Magnolia High School | ✔️

1. fejezet

Szeptember 1., hétfő
Reggel vidáman ébredtem. Miután elvégeztem a reggeli rutinom, Sophiával és Milával együtt mentünk a suliba. Amikor beléptünk a hatalmas épületbe, rögtön a titkárságot kezdtük el keresni, hogy útbaigazítást kérjünk.
- Ez lesz az! - mondtam a szoba ajtaja előtt leállva a lányoknak. Vettem egy mély levegőt, majd bekopogtam.
- Szabad - hallatszott egy rekedtes női hang.
- Jó napot! - léptünk be a szobába a lányokkal.
- Elsősök vagytok? - mért végig kíváncsian.
Mikor bólintottunk, szótlanul a régi számítógépe felé fordult, bepötyögött valamit, majd újra ránk emelte a tekintetét szemüvege mögül.
- Neveitek? - kérdezte nem túl barátságosan.
- Mila Anderson, Ava Millers és Sophia Walters - sorolta fel az utóbbi.
Megint pötyögtetés a számítógépen, pár kattintás, majd a titkárnő - akit mint később kiderült, Rosemarynek hívnak - felállt és az íróasztala mögötti beépített szekrényhez lépett. Kihúzta az egyik fiókot, majd kivett belőle három darab kis készüléket.
- Ezek a chipek - mondta, miközben a kezünkbe nyomta. - Holnaptól ezekkel tudtok bejönni az iskolába, és ezekkel tudjátok kinyitni a boxotokat.
- Hogyan kell használni? - forgatta a kezében lévő kis tárgyat Mila.
- Hozzá kell érinteni a szekrényajtón lévő zárhoz - simogatta meg két ujjával az orrnyergét Rosemary. - Az 1.B osztályt a második emeleten találjátok, balról a második ajtó. A többi információt az osztályfőnökötök fogja tudatni veletek.
- Köszönjük! - mosolyogtam, mire ő is halványan elmosolyodott.
Becsuktuk magunk után az ajtót, majd felsétáltunk a lépcsőn a mi folyosónkra. Balról a második ajtóra ki volt téve egy kis lelaminált lap, amire ez volt írva:

