Édes balszerencse ✅

10. fejezet

AVA

4.nap 12:34 Nürnberg

Végre el tudtunk indulni. Túl sokáig aludtunk, ami mondjuk érthető, későn feküdtünk le és az utóbbi napokban nem is igazán aludtuk ki magunkat.

Tetszett a tegnapi nap, nem arról van szó, de már tényleg Poroson akarok lenni. Ha így folytatjuk, akkor pár óránk lesz ott, és már mehetünk is haza. Bármennyire is tetszik ez a "világkörüli turné", nem hagyhatom, hogy a porosi nyaralás rovására menjen.

Na és az sem utolsó tény, hogy ha végre odaérünk nem kell többet egy légtérben lennem Mr. Brownnal. Már érzem, hogy nem bírok tovább ellentmondani neki. Ha továbbra is ilyen sok időt töltünk együtt, bajban leszek.

Ránézek útitársamra. Jelenleg csak és kizárólag a vezetésre koncentrál. Sugárzóan süt a nap, ezzel arany fényt adva mogyoróbarna hajának. Ma is rendezetlenül mered felfelé a feje tetején. Sötétbarna szemével hunyorogva néz előre, el kellene neki egy napszemüveg. De jobb híján marad a hunyorgás. Borostája már több napos, de még így is lélegzetelállítóan néz ki. Semmi kivetnivalót nem találok a külsején, tökéletesen fest, mint mindig. Szerintem neki nincsenek is rossz napjai, ő így kel ki az ágyból.

Álmodozásom közepette el kezd rángatni az autó, és pár perc elteltével le is áll. Se előre, se hátra.

- Mi az isten? - fogja a fejét tanácstalanul Mr. Brown.

- Mi történt? - kérdezem ijedten.

- Ó, hogy az a... - harapja el a mondat végét. - Nem hiszem el - üti a fejét a kormányba.

- Mondjon már valamit! - ragadom meg a kezét.

- Kifogyott a benzin - suttogja lesúlytva.

Hirtelen nem is tudok mondani semmit, de most, hogy így mondja, tényleg régen tankoltunk már.

- Mit fogunk csinálni? - dőlök hátra az ülésben egy nagyot sóhajtva.

- Nem tudom - csap egy nagyot a kormányra, aztán mély csendbe burkolózunk.

- Felhívom Jacket - szólal meg pár pillanat múlva. - Szia, de jó, hogy felvetted - sóhajt bele. - Egy kis szívességet szeretnék kérni... Igen, úgy is mondhatjuk...Szóval kifogyott a benzin az autóból, megtennéd, hogy hozol nekünk? Nagyon messze vagyunk mindentől... Jó, rendben. Akkor majd szólj. Köszönöm, szia - nyomja ki.

- Na mit mondott? - kérdezem izgatottan.

- Azt mondta, hogy segít szívesen, csak most van egy kis dolga. De 2 óra múlva el tud jönni.

- Én nem fogok itt ülni 2 órán át - szögezem le gyorsan.

- Én se szándékozom. De mit tudunk csinálni?

- Menjünk vissza a városba. Hívjunk egy taxit, és mutasson még nekem pár jó helyet - mosolyodok el, hátha ezzel jobb kedvre derítem.

- Legyen - néz rám vigyorogva, és már tárcsázza is a taxitársaságot.

***

Először a Schöner Brunnent nézzük meg. Mr. Brown azt mondta, hogy az nagyon szép, mint ahogy a neve is ígéri.

És valóban igaza volt, lélegzetelállító látvány. Egy 19 méter magas kőpiramis, egy nyolcszögletű medencében áll, a teteje felé három szakaszban szűkül össze, ezzel egy gótikus templom tornyára emlékeztetve. A medencét rács veszi körül, ezért nem lehet túl közel menni a kúthoz, pedig én szívesen megmártóznék benne. Valószínűleg a hozzám hasonló emberek miatt van ott az a rács.