Édes balszerencse ✅

18. fejezet

AVA

14.nap 10:02 Poros

A mai programunk a sziget körbesétálása. Mármint nem szó szerint, hiszen az nagyon hosszú idő lenne, de a lényeg, hogy körbenézünk és megismerjük az itteni kultúrát is. Mára csak ennyit tervezünk, gondoljuk, hogy sok idő lesz és a végére kellően el fogunk fáradni. Így korán is indulunk, hogy tényleg meg tudjuk nézni a legtöbb dolgot. Rossz néven venném, ha pont ezen az egy helyen nem csavargok. Pont ott ahova alapból készültem. Úgyhogy ezt a programot mindenképpen véghez kell vinni, és én azon a véleményen vagyok, hogy jobb előbb, mint később.

Ez az első olyan hely, ahol nem tudjuk, hogy mit érdemes megnézni, teljesen a megérzéseinkre kell hagyatkoznunk. Jó, azért kikértük a recepciós véleményét, ő mondott is pár helyet, de látszólag nem nagyon akart ezzel foglalkozni, eléggé szűkszavú volt. Így hát elindulunk az egyik irányba, tényleg a megérzésünk szerint. Teljesen a part mentén sétálunk. Az első dolog ami feltűnik, hogy ez a sziget teljesen autómentes, érdekes, de eddig észre se vettem. Ettől annyira tisztának tűnik a levegő, és teljes nyugalom telepedik a szigetre. Nyoma sincs a mai rohanó világunknak, ez tetszik és úgy látom Nick is megnyugodott mára.

Kéz a kézben sétálunk, mezítláb a homokban. Élvezzük, ahogy az befolyik lábujjaink közé. Még ha nem is lesz itt semmi, akkor is örülök ennek a napnak. 15 perc séta után végre találunk valamit. Ez se nagy dolog, de legalább valami. Számos istálló van egymás mellett. Közelebb megyünk és látjuk, hogy felváltva találhatók bennük lovak és szamarak. Kíváncsi vagyok, hogy mit keresnek ezek itt, hogy mi a rendeltetésük. Olyan mintha egy farmon lennénk, de hiányzik a többi állat, meg miért akarna akárki is farmot működtetni a tengerparton? Hogy kíváncsiságomat leküzdjük odamegyünk az istállók mellett álló fickóhoz, és megkérdezzük ami érdekel. Mint kiderül ezek az állatok azért vannak, hogy a turisták közlekedését megkönnyítsék. Innen tovább lehet menni lóval és szamárral is. Fellelkesedünk az ötleten, el is határozzuk, hogy lovaskocsival megyünk tovább. Úgy legalább lesz valaki, aki kalauzolhat bennünket.

Pár pillanaton belül meg is ismerkedünk a sofőrünkkel, Sebastian Eratoval. Nagyon kedvesnek tűnik, és megígéri, hogy mindent megmutat nekünk, még olyanokat is, amiket egyébként a turisták nem tudnak maguktól felfedezni. Persze rögtön izgalomba jövünk, természetesen mindent látni akarunk.

Sebastian állítása szerint nem olyan nagy ez a sziget, gyalog is meg lehet tenni egy nap alatt, de persze kocsival gyorsabb és kényelmesebb is. Így biztosan meg fogunk tudni mindent nézni, amit érdemes. Sebastian számos helyet megmutat nekünk, és pár épületet is. Tényleg van olyan is köztük, ami eléggé el van dugva, egyedül biztos nem találtuk volna meg őket, de vele előnyre tettünk szert. Minden nagyon tetszik nekem, nincs olyan, amitől nem állt el a lélegzetem. Persze nincsenek akkora helyek és olyan híresek, mint például Athénban vagy Párizsban, de ez a hely így szép. Hülyén is nézne ki, ha egy hatalmas Eiffel-torony magasodna ki a szigetből. Ezekben a visszafogott épületekben rejlik Poros szíve. Rá kell jönnünk Nickkel, hogy szép ez a hely, persze többre számítottunk és nagyobb szenzációra, de az nem a sziget hibája. Rossz szállodába foglaltunk szobát, ez nyilvánvaló, de sajnos ezt engedte meg a pénztárcám. Ha egy öt csillagos hotelben szálltunk volna meg, akkor a part is sokkal szebb lenne, nem lehetne rá panaszunk. Az meg, hogy szemétheggyel találtuk szembe magunkat amint megérkeztünk, szerintem csak a véletlennek köszönhető, hiszen senki nem panaszkodott erre előttünk. Vagy jól elrejtették eddig, vagy ez csak most kezdődött és még lehet tenni ellene. Talán a szigetnek még nem volt ideje válaszolni. Ebben bízunk. Megkérdeztük erről Sebastiant is, ő állítása szerint nem tud semmilyen szemétlerakatról. Persze hazudhat is, de miért tenné? Ez csak azt igazolja, hogy ez a dolog most kezdődött, még el sem jutott a hír az emberekhez, akik itt élnek.