Édes balszerencse ✅

3. fejezet

AVA

1.nap 11:28 Valahol a levegőben

Már kissé megéheztem az út alatt. Muszáj rendelnem valamit. Az a szerencsém, hogy azok az ételek, amik rajta vannak az étlapon, benne voltak a repülőjegy árában. Legalább most nem kell aggódnom a pénz miatt.

Megvárom amíg egy stewardess elsétál mellettem, aztán megszólítom.

- Elnézést! Tudna segíteni egy kicsit? - kérdezem óvatosan.

Tudom, hogy mennyi dolguk van. Nem akarom feleslegesen zavarni. Én is pincérnő vagyok, át érzem a helyzetét.

- Persze, mondja csak - mondja kedvesen, de nem is rám néz, hanem jóképű utastársamra.

Nem tudom miért, de kacérkodó mosolya zavar. Annak tudom be, hogy én hívtam ide, és szinte rám se néz. Milyen bunkó viselkedés ez?

- Szóval csak annyit akartam kérdezni, hogy meg tudja-e mondani, hogy milyen ételek vannak az étlapon, ha esetleg hozna egy étlapot azt nagyon megköszönném - hadarom.

Az lenne a legjobb, ha minél gyorsabban cselekedne. Akkor annál gyorsabban tűnne el.

- Öhm, van csirkemell burgonyapüré körettel, diós pulykamell szelet, steak, és azt hiszem ennyi - mondja, de még most se igazán rám figyel.

Nem tudom mennyiből állt volna idehozni egy étlapot.

- A krumplipürében van dió? - kérdezek rá.

Tudtommal egyesek szoktak bele rakni. Legalább is anyukám mindig rakott. Így derült ki, hogy allergiás vagyok a dióra. Nem akarom megkockáztatni, hogy fuldokolni kezdjek, és akkorára dagadjak, mint egy hordó.

- Tudtommal nincs, de nem vagyok benne biztos - néz most végre rám elég szúrós tekintettel.

Most mi baja van? Ha ide hozta volna az étlapot már rég végeztünk volna.

- Pedig elég fontos lenne tudnom - mondom most már türelmetlenebben.

Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz egy ételt rendelni.

- Figyeljen, nem én csinálom az ételeket, így fogalmam sincs róla, hogy mit raknak bele. Nekem csak annyi a dolgom, hogy kihozzam őket, és felvegyem a rendeléseket - vicsorítja.

Most min húzta fel magát ennyire?

- Ha ennyire diós ételt szeretne enni, akkor ajánlom figyelmébe a diós pulykamellet. De azon kívül számos diós süteményünk is van. Legyen szíves abból választani egyet, amik az étlapon is szerepelnek, és ne a hozzávalókkal foglalkozzon - kel ki magából.

Na most már bennem is kezd felmenni a pumpa. Hogy jön ahhoz, hogy így beszéljen velem? Azért van itt, hogy engem kiszolgáljon. És ha én 1 órán át válogatok az ételek között, akkor addig fogok. Neki kötelessége türelmesen várni. Talán, ha egy pillanatra is rám figyelt volna, akkor rá jött volna, hogy nem diós ételt akarok enni.

- Ne is haragudjon, de ezt a hangnemet én nem vagyok köteles eltűrni. Nem akarok olyan ételt enni amiben dió van, és nem azért mert finnyás vagyok, vagy éppen az Ön idejét akarom vesztegetni. Csupán annyi az oka ennek az egésznek, hogy allergiás vagyok rá. Most már remélem érthetően fogalmaztam - fújom ki a levegőt idegesen.

- Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenie, és akkor nem lesznek ilyen félreértések - emeli fel dacosan az állát.

Hát ezt nem hiszem el! Még neki áll feljebb. Nem hogy bocsánatot kérne. Azt hiszem ő még sosem hallotta azt, hogy mindig a vendégnek van igaza. Nem lesz az év dolgozója az már biztos.