Édes balszerencse ✅

4. fejezet

AVA

1.nap 14:52 Valahol a levegőben

Most már tényleg elég volt a balhéból és a veszekedésből. Tudom, hogy ha nem beszélgetek vele, nem fog megnyugodni. A saját életemet könnyítettem meg ezzel. De persze nem felejtettem el, hogy ez a férfi igazi nőcsábász. Nem fogok megbízni benne, csak egy kis ártalmatlan beszélgetésről van szó. Attól még nem lehet semmi bajom. Egyébként is attól tartok a leginkább, hogy beleszeretek a férfiakba, ők meg megbántanak. De Mr. Brown-nál ez az eshetőség 100%, hogy nem áll fenn.

- Na akkor újra kezdem az egészet - nevet fel. - Egy napelemet gyártó cég vezetőjének a fia vagyok, de ez egyáltalán nem csinált belőlem beképzelt, egoista alakot - tárja szét a kezét, én pedig nevetésben török ki.

- Pedig én elsőre azt hittem - rántom meg a vállamat. - Meséljen még magáról - mondom, egyrészt azért, mert kíváncsi vagyok, másrészt azért, mert én nem akarok mesélni.

- Rendben - bólint egyet, aztán gondolkozik egy kicsit. - Mit is mondhatnék? Lehet, hogy elkényeztetettnek tűnök, és elsőre azt hinné az ember, hogy az ég világon semmi dolgom nincsen, minden az ölembe hullik, de ez nincs így. Nem tagadom, hogy előnnyel indultam, nem mindenkinek van már születésétől kezdve cége, de meg kellett érte küzdenem. Kb. 16 éves koromtól kezdve közöm van a vállalathoz. Eleinte persze csak kis, jelentéktelen feladatokat kaptam, de mára már olyan, mintha enyém lenne a cég. Rengeteg ötletem van, és azt kell mondanom, nagyon tehetséges vagyok. De amíg az apám él, a tényleges vezetés nem az enyém. Természetesen nem kívánom az apám halálát, de lassan csődbe viszi a vállalatot. Tudja, ő nagyon konzervatív ember, nem veszi észre, hogy modernizációra van szükség. Ez úgy tűnik, kezd végzetes lenni. Közbe kéne lépnem, de azzal magamra haragítanám apámat. Néha úgy érzem, félre kellene állítanom. Félre ne értse, szeretem őt, még amikor ilyen makacs akkor is. De ha gyorsan nem cselekszünk, nem tudjuk már helyrehozni a céget - adja ki magából egy szuszra.

Fura mód megértem, amit mond. Ez tényleg patthelyzet.

- És mi a helyzet az édesanyjával? Ő nem tudna szólni az érdekében? - érdeklődök.

- Nem mer. Tudja, hogy igazam van. Ő is érzi, hogy ezt így nem lehet tovább folytatni. De ha apám megharagszik, akkor aztán senki nem állítja meg. Úgy gondoljuk jobb ez így. Őszintén szólva féltem az anyámat, nem akarom, hogy baja essen. Inkább intézem ezt én - mondja lehajtott fejjel.

Kicsit fel akarom javítani a hangulatot. Ennyi szomorúságból elég volt.

- És hogy jött az ötlet, hogy éppen Görögországba utazik? - evezek csendes vizekre.

- Nem bírtam tovább nézni, ahogy a vállalat összeomlik. Rossz nézni, hogy nem tudsz tenni semmit. Egy kis nyugalomra vágyom. Görögország pedig csak úgy jött. Már jártam ott régebben, egyszerűen elvarázsol. Gondoltam jó lesz újra látni - rántja meg a vállát.

- Igen, engem is magával ragadott. Mindig is látni akartam a görög tengert. Porosról pedig sok jót hallottam, és gyönyörű képeket láttam az interneten. Maga mit tud mesélni róla?

Ha járt már ott, biztosan van valami jó élménye.

- Poroson még igazából nem jártam, csak Athénban. De én is csak jókat hallottam. Kíváncsi vagyok tényleg olyan jó-e, mint amilyennek mondják - mosolyodik el.

- Remélem jó lesz, ha már ennyit utazok - nevetek fel.

- Most maga is meséljen valamit - hozza fel a témát, amiről nem nagyon akarok mesélni.