Osztály: 1.B
Osztályfőnök: Romilda Perkins

Izgatottan nyitottam be a terembe. Hat ember üldögélt a padokban. Volt aki zenét hallgatott, olvasott, de a többség beszélgetett.
- Sziasztok! - köszöntem hangosan.
Mindenki visszaköszönt. Barátságosan rájuk mosolyogtam, majd kiválasztottam a hátrébb lévő padok közül az egyiket. Mila rögtön levágta magát a jobb felemre, Sophia pedig a balomra. Csengetésig tizenöt diákkal lettünk többen.
- Sziasztok! - jött be az osztályba az osztályfőnökünk. - A nevem Romilda Perkins, az osztályfőnökötök. A mai nap két darab osztályfőnöki óránk lesz, utánna mindenki hazamehet, illetve visszamehet az internátusba. Aki szeretne vegyen elő egy jegyzetfüzetet, mert elég sok dolgot kell megbeszélnünk.
Benyúltam a táskámba, és kihalásztam belőle a pasztel rózsaszín jegyzetfüzetem, ami újrahasznosított lapokból készült, majd írni kezdtem.
- Remélem már mindenki járt a titkárságon, ahol megkaptátok a chipeket. Ezekkel tudtok bejönni az iskolába, és ezekkel tudjátok kinyitni a szekrényeiteket. A ti boxaitok itt vannak a termetek mellett. Ez a terem a második emeleten van. A fölöttünk lévőkön a nagyobb osztályok foglalnak helyet. Az első emeleten van az informatika terem, a nyelvi előadó, a laboratórium és a könyvtár. A földszinten van az igazgató, a tanári szoba, a büfé, valamint a szertár. Ezzel kapcsolatban valami kérdés? - nézett körbe.
- Nekem van - lendítette fel a kezét egy vörös hajú lány. - Hol vannak az öltözők és a mosdók?
- Ó, igen! El is felejtettem. A mosdók a folyosó másik felén vannak, a termekkel szemben. Minden folyosón van egy lány és egy fiú mosdó is. Az öltözők pedig ott vannak, ahol a tornaterem. Az iskola melletti épületben.
Még páran feltették a kérdéseiket, majd megkaptuk az órarendünket, és megbeszéltünk az iskolai szokásokat, programokat. A két osztályfőnöki óra gyorsan eltelt, bár a végére majd' leszakadt a kezem a sok írástól.
- Nincs kedvetek elmenni plázázni? - kérdezte Mila. - A pénteki bulira kéne vennem valamilyen ruhát.
- Milyen pénteki buli? - kérdeztük egyszerre Sophieval.
- Minden év elején rendeznek egy bulit az idősebbek. Minden Magnoliás meg van hívva. Ha összebarátkozol a suli legfontosabb tagjaival, akkor van esélyed rá, hogy a később rendezett bulikba is meghívnak - vigyorgott.
- És te el akarsz menni? - ráncolta a homlokát Sophie.
- Még szép! És ti is jöttök! - vigyorgott.
- Hát nem is tudom. Mehetünk, de én ma nem érek rá - mondtam.
- Miért?
- Diákmunkát vállaltam az intri melletti kávézóban - vontam vállat. - Ma kezdek, szóval nem tudok veletek menni.
- Basszus, ne már! Akkor holnap? - nézett rám kölyök kutya szemekkel.
- Holnap is dolgoznom kell - húztam el a számat.
- Mindegy, akkor megvesszük neked a ruhát! Milyen a stílusod?
- Hát ne legyen semmi giccses, ne legyen mély dekoltázsa, ne legyen szegecses, csillogós, flitteres, csipkés és ne mutasson sokat - hadartam el.
- Majd út közben akkor beugrunk a zárdába, és kölcsönkérünk valami rucit az apácáktól - nevetett Sophia.
- Nagyon vicces! De tényleg ne legyen semmi feltűnő, oké?
- Oké - vigyorgott Mila.
Miután elköszöntünk egymástól, visszasétáltam az intrire. A szobánkban csöppet összerámoltam a reggeli kapkodásban hagyott rendetlenséget, majd csináltam magamnak egy csokis zabkását. Gyorsan megettem, majd elindultam a kávézóba.
- Szia! Ava vagyok, a diákmunkás - mondtam mosolyogva a pultos lánynak.
- Szia Ava, én Camille vagyok, szintén diákmunkás - vigyorgott.
Kis beszélgetés után az is kiderült, hogy Camille a Magnoliaban végzős, és ebben az évben már nem az internátuson lakik, hanem vett egy saját lakást valahol a belvárosban a barátjával, Nikolával.
- Akkor ma betanítalak, holnaptól pedig már te leszel itt hétköznaponként.
- Igen, ezt mondta a Talulah, a főnöknő, amikor epőször itt jártam, úgy egy hónapja. De te mikor fogsz akkor dolgozni? - ráncoltam a homlokom.
- Én hétvégente dolgozom itt Ingriddel - vont vállat.
- Ő is diákmunkás?
- Nem, ő nem.
Camille a kezembe nyomott három darab felsőt, egy feketét, egy fehéret és egy babarózsaszínt. Mind a háromnak a hátulján ott díszelgett a kávézó logója. Bementem az ott dolgozók szobájába, ahol átvettem a felsőm a feketére, majd feltűztem a kis táblát, amin a nevem díszelgett.
- Meg vagyok! - mentem vissza a pulthoz.
- Szuper! - mosolygott rám.
Elkezdte sorolni a dolgokat, amiknek meg kellett tanulnom a használatát. Mindent sikerült nagyjából elsajátítanom, csak a kassza kinyitása okozott csöpp nehézséget.
A zárás után kissé fáradtan mentem vissza az internátusra. Az automatából vettem magamnak egy jeges teát, majd felmentem a szobánkba.
- Sziasztok! - nyitottam ki az ajtót.
- Végre itt vagy, Ava! - vigyorgott Mila. - Megvettük a ruhádat péntekre. Ott van az ágyadon.
- Ezer hála!
Felvetten az ágyról a szatyrot, majd mikor kivettem belőle a ruhát, el állt a lélegzetem is.