Édes balszerencse ✅

23. fejezet

AVA

20.nap 13:30 Boston, Kathy's Restaurant & Café

Újra munkába álltam. Mint kiderült, nagyon hiányoztam a főnöknek, Kathynek. Így belegondolva tényleg rossz lehetett neki, hogy Mel felmondott, én pedig szabadságra mentem. Valahogy mégis megoldotta, de őszintén szólva fogalmam sincs hogyan. Nem is húzhattam tovább az időt, ma már muszáj volt dolgozni jönnöm. És persze pont a nagy hajtásra értem haza. Annyi munkám van, hogy alig van időm szusszanni. Eddig egy pillanatra sem álltam meg, és csak négykor végzek, de szerencsére most lesz ebédszünetem. Már csak fél órát kell kibírnom, és egy kicsit leülhetek.

Nagyon kemény napom van. Már a reggelem se volt mindennapi. Ámulatból, ámulatba estem.

***

Reggel Nickkel együtt indulok. Neki is dolgoznia kell, és persze nekem is. Úgyhogy fél kilenckor már lefelé tartunk a lifttel. Elég sokat kell utaznunk, hiszen Nick a 37. emeleten lakik. Mire leérünk a földszintre az egy év. Főleg, hogy most a 20. emeletnél is megáll a lift, valószínűleg, hogy valaki beszálljon. Istenem, bárcsak várt volna még pár percet az illető, csak amíg mi leérünk. Magamban morgolódok. Nem annyira vagyok oda a liftekért. De amikor meglátom ki száll be, a szavam is elakad. Ryan Gosling! Jézusom! Jelentőségteljesen Nickre nézek, aki mosolyogva tekint vissza rám.

- Ne! - tátogom, mikor belép és érzem arcomon, hogy teljesen elpirul.

Nem tudom mitől, de zavarba jövök. Ezt nem hiszem el! Egy liftben utazok Ryan Goslinggal!

- Nick! Végre haza jöttél - öleli meg Ryan Nicket.

- Most már muszáj volt - rántja meg a vállát.

- Örülök, hogy találkoztunk. És ki melletted ez a bájos hölgy? - pillant most rám.

Nick hezitál, Ryan pedig kihasználja az időt, hogy a kezébe vegye az irányítást.

- Ryan Gosling vagyok - nyújtja felém a kezét.

- Tudom - nyögöm ki csillogó szemekkel. - Mármint, én Ava Rodriguez.

- Örülök, hogy megismerhetlek - mondja kedvesen, döglesztő, bugyi szaggató mosolyával.

A lefelé tartó úton Nick és Ryan beszélgettek. De hozzám egy szó se jutott el. Le sem tudtam venni a tekintetem Ryanről. Ha lehetne, felfaltam volna a szemeimmel. Teljesen elvarázsolt, hogy láthattam, pedig eddig különösen nem is rajongtam érte. De mindig hatalmas élmény találkozni egy hírességgel.

Az épület előtt döbbentem rá egy lényeges dologra. Arra, ami mindent megmagyarázott.

- Te a Boston's Bigtowerben laksz? - tátom el a számat, mikor visszatekintek az épületre.

- Igen - neveti el magát.

- Ezt nem hiszem el - suttogom.

Mindig erről az épületről hallani a tv-ben. Ez a hely arról híres, hogy csak gazdagok laknak itt, mások meg sem engedhetik maguknak. Éppen ezért biztonsági őrök védik a bejáratot, nehogy illetéktelen behatoljon. Bámulatos ez a hely. Eddig még csak álmodni se mertem róla, hogy egyszer itt lehetek.

Ez megmagyarázza Ryant a liftben és azt a számos hírességet, akik a földszinten lézengtek. Miért is nem csodálkozom, hogy Nick itt lakik? Na jó, azért kicsit csodálkozom, arra azért nem gondoltam, hogy ő ekkora ember. De ezek szerint eléggé lebecsültem.

***

A szomorú az egészben az, hogy Nick azóta nem is keresett. Jó, tudom, hogy csak 5 óra telt el, és mindketten dolgozunk, de nekem már most nagyon hiányzik. Biztosan sok dolga van és el van havazva, de egy SMS-t igazán dobhatott volna. Annyi együtt eltöltött idő után nagyon furcsa, hogy nélküle dolgozok. Rendes fáj a szívem. Mintha egy darabot kitéptek volna belőle. És az a legrosszabb, hogy ő nem így érez, hiszen egyáltalán nem is keresett. Rövid idő telt el, ezt tudom, messze még az este. Csak attól vagyok megrémülve, hogy egyáltalán nem beszéltük meg a kapcsolatunkat és nem is egyeztettünk, hogy mikor találkozzunk. Lehet, hogy ennek itt van vége? És ő nem is akarja tovább folytatni? Fogalmam sincs, de ez a kétely egyszerűen megöl.