Édes balszerencse ✅

11. fejezet

AVA

5.nap 21:00 Bécs, Mariott Hotel

Ismét egy elegáns, öt csillagos hotelben szállunk meg. Szép, meg minden, de nem igazán az én stílusom, nem érzem magam otthon itt, de természetesen nem panaszkodom, örülök, hogy végre nyugodtan alhatok egyet.

Amíg Nick elintézi a szobák foglalását, addig nekem van időm körbenézni a hallban. Természetesen az is nagyon elegáns és fényűző. Az én egyszerű kis nyári ruhám egyáltalán nem illik ide, ehhez kétség sem fér. De szerencsére már este van, és ha épségben feljutok a szobámba, azután már ki se kell jönnöm, csak reggel, akkor is csak futólag találkozok emberekkel. A másik pedig, hogy úgysem találkozok soha többé ezekkel az arcokkal, még ha lenéznének is, akkor sem érdekel.

- Sajnálom uram - hallom meg sűrű gondolataim között e két szót.

Már megszoktam, hogy mi folyamatosan megszívjuk, meg sem vagyok lepődve.

- Mi a baj? - kérdezem Nicktől.

- Csak egy szoba van - sóhajt fel. - Nagy baj lenne, ha megint együtt aludnánk? - kérdezi óvatosan. - Semmi kedvem egy másik hotelt keresni.

Őszintén szólva nekem sincs hozzá kedvem. És már annyira jó lenne egy puha ágyban aludni.

- Végül is, a múltkor se volt belőle baj - rántom meg a vállamat.

Nick örül a válaszomnak, azonnal lefoglalja azt az egy szobát.

Bár jobban belegondolva akkor is csak azért nem történt semmi, mert elájultam. Lehet, hogy ez mégse volt olyan jó ötlet? Nem tudom. Nekem most csak egy cél lebeg a szemem előtt, hogy egy jót aludjak. Valószínűleg úgyis kidőlök az első pillanatban, úgyhogy az a múltkori eset meg fog ismétlődni, és nem lesz semmi baj. Igazából nem is tőle tartok. Ő egyáltalán nem árul zsákbamacskát, mindig rám mozdul, amikor csak lehet, most se lesz ez másképp. Magamban nem bízok. Félek, hogy el fogok gyengülni, bedőlök neki és a csáberejének. Erős akarok lenni, én akarok lenni az egyetlen nő, aki ellenáll neki, de ez nagyon nehéz feladat. Kezdetben még simán ment, de most már megláttam az igazi oldalát, ami egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mutatja. Ő is ember, érző lény, akinek bármilyen meglepő, van szíve. Azzal, hogy megnyílt előttem szerethetővé vált. A kezdeti gyűlölet mára már elpárolgott és a vágyódás vette át a helyét, ami valljuk be, elég veszélyes dolog. Tényleg rögtön az ágyba fogom vetni magamat, nehogy valami baj történjen.

A londiner felkísér minket a szobánkba, az egy-egy bőröndünket maga után húzva. Szegény bőröndöm, ha tudtam volna, hogy ennyi szenvedést és kilométert ki kell bírnia... Lehet valami strapabíróbbat kellett volna választanom, de látszólag nincs semmi baja még, úgyhogy nem lehet egy szavam se.

A szobában szokásosan lerakom a bőröndömet a szekrény mellé. Már olyan rutinosan csinálom ezt, annyi szállodában voltam. Fura, mert ezelőtt nem igazán jártam ilyen helyeken, most meg már otthonosan mozgok. Rendes rutint alakítottam ki!

- Ki kezdi a fürdést? - szakít ki gondolataimból Nick.

Ú, mit meg nem adnék egy jó forró zuhanyért.

- Ha megengeded, akkor kezdeném én - mondom reménykedve, még a kiskutya szemeimet is bevetem.

- Persze, menj csak - mosolyodik el.

Gyorsan összeszedem a pizsamámat és a fürdős cuccaimat, és már ott sem vagyok, szinte futok a fürdőszobába.

Én ilyen melegben egy nap, szívem szerint kétszer is lefürödnék, de most sajnos erre nincs lehetőségem, így már alig várom, hogy végre tiszta legyek. Most megmosom a hajamat is, már igazán ráfér, ezért szegény Nicknek pontosan 20 percet kell várnia a fürdőszobára.