Magnolia High School | ✔️

15. fejezet

Nem tudtam felúszni, ráadásul a fiú is egyre közelített az arcával felém. Gondolom azt hitte, hogy ezzel a vízbedobós műsorával megnyert engem, így kijár neki a csók, ehelyett én a szabad kezemet nekivágtam a torkához. Ő odakapta a kezeit, így szabad utat adva nekem, hogy felússzak a felszínre. A levegőre érve kiköptem a számból a vizet, és köhögve próbáltam a medence szélére kiúszni. Mikor odaértem, már éreztem is egy ismerős kezet az enyémen, ami megragadott és kihúzott.
- Faszom ebbe az idiótába! - mondta idegesen Noah, majd a vállamra terített egy törölközőt.
- Hazamegyünk - nézett a szemembe. Nem kérdés volt, de én tudtam, hogy bármikor nemet mondhatok neki, és ott maradunk a buliban.
Miután rámadta a kabátomat, elhagytuk a bulit. Az autóban a fűtést feltekerte, nehogy megfázzak.
- Itt vagyunk - szállt ki az autóból, majd kinyitotta nekem az ajtót.
Gyors léptekkel mentem be a házba, ahol dideregve ültem le a kanapéra.
- Lefagynak az ujjaim - dideregtem.
- Csinálsz magadnak egy teát, míg engedek neked vizet a kádba? - vett ki egy bögrét a szekrényből.
- Igen, lehet.
- Milyet kérsz? - mutatta a dobozokat.
- Fahéjas almásat - böktem az egyikre.
Beletette a filtert a csészébe, majd öntött vizet a gyorsforralóba.
- Ha felforrt, akkor már csak le kell öntened. Én addig felmegyek - sietett fel a lépcsőn.
Én megvártam, míg felforrt a víz, majd a csészével a kezemben felmentem a fürdőszobába. Noah a kád szélén ülve engedte a vizet, miközben meggyújtott pár gyertyát.
- Az ajtóra fel van akasztva egy fürdőköpeny. Nyugodtan vedd le a vizes ruháidat, azt pedig vedd magadra, hogy ne fázz.
Bólintottam, majd bementem a szobájába, ahol a vizes ruháimat levettem, rátettem a radiátorra, a fürdőköpenyt pedig felvettem. Kicsit nagy volt rám, de legalább többet takart.
- Készen van a víz! - jött be a szobába.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, majd visszamentem a fürdőszobába.
Becsuktam az ajtót, majd beültem a kád forró vízbe.
- Nem hideg a víz? - kérdezte az ajtó másik oldaláról.
- Nem hideg, pont jó - válaszoltam.
- Rendben.
Pár perc csend után újra megszólalt:
- Nem tehetném valahogy jóvá? - csuklott el a hangja.
- Noah, a megcsalást nem lehet jóvá tenni! - hunytam le a szemeim idegesen.
- Ava, eszem ágában sem volt téged megcsalni! - fakadt ki. - Ezt próbáltam elmagyarázni akkor is, de te szakítottál velem! Én téged soha nem csalnálak meg!
Az ajtóra pillantottam, aminek a másik felén ott ült Noah. Nem láttan az arcát, de éreztem a hangján, hogy igazat mond.
- Miután szakítottunk, - a hangom megtört ezen a szón - találkoztam Aidennel. Tudod, a sráccal a fürdőből.
- Összejöttetek?
- Nem, dehogy! Nem is randiztunk, csak találkoztunk. De tudod, amikor vele voltam, rájöttem valamire.
- Mire?
- Hogy nekünk teljesen kimaradt egy rész a kapcsolatunkból. Elsőnek mindenki barátkozik, ahogyan azt mi is tettük, utánna jön az udvarlás, a randik, és utánna a párkapcsolat. Mi barátságból egy pár lettünk, és rájöttem, hogy hiányoznak a közte lévő történések - magyaráztam el neki.
- Azt akarod, hogy randizzunk? - Bár nem láttam, tudtam, hogy a homlokát ráncolva gondolkodott ezen.
- Igen, azt akarom. Ha randiznánk, akkor többet megtudhatnánk a másikról, jól éreznénk magunkat, és ha tényleg jól működik közöttünk továbbra is a kémia, akkor újra egy pár lehetünk. Persze, csak ha akarod - szálltam ki a kádból.
- Ha ez az ára annak, hogy újra együtt lehessünk, akkor benne vagyok!
Magam köré tekertem a törölközőt, majd kinyitottam az ajtót. Noah a földön ült. Felnézett rám, és elmosolyodott, majd szemeit végigfuttatta rajtam. Lehunyta a szemeit, majd nyelt egy nagyot.
- Fel vennél valamit? - kérdezte továbbra is csukott szemmel.
- Miért, zavar? - kerültem ki őt.
- Nem zavar, de ha nem veszel fel valamit, akkor nem biztos, hogy végig tudom csinálni ezt a nem járunk, csak randizunk dolgot - hadarta.
- Pedig muszáj leszel - vontam vállat.
Elfordultam, hogy visszamenjek a szobájába, közben pedig hagytam, hogy a törölköző a hátamról a derekamig lecsússzon, így tökéletes kilátást nyújtva a hátamra.
- Ava, kérlek... - mondta már-már esedezve.
Nevetve mentem be a szobájába, ahol kulcsra zártan az ajtót, majd átöltöztem abba a pólóba, amit adott, valamint felvettem az egyik boxerét is, mivel a bugyim még nem száradt meg.
- Bejöhetsz - nyittam ki az ajtót.
- Most komolyan? - jött be a szobába. - Mi van rajtad?
- A felsőd. Te adtad - huppantam le az ágyára.
- Nem arra gondoltam!
- Ja, hogy ez? - húztam fel a pólót, hogy jól látható lehessen a ruhadarab. - Nem szerettem volna vesegyulladást kapni a vizes bugyim miatt, szóval kölcsönvettem.
- Hát jó - ült le mellém az ágyra. - Rajtad még ez is nagyon jól áll!
- Tudok róla - fogtam a kezembe a telefonom. - Jöhet a szerződés?
- Milyen szerződés? - vonta össze a szemöldökeit.
- Valamit kell írnunk erről az egész randis dologról. Tudod, pár szabály, feltétel, meg ilyesmik - vontam vállat.
- Jesszusom! Biztos szükséges ez?
- Teljes mértékben! - bólintottam.
Rákattintottam a jegyzeteimre, majd el kezdtem írni az első feltételt, mikor Noah felállt, és hozott nekem papírt és tollat.
- Ha már csináljuk, csináljuk rendesen - vont vállat, mikor felvont szemöldökkel néztem rá.
- Hát jó - motyogtam.

