonylag gyorsan elmentek, és eljött az is, amit egyáltalán nem vártam, az ebédszünet. Nem volt nálam kaja, ezért le kellett mennem a büfébe, de tudtam, hogy jó pár szúrós pillantást fogok kapni, sőt, lehet, hogy még pár beszólást is.
Ezek furcsa módon elmaradtak, de helyette egy sokkal meghökkentőbb dolog történt. Épp a büfésnénit kérdezgettem, hogy van-e valami vegán kaja, mikor leállt mellettem az egyik harmadikos srác, akivel a buliban leálltam vitázni.
- Szia. Beszélhetnénk? - kérdezte.
- Öhm, persze, csak fizetek - ráncoltam a homlokom.
Gyorsan kifizettem a büfében kapható egyetlen féle vegán szendvicset, majd Noah-val félreálltunk.
- Én csak bocsánatot akartam kérni a péntekiért - vakarta meg a tarkóját. - Nagyon hülye voltam.
- Milától kéne bocsánatot kérnetek a haverjaiddal.
- A barátnőddel már beszéltem, ő mondta, hogy itt vagy a büfében - mondta kicsit halkabban, mint aki zavarban van. - Shawn az nem csinált semmit, Adam pedig kicsit nehéz eset, de majd ő is rájön, hogy nem kellett volna így viselkednünk.
- Értem. Én is bocsánatot kérek - mondtam kicsit kelletlenül. - Elég nagy balhét okoztam a veszekedésemmel, ami miatt most az egész Facebookon és Instagramon mi vagyunk a téma. Tényleg bocs.
- Te csak megvédted a barátnődet, ami teljesen érthető - vont vállat.
- Akkor én most megyek - mondtam, majd elindultam a lépcső felé, ő azonban elkapta a karom.
- Nincs kedved eljönni velem valahová suli után?
- Nekem dolgoznom kell.
- Dolgoznod? - kerekedtek el a szemei.
- Az intri melletti kávézóban dolgozok hétköznaponként.
Épp mondott volna valamit, amikor megszólalt a csengő. Miután felsiettem az osztályunkba, egész órán azon gondolkodtam, hogy mégis miért akart velem elmenni valahová. Talán csak színjáték volt ez az egész bocsánatkérés, és csak meg akar szívatni a haverjaival?
- Nagyon meglepődtem azon, hogy Noah bocsánatot kért - mondta Mila hazafelé.
- Én is. Sokkal bunkóbbnak hittem - fintorogtam.
Az intri előtt elköszöntünk egymástól, ők bementek az épületbe, míg én átsétáltam az út másik felén lévő kávézóba.
- Szia! - köszöntem a pultban dolgozó Ingridnek.
- Szia! - mosolygott.
A múlt héten ismerkedtünk meg. Elmondta, hogy amíg én suliban vagyok, addig ő dolgozik, valamint hétvégén is ő viszi a kávézót, Camille pedig besegít. Első találkozásunkkor eléggé meglepődtem, mikor őt találtam a pultban kávét főzni. Azt hittem, hogy minden nap Camille fog rám várni, hogy lecseréljem őt, valamiért teljesen elfeledkeztem arról, hogy ő is ugyanolyan gimis tanuló, mint én.
- Ma egészen kevesen voltak, nem volt olyan mozgalmas nap, mint a többi - mondta, miután kijött a dolgozóknak fenntartott szobából, átöltözve.
- Nagyon fáradt vagyok, szóval ennek csak örülök most - mondtam kissé önzően.
Ingrid sietett, úgyhogy gyorsan elköszönt, és már ment is, nehogy lekésse a járatát.
A kávézóban töltött órák tényleg nem voltak túl mozgalmasak, így többször is megnéztem a telefonomat. Egyik ilyen alkalommal, amikor unalomból Instagramozni szerettem volna, egy új Messenger chat-fej jelent meg a képernyő jobb felső sarkában. Meglepődve kattintottam rá.

Magnolia parties
Fred Tucker felvette a csoportbeszélgetésbe Ava Millert, Sophia Walterst és még további 5 személy.

Rögtön tárcsáztam is Sophiet, aki az negyedik csengésre vette fel.
- Igen? - szólt bele.
- Láttad a csoportot? - kezdtem mindenféle bevezetés nélkül.
- Milyen csoportot?
- Ugye az év elején megrendezett nyitóbuliba bármelyik Magnoliás elmehet. És a legidősebbek csinálnak egy csoportot, amibe azokat teszik bele, akiket jófejnek találtak a buliban, plusz a suli legjobb arcait, és ebben a csoportban beszélik meg a bulik időpontjait - kezdtem magyarázni.
- Ezt én is tudom - szakított félbe. - A lényeget mondd!
- Hogy lehet, hogy minket is bevettek?
- Miiiii? - mondta a kelleténél hangosabban. - Ezt meg kell néznem, meg szólok Milának is. Köszi, hogy hívtál, majd még beszélünk!
Miután köszönés nélkül kinyomott, rögtön megnéztem a csoport új üzenetét.

Noah Brent: A következő buli megint nálunk lesz, péntek este, hétkor.

Miután lejárt a műszakom, ideges léptekkel csaptam ki az internátus ajtaját. A szobánkban borzalmasan nagy káosz uralkodott, ugyanis Sophie megpróbált főzni - sikertelenül, Mila pedig épp jógázni tanult egy videóból.
- Mit főzöl? - néztem be a konyhába, ahol piszkos edények kupacai sorakoztak mosogatásra várva.
- Egy lasagnet szerettem volna összedobni. Mint később kiderült borzalmas szakács vagyok, ráadásul teljesen elszúrtam az egészet - mondta, miközben idegesen bedobálta a mosogatóba a tálakat. Egyik tálat sikerült is összetörnie.
- Takarítsd fel, én addig helyrehozom a lasagnet - mondtam.
- De te nem vegán vagy? - értetlenkedett.
- Attól még főzni tudok - vágtam rá.
Miután nagy nehezen kijavítottam a vacsorát, gyorsan elkészítettem magamnak egy szendvicset. Miközben az asztalnál ültünk, mindhárman a telefonunkat bújtuk, és visszanéztük a csoport beszélgetéseit és képeit, amik még akkor készültek, amikor mi még nem a Magnoliába jártunk, hanem általánosba.
- Megyünk a buliba? - kérdezte Mila.
- Eszem ágában sincs - nevettem ki őt.
Még, hogy én elmenjek Noah Brent házibulijára? Nincs az az ég!