Szeptember 12., péntek
Miután hétfőn Fred Tuckernek hála bekerültünk a lányokkal a Magnolia parties nevezetű csoportba, kedden a folyosón sétálva több felsőbb éves is vigyorogva mért végig minket. Mila azt mondta, hogy ennek az oka biztos az, hogy lecsekkolják az új lányokat, akiket fűzhetnek majd a bulin.
- Ez undorító! - akadtam ki. - Látod? Ez az egyik oka annak, hogy nem megyek.
- Ne hisztizz már! Jössz és kész! - forgatta a szemeit.
- Bizony! Vagy mind megyünk, vagy egyikünk sem! - vigyorgott Sophie. Így hát nekem is ott kell lennem a ma esti bulin.
Öt óra körül lezuhanyoztam, majd megszárítottam a hajam. A tükrön osztozkodva Milával megcsináltam a szemöldökeimet, nem túl erősen füstös szemhéjakat varázsoltam magamnak, kispiráloztam a szempilláim, majd egy mattos rúzzsal feldobtam az összhangot.
- Ti mit vesztek fel? - tűnődött Sophie a ruhás szekrénye előtt ácsorogva.
- Én egy egyszerű fekete csőfarmert és egy fehér pántos felsőt - hadartam, miközben a hajamat vasaltam.
- Szerinted én mit vegyek? - idegeskedett.
Gyorsan átnéztem vele a választékot, majd egy szürke színű crop topra és egy sötétkék magasított derekú nadrágra tettem le a voksom. Sophie tökéletes homokóra alakjához ez az összeállítás nagyon passzolt, valamint végre nem a már unalmas fehér, illetve vörös kockás ingeit vette fel.
Kicsit késésben voltunk, így én gyors tempóban passzíroztam magam az extra szűk fekete nadrágomba. Felvettem egy fekete brailette-t, rá pedig egy egyszerű fehér spagettipántos felsőt.
Indulás előtt még egyszer csekkoltam magam a tükörben, majd felkaptam a táskám, és már indultunk is. Gyalogolni egyáltalán nem volt kedvünk, de nem akartunk taxit hívni, ugyanis a fiúk háza elég közel volt az internátushoz.
Körülbelül tíz perc séta után értünk oda. A házból hangos zeneszó szűrődött ki. Természetesen most sem kopogtunk, hiszen úgy sem hallotta senki, csak egyszerűen benyitottunk.
Míg a múltheti bulin fiatal lányok rázták magukat a nappaliban, a konyhapulton szerelmespárok smároltak, és részegek próbáltak nem tántorogva járkálni, ez a buli sokkal visszafogottabb volt, mégis sokkal jobb hangulatú. Csak páran táncoltak, de nem magukat kelletve, hanem csupán szórakozásból. A legtöbben beszélgettek, csocsóztak, vagy éppen az asztalra kitett pizzából falatoztak.
- Sziasztok! - köszöntünk, mikor beléptünk. Minden tekintet ránk szegeződött, de nem volt időm ezzel foglalkozni, ugyanis egy lány a nyakamba vetette magát.
- Jajj, bocsánat, nem akartalak úgy letámadni! - tolt el magától nevetve. - Margaret vagyok.
- Ava - mosolyogtam.
- Tudom! Azért jöttem ide, hogy elmondjam, nagyon szuper voltál a múltkor! Nem sok lány merne így kiállni a barátnője mellett! - vigyorgott.
- Köszi! - vontam vállat, miközben a hajam a fülem mögé tűrtem zavaromban.
- Jöttök csocsózni? - vigyorgott.
- Aha, lehet.
Míg Sophie és Mila próbálta leverni csocsóban Margaretet és a pasiját, én addig néztem őket. A versenyt az utóbbiak nyerték, amit nem csodáltam, mert nagyon szuperül játszottak. Pont a lépcsőre pillantottam, amikor megláttam, hogy Noah jön lefelé.
- Beszállhatok? - dörzsölte össze a tenyereit, miközben a csocsóasztalra nézett.
- Persze - mondta Ben, Marge pasija. - De ha egyedül vagy, simán leverünk. Az asszony nagyon profi.
- Nem egyedül vagyok. Ava is velem van, ugye? - harapta be alsó ajkát, amitől nagyot dobbant a szívem.
- Ezt meg honnan szedted? - vontam fel a szemöldököm.
- Valamiért azt gondoltam, hogy jól játszol, de ahogyan látom megijedtél a versenytől - cukkolt.
- Én megijedni? Remélem viccnek szántad! - nevettem ki, majd felhajtottam a poharamban lévő vodkát, ami miatt kaptam pár elismerő pillantást, majd beálltam kapusnak.
- Nem mész inkább előre? A lányoknak ott könnyebb - mondta Noah.
- Na ez az, amit nem szabad mondani egy feministának - mutatott felém Sophie.
- Pardon - emelte fel védekezően a kezeit.
- Elhiheted, hogy jobban védek, mint te - mosolygtam angyalian, mire felnevetett.
- Elhiszem - kacsintott.
A játék első percében Ben megpróbált nekem gólt rúgni, megjegyzem, nagyon ügyesen, de én kivédtem, és azzal a lendülettel be is lőttem az ő kapujukba.
- Na ne! - nevetett Marge. - Profival van dolgunk?
- Úgy tűnik - igyekeztem lazának tűnni.
És így történt, hogy Noah és én sorra vertük le az ellenünk kiálló párosokat. Este tíz óra körül kaptam észbe, hogy már elég sok az idő.
- Basszus, nekünk kéne indulnunk - mondtam a kanapén ülő Sophienak.
- Tényleg - húzta el a száját.
- Hová siettek? - kérdezte Noah.
- Az intri reggel nyolckor zár, szóval össze kell pakolnunk, és le kell feküdnünk aludni, hogy időben elérjük a vonatunkat.
- De hol van Mila? - kérdezte Sophie.
És ekkor olyan történt, amire senki sem számított. Mila fülig elvörösödve jött le a lépcsőn, nyomában Noah egyik haverjával, Shawnnal.
- Mit csináltatok ti odafent? - kérdezte Ben, válaszul pedig csak két vigyorgó arcot kapott.
Az intri felé sétálva folyamatosan arról faggattuk Milát, hogy mi történt. Elmondta, hogy Shawnnal már a rosszul elsült buli óta írogattak, és mindig nagyon kedves volt eddig vele. Bementek Shawn szobájába beszélgetni, ahol megcsókolta Milát.
A szobánkba visszaérve az egész estét végigbeszélgettük. Csináltunk magunknak forrócsokit, és azt szürcsölgetve meséltünk egymásnak régi sztorikat, amik még azelőtt történtek velünk, mielőtt a Magnolia diákjaivá lettünk volna.
ESTÁS LEYENDO
Magnolia High School | ✔️
Novela JuvenilAva egy talpraesett, önfejű, eltökélt tizenöt éves lány, aki szeptembertől a Magnolia High School diákja lesz. Itt összebarátkozik a kissé butácska, ám csupaszív Milával, akinek lételeme a bulizás és a fiúzás. A tanévnyitó házibulin Mila kicsit több...