Édes balszerencse ✅

16. fejezet

AVA

11.nap 13:40 Athén

Korán keltünk, hogy mindent meg tudjunk nézni. Nagyon érdekelt mindkettőnket az itteni élet, így erőt vettünk magunkon és a lehető legtöbb dolgot megnéztük. Amik mellett tegnap csak úgy elsétáltunk, most tüzetesebben megvizsgáltuk. Pár új helyet is megnéztünk, de a személyes kedvencem az Akropolisz. Ez az a hely, ahova mindenképpen el kell menni, ha Athénban jársz. Egyszerűen gyönyörű volt. Persze, mondhatjuk azt, hogy csak romok, de ez nem igaz. Benne van az egész történelem.

Az Akropolisz épületéhez tartozik többek között a Parthenón, ami Pallasz Athéné temploma, az Erekhtheion szentély, amely Erekhteusz királyról kapta nevét, itt temették el, és Niké temploma. Ezeket mindenképpen ki kell emelnem a több, mint 20 épületből, amik az Akropolisz részei.

Az ókori piactéren is jártunk. Ez is nagy hatással volt rám, itt ítélték el Szókratészt. Az athéni kultúra magával ragadott, efelől nincs is kétség. Sajnálom, hogy el kell hagynunk a várost, de sietni kell a komphoz. Most éppen odatartunk. Egy kicsit késésben vagyunk. Már csak 10 perc van az indulásáig, szóval Nick őrült tempóban vezet. Elkalkuláltuk az időt, nem gondoltuk, hogy ennyi időt leszünk az Akropolisznál. Igazából ott csúsztunk meg. De még van esélyünk elérni, legalább is Nick ezt mondta, és miért hazudna?

- Mennyi idő még? - kérdezem izgatottan.

Persze kicsit azért izgulok, hogy elérjük-e. Ha lekéssük akkor csak holnap próbálkozhatunk újra. Nem szívesen vesztegetnék el még egy napot. Persze Athénban nagyszerűen érezném magam, de mégis csak Poros volt az úticélom.

- Elvileg még 4 perc.

- Akkor 59-re érünk oda - számolom az időt. - 1 percünk lesz kiszedni a csomagjainkat és kompra szállni.

- Tudom - mondja ide sem figyelve.

- Még jó, hogy tegnap megvettük a jegyeket - jegyzem meg, legalább ezzel már nem húzzuk az időt.

Nick nem válaszol, de nem is hibáztatom, hiszen sietnie kell, hogy odaérjünk, ez igazából rajta múlik. Így is száguldozunk az utcákon. Ő tényleg minden tőle telhetőt megtesz, nem akarom még én is idegesíteni.

Tényleg oda is értünk 4 perc alatt. Nick nem hazudott. De ezzel nem nyugodhatunk meg, gyorsan ki kell vennünk a bőröndjeinket, be kell zárnunk az autót és indulhat a futás a komp felé. Nick pár lépéssel előttem megy a cuccokkal, nekem csak futnom kell, de kisebbek a lábaim, így lassabb vagyok, mint ő. Teljes erőmből futok, mégsem érem utol. Nem maradok sokkal le mögötte, de amikor meghallom a komp harangját, ami véleményem szerint az indulást jelzi, kicsit bepánikolok. Nick ebben a pillanatban ér fel a fedélzetre, ledobja a bőröndöket, és felém nyújtja a kezét.

- Gyere! - kiáltja túl a harangot.

Fel kell szállnom, de egy kicsit már eltávolodott a hajó a kikötőtől. Félek, hogy beleesek a tengerbe, de minél tovább várok, annál nagyobb a távolság. Ugornom kell! Képes vagyok rá!

- Gyerünk Ava! Ugorj! - biztat Nick.

Egy nagy levegőt veszek és minden bátorságomat összeszedem, majd elrugaszkodok a földtől és ugrok. Becsukom a szemem, nem akarom tudni, hogy mi fog történni. Pár pillanat múlva egy erős kéz szorításában érzem magam. Nick elkapott. Megcsináltam! Jézusom, majdnem ott maradtam egyedül.

- Ez necces volt - fújom ki a levegőt.

- Majdnem egyedül mentem Porosra - nevet fel.

- Ez nem vicces! - csattanok fel. - Ha ott hagysz egyedül, kocsi és bőrönd nélkül, én nem tudom mit csináltam volna. Valószínűleg csináltam volna egy vodoo babát rólad - csapok vállára.