Magnolia High School | ✔️

12. fejezet

A taxi a házunk előtt tett ki.
- Nyolc dollár lesz - mondta rekedtes hangon. A kezébe nyomtam a pénzt, majd kiszálltam az autóból.
Besiettem a házba, ahol anyu épp Noah-val beszélgetett, aki sokkal előbb visszaért (bizonyára azért, mert olyan gyorsasággal hajtott a város szűk utcáin, hogy csoda, hogy autó még egyben van).
- Ava, beszélhetnénk? - kérdezte.
- Beszélhetünk, de előtte szeretném tisztázni, hogy ma egyedül fogok aludni. Vagy az én szobámban, vagy a vendégszobában, nem érdekel, csak kell egy kis tér.
- Rendben - bólintott.
Felmentünk a szobámba, ahol leültem az ágy szélére, ő pedig idegesen járkált fel-alá.
- Figyelj, az nem az volt, aminek látszott - kezdte mondani.
- Akkor mi volt, Noah? Mit akart tőled az a lány? Mert nem hiszem, hogy csak beszélgetni szeretett volna veled - forgattam a szemeim.
- Lehet, hogy ő többet akart, de én nem, mert nekem itt vagy te! - idegeskedett.
- Tudod mit Noah? Most jelen helyzetben nem is az zavar, hogy mit akart tőled az az ostoba liba. Az zavar, hogy míg én előtted beszélgetek normális egy fiúval, te féltékeny vagy, de míg te a hátam mögött flörtölsz egy lánnyal, akkor én vágjak jó pofát hozzá, és még én vagyok a hisztis, ha kiakadok.
- De Ava...
- Kérlek hagyjál a magyarázkodásaiddal, mert nem érdekel! Szeretnék egyedül lenni! - szakítottam félbe.
- Ne legyél már ennyire gyerekes! - túrt idegesen a hajába.
- El tudom képzelni, mennyire idegesítő lehetek, hiszen csak egy hisztis taknyos tizenöt éves vagyok.
- Tudod, hogy nem úgy gondoltam!
- Én meg tudod, hogy hogy gondolom? Menj és keress magadnak egy veled egykorú csajt, hátha az nem lesz olyan hisztis, mint én!
Felkaptam a telefonom az ágyról, a pizsamám, majd beviharoztam a vendégszobába, ahol bezárakoztam.

November 7., péntek
A múlt pénteki összeveszésünk után vasárnap reggelig nem is beszéltünk Noah-val. A hazafelé vezető úton kibékültünk, azonban a hangulat feszült volt egész végig.

Noah: Itt várok az intri előtt.

Ahogyan elolvastam az üzenetét, felvettem a kabátomat, majd kimentem az épület elé, ahol már várt rám.
- Szia! - köszönt halkan.
- Szia! - sóhajtottam.
Egymással szemben állva néztük a másikat, majd tétován a kezemért nyúlt, hogy megfogja. Nem húztam el.
- Nehéz napod lesz? - próbált társalogni.
- Igen, eléggé, de hála az égnek mostmár nem kell bemennem a kávézóba. Letelt a két hónap - igazítottam meg a kabátom ujját.
Őszintén szólva nagyon örültem annak, hogy végre nem kell a kávézóba járnom, ellenben így nem kerestem pénzt.
Kézenfogva mentünk be a suliba, ahol sok szempár szegeződött ránk, mint mindig, azonban ez most más volt. Éreztem, hogy ez most nem az a megszokott nézés.
- Majd beszélünk! - adtam neki egy gyors csókot, majd bementem az osztályterembe. - Na jó! Mi ez az egész? - kérdeztem a többiektől.
Többen is összenéztek, de senki nem szólt semmit.
- Mila, Sophie! Tudni akarok róla! - mentem oda a padukhoz.
Mila Sophiera nézett, aki bólintott, majd átadta nekem a telefonját. Egy Messenger csoport volt benne megnyitva.

Zacharias: Sajnálom Avat. Ki fog szólni róla neki?

Zavarodottan néztem az üzenetet, majd elindítottam a videót, amit hozzá csatoltak. Egy barna hajú fiú és egy szőke hajú lány bemennek a szertárba, majd becsukják maguk mögött az ajtót.
Mikor vége lett a videónak, pár másodperccel később kicsapódott az osztályunk ajtaja.
- Ava! - mondta Noah.
- Szeretnék veled beszélni. Most - mondtam.
Ő bólintott, majd kisétáltunk közösen a suli udvarára. Ahogy felnéztem az épület ablakaira, láttam, hogy sokan néznek minket odabentről és várják az eseményeket, de nem érdekelt.
- Figyelj Ava, megmagyarázom! - túrt idegesen a hajába, de én félbeszakítottam.
- Nem kell. Noah, én nagyon szeretlek téged, de ezt el kell engednünk. Te is nagyon féltékeny vagy, én is nagyon féltékeny vagyok, és úgy érzem, hogy ez most egyikünkre sincs jó hatással. Te harmadikos vagy, bele kell húznod a tanulásba, és én is szeretnék jobban koncentrálni a sulira és az önkénteskedésre is, sőt szeretnék valahol diákmunkát találni. Sok dolog van, amit az utóbbi időben elhanyagoltam a kapcsolatunk miatt, közöttük a barátnőimet is, valamint a családomat. Lehet, hogy igazad van a korommal kapcsolatban. Még nem bírok el egy komolyabb kapcsolattal. Nekem ez így most sok, főleg, hogy ennyi közöttünk a vita, ráadásul ez a videó is csak újabb ok a szakításra.
- Kérlek Ava, én mindennél jobban szeretlek... - fogta meg a kezem.
- Én is mindennél jobban szeretlek. Mindkettőnknek a legjobbat akarom, ezért jutottam erre a döntésre.
- De ezzel semmi sem lesz jobb!
- Noah, ez a döntésem! Kérlek fogadd el! - engedtem el a kezét, majd otthagytam.
A suliban gyorsan terjedt a hír, azoknak köszönhetően, akik az ablakban álltak. Az órákat viszonylag nyugodtan ültem végig, de mihelyst meghallottam az utolsó kicsengőt, amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam, és elhagytam az iskola épületét.
- Minden rendben? - kérdezte Mila és Sophie egyszerre, mikor utolérték.
- Igen, jól vagyok, azt hiszem. De ma be fogok rúgni, az biztos - mondtam őszintén, ők pedig hevesen bólogattak. Hiába, a barátnők mindig összetartanak!
Mikor visszaértünk az intrire, első dolgunk az volt, hogy megkértük az egyik lányt a folyosóról, akinek már adnak a boltban alkoholt, hogy vegyen nekünk whiskeyt és vodkát. Negyed órán meg is érkezett vele.
- Tessék - nyomta a kezembe a szatyrot. - De a visszajárót megtartom.
- Rendben - csuktam be az ajtót. Töktöttem mindhármunknak egy-egy pohárral a whiskeyből, majd leültünk Sophie ágyára, és megnéztük az Ízek, imák, szerelmek című filmet. Nem csak én voltam ramatyul, hanem Mila is. Reménytelenül beleesett Shawnba, aki megcsókolta őt, többször is. Mila ezt úgy értelmezte, hogy járnak, de Shawn azt válaszolta erre, hogy pár csók még nem párkapcsolat.
- Nekem is öntesz? - kértem Milát, amikor láttam, hogy újratölti a poharát.
- Persze - vigyorgott.

Miután beszélgettünk, valamint ittunk még, lefeküdtünk aludni. Én pedig szó szerint álomba sírtam magam.