AVA MILLER ÉS NOAH BRENT SZERZŐDÉSE
1. Noah hetente (minimum) egyszer elviszi Ava-t randira.

- Add ide a tollat! - kapta ki a kezemből, majd írni kezdett.

2. Nincs több alaptalan féltékenykedés.

- Ugye tudod, hogy ez rád is vonatkozik? - kocogtattam meg a telefonom, ezzel emlékeztetve Fredre.
- Aha.
- Menni fog? - vigyorogtam.
- Minden erőmmel koncentrálni fogok rá, hogy sikerüljön - felelt diplomatikusan.
- Remek! - vettem át a tollat.

3. Nincs csók, ölelkezés, együtt alvás.

- Hé, ez miért? - dobott meg egy párnával.
- Mert nem vagyunk együtt, azért!
Ezután mindketten írtunk elmondtuk, hogy mit szeretnénk a szabályok között látni, és egy kisebb vita után a legfontosabbak kerültek fel a listára:

4. Noah minden nap suli után visszakíséri a koliba Ava-t!
5. Ava (minimum) hetente egy délutánt Noah-éknál tölt.
6. Ava köteles elmenni minden Magnolia-s házibulira Noah-val.
7. Noah hetente egyszer lepje meg valamival Ava-t. (Nem muszáj tárgynak lennie!)

- Azt hiszem megvagyunk - néztem a papírt.
- Még alá kell írnunk - vette a kezébe a tollat, majd odafirkantotta a nevét.